DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Fideszes frakciótársaim már átfogóan és részleteiben is próbálták elemezni ezt a költségvetést. Magam a költségvetési vita vége felé járva már csak távirati stílusban tudok egy-két kiemelt problémához röviden hozzászólni, mivel szûkös az idõ, s mint jeleztük, a költségvetés idei elkészülése érdekében még a saját idõkeretünket sem kívánjuk felhasználni.
Azonban nem állhatom meg, hogy néhány szó erejéig az elõbb a Házban folyt ügyrendi vitához a költségvetés tárgyán magam is hozzá ne szóljak. Hogy a kormány ilyen késõn terjesztette be a költségvetést, az nyilván számos konzekvenciát von maga után. A más országokban követett gyakorlat az, hogy a költségvetést hosszú hónapokon keresztül tárgyalják a parlamentek. Magyarországon sajnos inkább az a gyakorlat látszik kialakulni, hogy a kormányzatok igyekeznek minél hamarabb átpréselni a Házon a költségvetést. Sajnos most is ennek vagyunk tanúi. Itt lehet idézni a Házszabály azon rendelkezéseit, amirõl az elõbb vita folyt, hogy valóban kik azok a miniszterek, akik érintettek egy költségvetési törvény tárgyalása kapcsán.
Azt gondolom, hogy ilyenkor az egész kormány, az összes miniszter érintett az adott kérdésben. Természetesen nem követelhetjük meg, hogy a költségvetés minden egyes pontjánál a teljes kormány itt üljön, hisz' más feladataik is vannak. Én ezt ellenzéki részrõl sem kérném egyáltalán. Azonban ha a vita normális menetben kezdõdik,k és idõben van beterjesztve a költségvetés, akkor mód és lehetõség nyílik arra, hogy az általános vitát is úgy ütemezzük, hogy esetleg fejezetenként haladjanak. Tehát a vezérszónoki felszólalások után fejezetenként haladhat a vita, és így a Pénzügyminisztérium mellett az adott fejezet által érintett miniszterek is mindig jelen lehetnek. Ez nem egy nagy kérés, ebben az esetben a kormány valamennyi tagjából mindössze kettõ jelenlétére lenne szükség. Azt gondolom, hogy erre az ellenzék igényt tarthat. De tudom, hogy ez csak akkor valósítható meg, ha idõben van beterjesztve a költségvetés, és akkor a Háznak, nemcsak az ellenzéknek, hanem a kormánypárti képviselõknek is megfelelõ idõ áll rendelkezésére ahhoz, hogy boncolgassák és akár módosítgassák is a beterjesztett költségvetést.
Nos, azok a területek, amelyekkel távirati stílusban foglalkozni kívánok, a következõk. Három ilyen pont lenne: az egyik egy önkormányzati kérdés, a másik az egészségüggyel, a harmadik pedig a fiatal családok helyzetével kapcsolatos, a családi pótlékról ejtenék néhány szót.
A költségvetés 27. pontjában, a helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásairól szóló részében van megfogalmazva egy olyan támogatás, amely már több éve ismert a Ház elõtt. Az eddigi kormányok is benyújtották ezt a javaslatot, és a Ház ezt mindig el is fogadta. Mégpedig a megyei és fõvárosi önkormányzatok igazgatási és közmûvelõdési feladatainak ellátására nyújtott költségvetési támogatásról van szó. Ez 490 forint minden megyei lakos után, méghozzá úgy, hogy ebbe bele kell számolni a megyei jogú városok lakosságát is. Ha jól számolom, most már negyedszerre nyújtom be azt a módosító indítványt - az elmúlt három évben is ezt mindig megtettem -, hogy itt ne csak a megyékre és a fõvárosra gondoljunk, hanem a megyei jogú városokra is. Tehát a megyék a megye lakosai után kapják meg a költségvetési támogatást, azaz a fejenként lebontott 490 forintot. Ez egyébként elõször 400 forint volt, azonban most már három éve 490 forint. A megyei jogú város lakossága után pedig a megyei jogú város vehesse fel ezt a támogatást. Erre azért is szükség van, mert a megyei jogú városok számtalan olyan feladatot ellátnak, amelyek nemcsak a város lakosságára vonatkoznak, hanem szélesebb, nagyobb területre, amely kihat a megyére, akár a megyén túli területekre is. Tehát méltánytalan, hogy az ilyen közmûvelõdési, igazgatási feladatokért más, azaz a megyei önkormányzat kapja meg az állami támogatást.
