ELNÖK: Mielõtt megkérdezném Akar urat - ha ez egyáltalán szükséges -, hadd reflektáljak erre a kérdésre kicsit részletesebben.
Szeretnék utalni arra, hogy Lampert Mónika már múltkor felvetette ugyanezt a kérdést. Akkor is elmondtam, elmondom ismét: elõször is a problémakörrel találkozván, ezt az elnök úr, illetõleg az alelnökök egyeztették, errõl beszéltünk. Tehát nem egy egyéni állásfoglalásról van szó. Ez az egyik dolog.
A másik - hiszen nem ez a lényeges, hanem a Házszabály rendelkezése - a következõképpen szól errõl a témakörrõl. A 45. § szabályozza az Országgyûlés ülésének résztvevõit, mégpedig a következõképpen. Az indítvány tárgyalhatósága szempontjából a 45. § (3) bekezdése az irányadó, amely úgy szól, hogy az (1) bekezdésben felsorolt vagy a helyettesítésre jogosult személy távollétében - ha a napirenden lévõ, önálló indítvány elõterjesztõje - az indítványt az Országgyûlés nem tárgyalhatja. Vagyis, ha nincs jelen a napirendi pont elõterjesztõje - adott esetben az (1) bekezdésben felsorolt személyek körébõl a kormány tagja -, akkor ez a javaslat nem is lenne tárgyalható.
A kormányt a költségvetés tárgyalásában a pénzügyminiszter képviseli. Tehát a költségvetés tárgyalása során eddig mindig jelen volt vagy a pénzügyminiszter úr, vagy az államtitkár úr. Soha nem volt olyan helyzet, hogy valaki felállt volna, és azt indítványozhatta volna, hogy kérem, nincs itt a kormány képviselõje; ennek a törvényjavaslatnak a kormány az elõterjesztõje, kérem, halasszák el az ügy tárgyalását.
Ha ebben az esetben a pénzügyminiszter úr vagy az államtitkár úr nem lenne jelen, akkor a kormány egésze nem lenne képviselve - hiába ülne itt más képviselõ. Amirõl azonban itt szó esett, az a (4) bekezdés, amely így szól: "a kormány tagja vagy a helyettesítésére jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyûlés ülésein, ha a napirenden levõ törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az õ feladatkörét érinti".
Ha ezt a kérdést úgy lehetne értelmezni, ahogy most Boros képviselõ úr értelmezte - hogy a pénzügyminiszter úr a tárca érintése szempontjából is helyettesítheti az összes tárca felelõsét, a minisztert vagy az államtitkárát -, akkor nem lenne értelme annak, hogy két bekezdésben rendelkezzünk errõl.
Az egyik bekezdés egy kötelezõ jelenlétet ír elõ a kormány képviseletére azzal a szankcióval, hogyha az nem teljesül, el kell halasztani az ülést, a napirendi pontot nem lehet tárgyalni.
A másik pedig a törvényjavaslat által érintett egyéb tárcák jelenlétérõl szól, szintén kötelezõvé téve a jelenlétet - azzal a finom különbségtétellel, hogyha ez nem érvényesül, akkor ez még nem ok arra, hogy az Országgyûlés ülését vezetõ elnök az ülést elhalaszthassa. Tehát ez csak egy kívánalom, amelynek szankciója nincs - lex imperfecta, ha tetszik.
Ez a megkülönböztetés világosan utal arra, hogy két különbözõ ügyrõl van szó. A helyettesítés ettõl függetlenül is egyértelmû, a miniszter helyettese a politikai államtitkár. Egyéb helyettesítések elképzelhetõk, ha esetileg a miniszterelnök ilyen döntést hoz.
(13.50)
Ilyet esetleg interpellációknál láttunk, de ilyen helyzet jelenleg nem áll fenn.
Azt javaslom, ha ezt a kérdést bárki nyitottnak érzi, minden párt képviselve van az alkotmányügyi és ügyrendi bizottságban, ott föl lehet ezt a kérdést ismételten vetni. Mi ezt a kérdést, többször fölmerülvén a probléma, így értelmezzük és így kezeljük. Tessék, képviselõ úr!