VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a költségvetés vitájában egy személyes megjegyzéssel kezdjem szûzbeszédemet. Szerettem volna elsõ alkalommal valami szívderítõ, önök s választóim számára pozitív dologról szólni. Felszólalásomnak azonban "A feketegazdaság letörésének, visszaszorításának egyes kérdéseirõl" címet kellett adnom.
Tudom, sokkal nagyobb parlamenti rutinnal rendelkezõ képviselõtársamnak is nagy és keserû falat e téma. Zöldfülûként mégis e darázsfészekbe kívánok nyúlni, azzal, hogy jelzem mindenkinek: a szocialista frakció gazdasági munkabizottsága - személy szerint én is - eltökélte, hogy felveszi a harcot ez ellen a nemzetgazdaságon piócaként élõsködõ gyakorlat ellen. Természetesen pár hónap alatt átfogó, összefüggõ intézkedési rendszert, normaszövegként megjeleníthetõ törvényi változásokat nem tudok elõterjeszteni, de a munka e fázisában is körvonalazható az a stratégiai irány, amelyre az intézkedések felfûzhetõek.
A feketegazdaság feltárására és visszaszorítására teendõ intézkedések széles körû összefogást, összehangolt munkavégzést és az információk összekapcsolását igénylik az érintett szervezetek részérõl. Egy-egy szervezet - bár sokat tehet saját hatáskörében is - önmagában átütõ eredményeket nem tud elérni, mert a technikai, személyi feltételei nem adottak.
A feketegazdaság elleni küzdelemben, véleményem szerint, az adóhivatal, a vám- és pénzügyõrség, a cégbíróságok, az önkormányzatok, a rendõrség, az illetékhivatalok, a földhivatalok, a megyei munkaügyi központok, az egészségbiztosítási pénztárak, a most megalakuló kamarák együttmûködésére, kölcsönös adatszolgáltatására van szükség.
Sokan jogszabályi hézagok meglétében és azok kihasználásában látják a feketegazdaság terepét. Egy kissé vulgárisan fogalmazva úgy látom, ezen túl "a dolgok nem érnek össze" jelenség talán a joghézagoknál is fontosabb körülmény. Számomra ebbõl az következik, hogy az elõbb felsorolt hivatalok között a teljes jogszabályi és információ-átjárhatóságot kell biztosítani. Ha e megállapítást elfogadjuk, akkor ebbõl egyenesen következik, hogy a rendszer középpontjába az adóhivatalt kell állítani: itt kell létrehozni egy számítógépes törzsadatbázist, amely naprakész, input-output oldalon elérhetõ. Mi következik mindebbõl? Világos, hogy e hivatalok együttmûködése keretében az adóalanyként be nem jelentkezõk, a jövedelemeltitkolók, a szándékos megtévesztõk - hogy finoman fogalmazzak - kerülhetnének szervezetten a látókörbe. Nézzük konkrétabban e hivatalok kapcsolatait, a lehetséges fejlesztési irányokat!
Az adóhivatal és az önkormányzatok viszonylatában:
Az önkormányzatok a vállalkozói igazolványok kiadásáról, adatmódosításról, visszaadásról tájékoztatják ugyan az adóhivatalt, de sok esetben nem teljeskörûen, néha tévesen. Az adóhivatalok közül van, amelyik feldolgozza az információkat, van, amelyik nem - ez többnyire létszámtól, illetve irányítástól függ. El kell érni, hogy kötelezõ, ellenõrzött legyen az önkormányzatok adatszolgáltatása. Az adóhivatal idõnként listázza ki az önkormányzat részére az általa nyilvántartott egyéni vállalkozókat, adataik változásait. Az adatszolgáltatás megbízható módon, számítástechnikai adathordozón történjék, közös azonosítók: adószám, vállalkozóiigazolvány-szám. Az adóalany pontatlan adatszolgáltatása legyen szankcionálható.