Sajnos ezek a módosító indítványaim eddig sikertelenül záródtak, most azonban úgy érzem, hogy ha a kormány nem is nyújtotta be ennek megfelelõen javasolva ezt a tételt a költségvetésben, de azt látva, hogy a szocialista és a szabaddemokrata képviselõk igen nagy számban jutottak be a parlamentbe, és az eddigi módosító indítványaimat minden egyes alkalommal mindegyik szabaddemokrata és szocialista képviselõtársam az ellenzékbõl támogatással fogadta, sõt mindig sikerült megnyerni megyei jogú városokat képviselõ akkori kormánypárti képviselõtársakat is, így tehát egy nagyon várakozásteli hangulatban várom a szavazást. Remélem, hogy azok a szocialista és szabaddemokrata képviselõtársak, akik eddig támogatták a javaslatomat, most kormányzati pozícióból sem fognak másként szavazni, mint eddig, és így van remény arra, hogy a megyei jogú városok ehhez a pénzhez hozzájutnak.
Hangsúlyozom, ez nem politikai kérdés, nem az ellenzék és a kormánypárt közötti politikai kérdés, hanem egyszerûen bizonyos feladatok elosztása a megyék és a megyei jogú városok között. Egyszerûen arról van szó, hogy azok az önkormányzatok kapják meg ezt a pénzt, akik ezeket a feladatokat ellátják.
A második ilyen terület, amivel szintén csak jelzésszerûen, röviden kívánok foglalkozni, az egészségügy. Örülök, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a népjóléti miniszter is jelen van a parlament ülésén, amikor errõl szó esik. A költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét persze elég nehéz bírálat tárgyává tenni, mert úgy érzem, egy kicsit kaotikus az egészségügyi fejezet és a szektorsemlegesség sem a legerõsebb pontja.
Urbán László frakciótársam egy másik kérdés, az oktatásügy kapcsán már említést tett arról, hogy természetesen lehet a különbözõ tárcákhoz és különbözõ feladatkörökhöz több pénzt követelni - amit persze a Pénzügyminisztérium mindig nehézséggel fogad -, de némi belátással kell közeledni a magunk szempontjából is a Pénzügyminisztérium ilyen álláspontja felé. Nem lehet mindig csak pénzt kérnünk, hanem nyilván a másik oldalt is meg kell néznünk. Azt gondolom, hogy természetesen az egészségügybe több pénzt is be lehet rakni, és van helye minden egyes fillérnek az egészségügy bármely pontját is nézzük, de az igazi lehetõség - szerintem - akkor nyílik meg, ha egy szerkezetátalakítást is végrehajtunk. Urbán László képviselõtársam kifejezetten az oktatással kapcsolatban fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos véleményünket. Úgy gondolom, hogy ez állhat az egészségügyre is.
Az elmúlt négy évben természetesen több jelentõs változtatás történt az egészségügy területén, de úgy érzem, igazán átütõ erejû változást nem sikerült elérni. De jó példa a háziorvosi rendszer és annak új finanszírozása, amely szerintem elõremutató, azonban önmagában keveset ér. Keveset ér akkor, ha ezt nem követi az egészségügy további szerkezetátalakítása és mélyebb reformja. Így tehát a járóbeteg-ellátás és a kórházi betegellátás területén is várjuk ezeket a lehetõségeket és reformokat.
(14.30)
Történtek már erre utalások különbözõ kormányzati nyilatkozatokban. Így a Népjóléti Minisztérium államtitkára körülbelül egy hónappal ezelõtt egy beszédében megemlítette, hogy körülbelül húszezer kórházi ágy leépítése valósul meg a következõ négy évben Magyarországon. Szakmai szempontból nem igazán lehet bírálni ezt a megoldást, hisz az egészségügy technikai fejlõdésével a nyugat-európai vagy az amerikai egészségügyi rendszerekben is valóban a kórháziágy-csökkenés a jellemzõ, és nyilván a magyar egészségügynek - amennyiben fejlõdik - ezen az úton kell haladnia. A kórházi betegellátás a legdrágább megoldási módszer. Nyilván hangsúlyeltolódást kell elérnünk a járóbeteg-ellátás és a családi orvosi ellátási területek felé. Ez azonban természetesen csak megfelelõ technikák alkalmazásával lehetséges, amely nyilván önmagában is mind beruházási igényû.
