DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt szeretném leszögezni, hogy az Országgyûlés most egy, a kormány által késedelmesen benyújtott és többszörösen is törvénysértõ költségvetési törvényjavaslatot tárgyal.
A törvényjavaslatot a kormány késve nyújtotta be, mert az államháztartásról szóló törvény szerint azt szeptember 30-áig kellett volna benyújtania, mellékelve az államháztartási mérlegek tervezeteit. Továbbá a kormánynak augusztus 31-éig az önkormányzatok rendelkezésére kellett volna bocsátania az önkormányzati költségvetések összeállításához szükséges irányelveket és az önkormányzati pénzügyi szabályozás elõzetes elképzeléseit.
Ezeken kívül a kormány által benyújtott törvényjavaslat az Állami Számvevõszék vizsgálati megállapításai szerint több helyen is törvénysértõ. Így például az államháztartásról szóló törvény értelmében a kormány minden olyan törvényt köteles az Országgyûlésnek benyújtani, amely a költségvetés bevételi vagy kiadási oldalát érinti, hiszen a költségvetésrõl érdemi vitát folytatni csak ezek ismeretében lehetséges. Ezzel szemben az Országgyûlés elõtt még nem ismert a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése, amely sok szálon kapcsolódik a költségvetéshez. De a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor a privatizációs törvényjavaslatot sem nyújtotta még be, amely törvény szintén alapvetõen érinti a költségvetést. Az a körülmény, hogy a kormány késõbb késedelmesen benyújtotta a privatizációról szóló törvényjavaslatot, még nem javított a helyzeten, ugyanis még a kormánykoalíciós frakciókon belül is erõsen vitatott, hogy a privatizáción belül milyen arányt képviseljen a készpénzes privatizáció. Ennélfogva még ma sem lehet tudni, hogy a költségvetés egyik legnagyobbnak tervezett bevétele valójában mekkorára lesz tervezve a vita eredményeképpen.
Mindezeken felül az Állami Számvevõszék a vizsgálata során azt is megállapította, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a címnem megváltoztatása miatt az egyes elõirányzatokat nem lehet az egyes évek vonatkozásában összehasonlítani, tehát a kormány olyan helyzetbe hozta a képviselõket, hogy úgy kénytelenek dönteni az egyes költségvetési elõirányzatokról, hogy semmi összehasonlítási alapjuk nincs. Ez természetesen a kormánypárti képviselõkre is vonatkozik, tehát ez azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselõknek a saját kormányuk által elõterjesztett költségvetésbe kevesebb beleszólási lehetõségük van, mint akkor, amikor ellenzéki képviselõk voltak.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a kormány által elõterjesztett költségvetési törvényjavaslat nemcsak elkésett és törvénysértõ, hanem megalapozatlan is, mivel az ország 1995-ös költségvetését a költségvetést alapvetõen befolyásoló törvények, mint például a privatizációs törvény, a társadalombiztosítási alapok költségvetése vagy a tervezett energiaár-emelés ismerete nélkül kívánja az Országgyûléssel elfogadtatni.
Mindezek alapján a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat az általános vitára teljesen alkalmatlan. Sajnos a törvényjavaslat nemcsak az általános vitára alkalmatlan, hanem, és ez a nagyobb baj, az ország problémáinak a megoldására is. Ebbõl a költségvetésbõl az említett törvények és tények hiánya miatt semmiféle reális kép nem alakítható ki a magyar gazdaság 1995-ös mûködésére vonatkozóan, és nem állapítható meg a bevételi és a kiadási oldal realitása.
Mindezek után feltesszük a kérdést: vajon a kormánynak a beterjesztett költségvetés mögött lévõ gazdaságfilozófiája alkalmas-e egyáltalán az ország problémáinak megoldására? A válaszunk az, hogy nem alkalmas, és nem értünk egyet a kormánynak sem a helyzetmegítélésével, sem pedig az abból következõ gazdaságpolitikai elképzeléseivel.
A kormány helyzetmegítélésével azért nem értünk egyet, mert álláspontunk szerint a gazdaság a múlt év vége óta növekedésnek indult. Ebbõl következõen nem értünk egyet a kormány azon gazdaságpolitikai elképzeléseivel sem, amelyekben az egyensúly helyreállítására hivatkozva a gazdaságot kemény megszorító intézkedésekkel sújtja. A kormány ezen intézkedéseit, amelyek nem szelektíven, hanem általában korlátozzák a belföldi fogyasztást és a jövedelemkiáramlást, a gazdaság fejlõdése szempontjából kifejezetten károsnak tartjuk, mert ezek az intézkedések pangó piacot eredményeznek, nem növelik az exportot és a beruházást, és megfojtják a beindult gazdasági növekedést.