Az adóhivatal és a cégbíróságok viszonylatában:
Nem elégséges feltétel, hogy a Cégközlönyben megjelennek a határozatok, mert az idõeltérések óriásiak, adószámok sokszor nincsenek. Az egyeztetés manuális, igazgatóságonként eltérõ a gyakorlat, nem kötelezõ érvényû. El kell érni, hogy a cégbíróságok és az APEH között kötelezõ legyen az adatszolgáltatás, számítástechnikai adathordozón, adatazonosítóval. A cégbíróság és az adóhivatal szoros együttmûködése lehetõvé tenné, hogy a törvényi kötelezettségeket nem teljesítõk - például a megadott címen el nem érhetõk, a jelentõs adóhátralékkal rendelkezõk, az adatszolgáltatási kötelezettségnek eleget nem tevõk - a cégnyilvántartásból törölhetõk, a hátralékok törvénymódosítás után polgári úton behajthatók legyenek.
(13.30)
Ennél a kapcsolatrendszernél említeném meg, hogy szükséges az apportok, az apportok változásainak felülvizsgálata, az apport azonosításának, meglétének, valamint az adóhivatal oldaláról az elsõdleges jelzálog-terhelhetõségnek a vizsgálata.
Az adóhivatal, a vám- és pénzügyõrség viszonylata:
A feketegazdaság kitüntetett terepe a vámszabályok megsértése, nemcsak az import, hanem az export, valamint a közös társaságok külföldi fél által szolgáltatott apportját illetõen is. Véleményem szerint a vám- és az adóhivatal között - közös adatbázis szintjén is - sokkal szervezettebb kapcsolatra van szükség. Jelenleg - ismereteim szerint - a vámhivatal önálló törzsadattárral nem rendelkezik, adatokat idõnként az adóhivataltól kap, ami félévente történõ aktualizálást jelent.
A jelenleg alkalmazott kapcsolat és megoldás nem hatékony. Ha törvényi szinten biztosítanánk, hogy az adóalanyok törzsadattárát az APEH vezeti, akkor a törzsadattár köteles adatszolgáltatását elõ lehetne írni; a tökéletes megoldás az lenne - amire ebben az esetben törekedni kell -, ha a határállomások vámhivatalaiban, illetve ahol a vámolás folyik, számítógép állna rendelkezésre folyamatosan feltöltött törzsadattárral, így biztosított lenne például annak ellenõrzése, hogy létezõ adóalany érvényes adószámmal kér- e vámolást. Ami bejön vagy kimegy az országból, annak a bevallásban meg kell jelennie, így a határállomáson a számítógépes adattárolón rögzíthetõ lenne egy adóazonosítóval az elvámolandó áru értéke és fajtája. Ez a kontrollinformáció nagy jelentõségû a bevallások adatainak vizsgálatánál.
A feketekereskedelem egyik korlátozó tényezõje lehetne ez a rendszer, hiszen ha információ lenne adóalanyi szinten például a bejött áruról, akkor keresni lehetne az értékesítést, ennek kapcsán a keletkezett jövedelmet is.
Az APEH törzsadattárát ki kellene egészíteni a jövedéki engedélyekkel is, szolgálva ezzel a vám és az APEH közös adattárát. Engedjék meg, hogy a gyakorlatból vett néhány példával alátámasszam a fentieket.
A külföldiek magyarországi befektetéseit szabályozó törvény szerint vagyoni hozzájárulásuk nincsen importengedélyhez kötve, így a kereskedõk azt a módszert követik, hogy az importengedélyezést kijátszva keresnek egy devizakülföldi állampolgárt, tagként felveszik a cégükbe - teljesen fiktíven - , és az engedélyköteles árut apportárukészletként hozzák be. A vámot ugyan megfizetik utána, de így nem érvényesül a magyar áruk védelme; a minisztérium által megszabott kereten felül tömegesen érkezik be gépkocsi, ruházat, cipõ, cukor, élelmiszer, így rontva a magyar áruk kelendõségét.