Nem látjuk azonban ennek a koncepciónak a megjelenését a költségvetésben. Tehát nem tudjuk azt, hogy a következõ évben ennek vannak-e megjelenõ formái, lesz-e már valamilyen kórháziágy-csökkenés. Azonban itt két probléma is fölmerülhet. Az egyik - és a fontosabb - terület ezzel kapcsolatban a szociális terület. Szintén nehezen olvasható ki a költségvetésbõl az, hogy ennek milyen konzekvenciái vannak a szociális ellátásra. Hisz jól tudjuk, hogy ma egészségügyi problémaként kezelnek kórházainkban sok szociális problémát - itt elsõsorban az idõs emberekre gondolok, akiknek inkább szociális intézményekben kellene valamilyen ellátást kapniuk. Ezek az ellátások azonban lényegesen olcsóbbak, ott egy ágyat könnyebb, lényegesen olcsóbb fenntartani, mint a kórházakban. Tehát én értem a Népjóléti Minisztérium törekvéseit, ami gondolom, a Pénzügyminisztériummal összhangban van. Ezt mi a magunk részérõl támogatjuk is, csak szeretnénk, ha a költségvetésben is megjelenne, hogy a másik oldalon felmerülõ probléma, tehát a szociális problémák megoldása az érintett önkormányzatok bevonásával hogy' jelenik majd meg a költségvetésben.
Üdvözöljük az AIDS-program kiemelt szereplését a költségvetésben. Nagyon helyes és követendõ ez az irány. Azonban itt felvetõdik egy kérdés, hogy a dohányzás és az alkoholizmus problémakörével kapcsolatban miért nem történik hasonló megközelítés? Vagy egyáltalán, egységes egészségmegõrzõ program népjóléti fejezeti hiányát tapasztalhatjuk. Természetsen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a kormány júliusban alakult meg, és a benyújtott költségvetésig egy ilyen egészségmegõrzõ program benyújtása nehézségeket vonhatott maga után. De reméljük - és azért mondom el a mostani költségvetési vitában a jegyzõkönyv számára -, hogy a következõ benyújtott költségvetésben már egy ilyen egészségmegõrzõ program tételei tételesen szerepelni fognak, és a jövõ évben azt tárgyalhatjuk, és próbálhatunk minél jobb megoldásokat találni.
Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat fejezetét átböngészve sajnálattal kell tapasztalni, hogy a dologi kiadások körülbelül húsz százalékos csökkentésre kerültek, ez 350 millió forintot jelent. Ezt különösen aggályosnak érzem abban az idõszakban, amikor a járványok terjedése mind a környezõ országokban, mind Magyarországon erõteljesen jelentkezik és komoly probléma. Ebben a helyzetben szerintem nem feltétlenül indokolt ilyen mérvû csökkentés, amikor a jelenlegi feladattal is nehezen tud megbirkózni a szolgálat. Gondoljunk csak el, hogy itt a hepatitiszjárvány vagy a környezõ országokban a diftériajárvány, vagy akár még a kolerajárvány is közel került az országhoz.
Ezen belül a reklám- és propagandakiadások is majd a harmadára csökkentek az állami népi egészségügyi és tisztiorvosi szolgálatnál, ami megítélésünk szintén szerint gond. Itt a propagandakiadás egészségnevelési, egészségmegõrzési célokat szolgál. Ha a jelenlegi lakosság egészségügyi helyzetét, statisztikáit áttanulmányozzuk, akkor úgy érzem, ez nem az a terület, ahol az ilyen csökkentésekre feltétlenül szükség lenne.
Itt a népegészségügyi szolgálatnál szeretném megjegyezni, hogy a Fidesz- frakció benyújtott egy módosító indítványt, amely az ide szervesen kapcsolódó védõnõi hálózat fejlesztésére, szakképzésére, továbbképzésére és technikai feltételeinek biztosítási területére kíván pénzt csoportosítani.
Továbbá - csak jelzésszerûen említeném meg - megalakult a Magyar Orvosi Kamara és a Gyógyszerészeti Kamara, amelyek nem biztos, hogy szerencsésen, de állami feladatokat is átvállalnak. Bizonyos állami feladatok elvégzése esetén pedig indokolt, hogy az állam az ilyen feladatok elvégzésére számukra támogatást adjon. Erre vonatkozóan szintén egy módosító javaslatot nyújtottunk be a Házhoz. Reméljük, kedvezõ elbírálást fogunk nyerni ebben az ügyben is, mert szükség van rá.
Befejezésül pedig a fiatal családok helyzetével kapcsolatban egy pontot szeretnék kiemelni - szintén egy módosító indítványunk kapcsán - a családi pótlék rendezésére vonatkozólag. A családi pótlékot az elmúlt két évben nem emelték, miközben a gyermekek harminc százaléka él a statisztikák szerint lassan már a létminimum alatt. Ez a fiatal családok helyzetét nehezíti meg elsõsorban. Éppen ezért, mivel a nyugdíjak emelésénél alkalmazott, az évenkénti emelési szisztémát jónak tartjuk, ezért egy ehhez hasonló javaslatot dolgoztunk ki. A családi pótlék emelését minden évben a költségvetés mellé rendelnénk. Javaslatunk nem kíván túlzottan nagy célokat hajhászni, ez mindössze az értékmegõrzést emelné ki. Tehát azt kívánjuk, hogy a családi pótlék legalább a reálértékét megõrizze. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)