A súlyos megszorító intézkedések a költségvetési hiányt csupán átmenetileg és kismértékben fogják csökkenteni, hosszú távon azonban növelni fogják, hiszen nem képesek arra, hogy az adósság növekedését megakadályozzák. Az adósság súlya a költségvetésben olyan hatalmas, hogy még a kormány által tervezett drákói megszorító intézkedések is csak kismértékben tudják kompenzálni, viszont e megszorító intézkedések biztosan letaglózzák a növekedésnek indult gazdaságot. Megoldást tehát csak a gazdaságélénkítés adhat, amelynek során a gazdaságban keletkezõ nyereség kompenzálja az ország adósságait, és hosszabb távon megoldja az adósságspirál kérdését.
Mindezek alapján tehát a kormány álláspontunk szerint rossz, hibás gazdaságpolitikai koncepciót alakított ki, amelynek során a gazdaság visszafejlõdik, viszont feleslegesen újabb nehéz terhek kerülnek a lakosság vállára.
Ezen általános bevezetõ után most a költségvetési törvényjavaslat XIII. fejezetével szeretnék röviden foglalkozni, amely a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium mûködését érinti. Mivel a kormánykoalíció parlamenti túlsúlyával szemben úgysem érhetõ el a törvényjavaslat érdemi megváltoztatása, ezért csupán a javaslat legkirívóbb ellentmondásaira kívánok rámutatni.
Számos sikeres fejlõdõ ország példája bizonyította, hogy a gazdasági felemelkedés egyik alapvetõ feltétele az infrastruktúra megfelelõ fejlettsége, ennek hiányában pedig a szükséges infrastruktúra gyors kiépítése, és az ebben való kiemelt állami szerepvállalás. Ha már nem történt átfogó költségvetési reform, legalább az elvárható lett volna, hogy az e körbe tartozó beruházások ne csökkenjenek erõteljesen. Ezzel szemben azt látjuk, hogy míg 1994-ben a közlekedési tárca kiadásai a költségvetés 5 százalékát teszik ki, addig 1995- ben már csak a 4 százalékát.
(14.00)
A törvényjavaslat indokolása szerint többek között fontos feladat a vasút mûködõképességének a javítása. Lehetõség nyílik továbbá az 1994-ben megkezdett infrastrukturális beruházások folytatására, bõvíthetõ a foglalkoztatás és így tovább. Ezzel szemben a költségvetési tárca erõteljes kiadáscsökkenése e célokat elérhetetlenné teszi. E csökkenés tehát - a gazdasági növekedést visszafogó hatása miatt - indokolatlan és elfogadhatatlan.
Megfelelõ állami szerepvállalás, illetõleg költségvetési támogatás hiányában az infrastrukturális fejlõdést elõsegítõ hitelekhez sem juthat hozzá az ország. A nemzetközi pénzintézetek ugyanis e hitelek felvételét megfelelõ arányú hazai hozzájáruláshoz kötik.
A Közlekedési Minisztérium területén költségvetési fedezet hiánya miatt egyes infrastrukturális beruházások nemzetközi szerzõdésben rögzített megvalósítását oly mértékben kell átütemezni, hogy az gyakorlatilag a beruházás leállításával azonos. Az elõkészített infrastrukturális fejlesztések indokolatlan leállítása vagy felfüggesztése - azon túlmenõen, hogy a foglalkoztatás alakulását is kedvezõtlenül befolyásolja - bizalmatlanná teszi a külföldiek magyarországi tõkebefektetéseit. A hazai közlekedés, építõipar privatizációjában ugyanis jelentõs nyugati tõkebefektetés történt, elsõsorban az osztrák és a német tõke részérõl. Vélhetõleg mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az új kormányzatnak eddig egyetlen külföldi pénzbeszerzési akciója sem sikerült.