A gépkocsiapportnál az is gondot okoz, hogy a hat évnél régebbi személygépkocsi a vámkódex szerint magánforgalomban nem vámkezelhetõ, importengedélyt sem adnak ki rá. Ezzel kívánták szabályozni a külföldi roncstelepekrõl származó gépkocsik importjának megszüntetését. Erre a vállalkozók szintén fiktív apporttal reagáltak. Külön erre a célra alapítanak gazdasági társaságot, a külföldiek csak nevüket adják a gépkocsi-behozatalhoz. Ezeket a visszásságokat úgy lehet kiküszöbölni, ha a hat évnél régebbi gépkocsik behozatalát apport esetén is megtiltanánk, illetve minden apport engedélyköteles lenne, ha az áru egyébként az engedélyköteles körbe tartozik.
Itt jegyzem meg, hogy az általános forgalmi adó változása részben rendezi az importból származó apportot úgy, hogy adó alá vonja az induló vegyes vállalkozásoknál.
A másik példa az áru értékének manipulálására vonatkozik. A vámhivatal által végzett kiviteli ellenõrzéseknél nem kötelezõ a számla benyújtása, az anélkül is elvégezhetõ. Tapasztaltak olyat, hogy a külkereskedõ cégek a valóságosnál kisebb értéket írnak fel a kiviteli okmányokra, a bankban ezzel kell elszámolni, hogy beérkezett a számlájukra az eladási árnak megfelelõ összeg. A kamionsofõrök több esetben adtak információt, hogy van náluk egy nagyobb értéket tartalmazó számla, amelyet a határon túl csatolnak az okmányokhoz. Az a gyanú merül fel, hogy ez az eladásiár-különbözet külföldi bankszámlákra kerül. Az export valóságos ellenértékének magyar számlára történõ átutalását csak nemzetközi egyezményekkel lehetne biztosítani. Az Európai Unióval 1995-re tervezett vámegyüttmûködés egységes vámokmányhasználata ezen sokat tudna lendíteni. A külföldi vámhatóság által igazolt vámokmányok és számlák alapján szüntethetõ meg ez az anomália.
Az adóhivatal és a rendõrség kapcsolata:
A törvényi szabályozás szerint az APEH adócsalási ügyekben, illetve annak felderítésében nem rendelkezik nyomozási jogkörrel. A nyomozás lefolytatása a rendõrség feladata. A szakértelem és a tekintély nyomozati kérdésekben a rendõrségnél van meg, adóismerettel, a gazdálkodókra, azok visszaéléseire vonatkozóan azonban még nem rendelkeznek kellõ ismerettel. Az APEH-rendõrség kapcsolatrendszer a feketegazdaság, a feketegazdaság szereplõinek bûncselekményei elleni eredményes küzdelem egyik bázisa kell hogy legyen. Fontos, hogy elérhetõ legyen a törzsadatbázis a rendõrség részérõl is. A feketegazdaság elleni küzdelem érdekében indokolt lenne ebben a viszonylatban feloldani az adótitokra vonatkozó szabályt. Indokolatlan, hogy az adótitokra vonatkozó szabály védje a törvényeket szándékosan megszegõket, azaz az adókötelezettség alól kibújókat. Lehetõséget kellene adni arra, hogy az adóhatóság az adózó létezésérõl információt adhasson. Meggondolandó kivételek lehetnek ebben az esetben az adózó jövedelmi, forgalmi, vagyoni adatai.
Elérendõ, hogy a bizonyítási kényszer ne az adóhivatalt terhelje. Kiadványokkal segíteni kell az adózási ismeret oldaláról a nyomozati munkát. A rendõrségnek rendszeres információt kellene szolgáltatni az adóhatóság részére például a rendszeres gépkocsieladásokról vagy nagy értékû gépjármûvek értékesítésérõl, melynek célja lehet a nem adózott jövedelmek megállapítása. Itt a rendszeres gépkocsi-behozatalból, -feljavításból, -eladásból származó, adóalapot képezõ jövedelem be nem vallásának körérõl van szó. Ha ehhez hozzátesszük a vámhivatal, APEH számítógépes információit a gépjármû- behozatalhoz, teljesen zárható a kör, és ebben az esetben, hogy úgy mondjam, ismét összejönnek a dolgok.
Érdemes lenne még kiemelni a rendõrség szerteágazó kapcsolatrendszerét, tevékenységét, erõfeszítéseit, idõm azonban fogy. Sorolni lehetne a sikereket a feketemunka kiszûrésérõl, a hamis termékjelzéssel ellátott áruk lefoglalásáról, a tiltott pénznyerõ automaták lefoglalásáról, a paprika- és a hto-fronton aratott részleges gyõzelmekrõl, mégis azt mondom: egységes fellépésre van szükség.
Természetesen további észrevételeim, javaslataim vannak az adóhivatal, az egészségügyi pénztár, az illetékhivatal, a földhivatal kapcsolatrendszerérõl, az együttmûködés szükséges fejlesztésérõl. Jelezni szeretném, hogy vannak elképzelések az APEH belsõ intézkedéseinek szükségességérõl, a feketegazdaság felderítésérõl. Ilyenek lehetnek például az adóalany-nyilvántartás, - adatgyûjtés problematikái vagy a bevallási rendszer információs háttere. Itt szükségesnek tartom elmondani, hogy a vagyonra vonatkozó adatszolgáltatás beépítése a törzsadattárba elengedhetetlen, kezdetben meghatározott típusú, értékû vagyontárgyakra, illetve adóalanyi körre. Ha az APEH rendelkezne az adóalanyok forgalmára, jövedelmére, vagyonára vonatkozó adattal, nagyobb biztonsággal és célirányosabban lehetne fellépni a feketegazdaság ellen.
A félreértések végett szeretném leszögezni: nem vagyok híve a vagyonadó bevezetésének, az elõbbi gondolatokat nem a vagyonadó elõkészítésének jegyében fogalmaztam meg.
A további APEH belsõ fejlesztési irány a feketegazdaság elleni küzdelemben az ellenõrzési rendszer, ezen belül a kiválasztó rendszer általános alkalmazásával kell hogy foglalkozzék.
Összefoglalva e beszédben részlegesen felvillantott gondokat, megoldási javaslatokat, azt mondhatom, hogy szükséges: egységes adójogszabályok kialakítása, azok idõtállósága; a feketegazdaság elleni tudati tényezõk erõsítése; zárt rendszer létrehozása, középpontban az adóhatósággal; törvényi segítség a felderítésre, a feketegazdaság kialakulásának megelõzésére; az adóhivatalt terhelõ adótitok és bizonyítási kényszer feloldására; a vagyonra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség bevezetésére. Átgondolásra ajánlom az 1023/94. (IV. 6.) számú kormányhatározatot. Feltétlenül mûködtetni kellene egy tárcaközi gazdaságvédelmi koordinációs bizottságot. A feketegazdaság elleni sikeres küzdelem egységes kormányzati fellépést feltételez, amelynek intézményes formái létrehozandóak.
(13.40)
Tudom, mindehhez iszonyúan sok pénz kell. Úgy gondolom, bármilyen helyzetben is van a Magyar Köztársaság költségvetése, nem engedhetõ meg, hogy - a feketegazdaság térnyerésével - a nemzetgazdaság vesztesége tovább növekedjék. Nincs az a pénz, amelyet ne érné meg befektetni a feketegazdaság elleni küzdelembe.
Ebben a szellemben nyújtjuk be módosító indítványunkat az 1995. évi költségvetés tervezetéhez. Képviselõtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)