Az ország elmaradott térségeinek a felzárkóztatása a helyi önkormányzatok támogatása nélkül megoldhatatlan. A törvényjavaslat a címzett és céltámogatásokról szóló törvényben megjelölt célok erõteljes szûkítésével számol, miközben a jogos igények jelentõsen növekednek. A támogatási célok közé indokolt lenne egyes önkormányzati közlekedési, infrastrukturális beruházások felvétele.
A törvényjavaslat általános indokolása szükségesnek tartja a feladatok, a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazati célok ismételt átgondolását. Sajnálatos módon ennek ellenére az állami közutak építését és fenntartását finanszírozandó Útalaphoz a központi költségvetés hozzájárulása 1995-ben nulla forint. A törvényjavaslat a közlekedési tárcához tartozó intézményeknél a beruházásokra és fejlesztésre szánt összegeket helyenként drasztikusan csökkenti. E költségcsökkentés különösen a közlekedési felügyeletek mûködését veszélyezteti, elõrevetítve a közlekedési hatóság feladatellátásának akár a meghiúsulását is.
A törvényjavaslat a közúti közlekedési pályák üzemeltetési, fenntartási és fejlesztési lehetõségeit példátlan módon csökkenti. Jól jellemzi a drasztikus beavatkozást, hogy az Útalap kiadási elõirányzatát - amely alapból történik a közúthálózat finanszírozása - az 1994. évhez képest 35 százalékkal csökkenti. Az árváltozások hatását is figyelembe véve, az 1995. évi elõirányzatok reálértéke alig haladja meg az 1994-es érték 60 százalékát.
A várható hatások könnyen kiszámíthatók. A közutakon közlekedõk - a több mint 50 százalékkal növekedõ útalap-hozzájárulás befizetése ellenére - romló, helyenként rohamos mértékben romló úthálózaton fognak közlekedni. A közúthálózat értéke meredeken csökkenni fog, és ezzel a nemzeti vagyon egyik lényeges infrastrukturális eleme fog fokozottan elértéktelenedni.
A közúti közlekedés tekintetében a MÁV adósságai egy részének elengedése az alapvetõ gondokat nem fogja megoldani. A MÁV és a gyõr-sopron-ebenfurti vasút fejlesztési lehetõségei igen szerények, jelentõs mértékû elmaradást fognak okozni a korábbi fejlesztési tervekhez képest.
Környezetvédelmi és gazdasági kapacitáskihasználási okokból is kívánatos lenne a közúti és a vasúti szállítás munkamegosztási arányának módosítása. A vasúti közlekedés részarányának legalább a megõrzése végett a jelenleginél sokkal nagyobb közvetlen állami beruházásra, illetõleg befektetésre lenne szükség. A vasútról szóló törvény szerint meg kell kötni a MÁV Részvénytársaság és az állam közötti szerzõdést. A költségvetés erre a pénzügyi vonzatú kötelezettségre nem tartalmaz elõírást.
A légiforgalmi létesítményekhez nyújtott jelentéktelen költségvetési támogatás alapján feltételezhetõ, hogy a fejlesztések nem fogják elérni azokat a határértékeket, amelyek már reményt adhatnának a tranzitforgalom ártalmainak csökkentésére.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a piacgazdaság stabilizációja, a külföldi tõke beáramlásának elõsegítése, a foglalkoztatási helyzet javítása, a hátrányos helyzetû térségek felzárkóztatása nem lehetséges az 1995. évi költségvetési elõirányzatok alapján. Az alapvetõ gazdasági célok megvalósítása feltételezi az infrastruktúra fejlesztését vagy legalább az elért színvonal megõrzését. Az infrastrukturális ellátás biztosítása az állam feladata. A költségvetésnek az infrastruktúrára való elégtelen ráfordításai az utóbbi években elsõsorban a közút területén tett rendkívüli erõfeszítések hatását gyengítik vagy semmisítik meg. A nem megfelelõ mértékû állami részvétel megakadályozza a kiegészítõ források megszerzését is. A koncessziós fejlesztéseket akadályozza az állami tulajdon megteremtéséhez szükséges kisajátítások forráshiány miatti elhúzódása.
Mindezek alapján a kormány által késõn benyújtott és törvénysértõ költségvetési törvényjavaslatot teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Elfogadhatatlannak tartjuk, mert amellett, hogy értelmetlenül hatalmas terheket rak a bérbõl és fizetésbõl élõ lakosság vállára, a gazdasági növekedést és az infrastruktúra fejlesztését is megfojtja. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)