LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt utolsó elõadója, szónoka vagyok az 1995-ös magyar költségvetés általános vitájában, és ezért megpróbálom összefoglalni a Független Kisgazdapárt véleményét, a Független Kisgazdapárt kritikáját és a Független Kisgazdapárt javaslatait a szóban forgó költségvetésrõl.
A pénzügyi kormányzatnak és a kormányzatnak az a törekvése, hogy a költségvetési hiány ne növekedjen, bizonyos mértékig a költségvetési egyensúlyt meg lehessen õrizni, mindenképpen tiszteletre méltó törekvés, dicséretes, és azt hiszem, hogy sem a kormánypárt tisztelt képviselõi, sem az ellenzék képviselõi felelõsséggel nem kívánják azt, hogy ez a költségvetési hiány növekedjen, a költségvetés lehetetlenebb helyzetbe kerüljön. Tehát ez a törekvés azt hiszem, találkozik mindnyájunknak a vágyával, törekvésével.
Nekünk ezzel a költségvetéssel csupán annyi a problémánk, hogy ez a költségvetés a bevételi oldalon - tehát a forrásoldalon - elsõsorban a lakosság teherviselését növeli, és elsõsorban a lakosság azon rétegének a teherviselését, amelyet úgy hívnak, hogy bérbõl és fizetésbõl élõ emberek, valamint nyugdíjasok.
(15.30)
Mi azt mondjuk, hogy ez a Független Kisgazdapárt részérõl elfogadhatatlan, a lakosságot tovább terhelni nem lehet, a lakosság tûrõképessége a végét járja. Ezt bizonyítják azok a megnyilatkozások, amelyek az elmúlt hetekben a sajtóban, a rádióban, a televízióban követhetõen megjelentek. A különféle tüntetések, demonstrációk, sztrájkok kilátásba helyezésébõl egyértelmûen látszik, hogy a lakosság nem tudja elviselni azokat a terheket, amelyeket az 1995. évi költségvetés rá kíván róni.
A Független Kisgazdapárt ajánlott pótforrásokat, ahonnan bevételeket lehetne akkumulálni ebbe a költségvetésbe és talán ezen keresztül lehetne bizonyos értelemben a lakossági terheket enyhíteni. Ilyen volt az elõttem szóló kisgazda frakcióvezetõ úr adósságállománnyal kapcsolatban kifejtett véleménye, amelyet én most nem akarok ragozni, nem akarom a szíves türelmüket túlzottan igénybe venni, mindenesetre egyértelmû kérésünk és javaslatunk a pénzügyi kormányzat és a magyar - jelenlegi - kormány felé, hogy a külföldi és belföldi adósságállomány témáját vizsgálja meg, próbáljon ott lehetõséget teremteni arra, hogy ez a pénz részben hazánkban maradhasson, részben a költségvetés az elosztásnál figyelembe tudja venni.
A másik nagy téma, amellyel egy kicsit talán részletesebben kívánok foglalkozni, a privatizáció témája. Tudvalévõ, hogy a privatizáció elindult, a privatizáció már nagyon régen folyik. A privatizáció eredménye nem mutatkozik a költségvetés bevételi oldalán, vagyis a privatizációból keletkezett hatalmas milliárdok nem kerülnek költségvetési elosztásra, nem találhatók meg. Nem az elõzõ kormányt rovom meg emiatt, mert ez a privatizáció nem akkor kezdõdött. Tehát nagyon szeretném tisztázni, hogy akkor, amikor fellazult a tervgazdaság és már az 1988-as években megalakultak az egyszemélyes részvénytársaságok és megkezdõdött annak a vagyonnak a kimentése, amelyet ez a társadalom hozott létre - részben úgy, hogy elvette a tulajdonostól, részben úgy, hogy 40-50 év alatt alkotott új értékeket -, s amelyek privatizálás névszó alatt sajnálatos módon nagy részben idegen tulajdonba kerültek, nem az eredeti tulajdonosokhoz kerültek és mégsincs ebbõl a sok-sok milliárdból a költségvetésnek semmiféle bevétele.
Én ilyen apróságokkal, pár milliárddal nem foglalkozom; Trombitás képviselõtársam is említette, hogy ennyit nem fizettek be, csak 20 százalékot, aztán kölcsönbõl akarják most fizetni a költségvetésnek stb. Nekem az a javaslatom, és mint forráslehetõséget említem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselõje volt az elsõ, aki felvetette eme új parlament megalakulása után, hogy vizsgáljuk felül, nézzük meg a privatizációt, az ottani problémákat és próbáljuk elszámoltatni a privatizált vagyonnal azokat, akik ezt a privatizációt végrehajtották, mert igenis jogában áll a magyar társadalomnak a saját tulajdonát képezõ értékek elkótyavetyélésének tiszta ismerete. Nem boszorkányüldözésre gondolok, nem arra gondolok, hogy itt fejek hulljanak, csupán arra gondolok - a Független Kisgazdapárt frakciója arra gondol -, hogy a polgári jogi igazságtétel történjen meg.
Nézzük meg, hol vannak a pénzek. Azt hiszem, az elsõ talán a KISZ-fõnök egyszemélyes kft-je volt még a '80-as évek végén, amikor hatalmas vagyont szakított ki a közösbõl; ez a folyamat mûködött, és ez a folyamat megállíthatatlan. Nem a privatizáció felgyorsítása itt a probléma, mert elég gyorsan elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem a privatizáció eredményének a megjelenése, mert az a privatizáció, ami itt az elmúlt 4-5-6 évben folyt, azokra a kerékpárokra emlékeztet, amelyek az edzõteremben vannak: hajtjuk, izzadunk, kínlódunk, dolgozunk és egy centit nem haladunk elõre, egy helyben áll a kerékpár. Nekünk olyan privatizáció kell, amelyik bicikliközlekedésre alkalmas, tehát hajtjuk, izzadunk és elõbbre is haladunk. Ez sajnálatos módon nem történt meg és most, az utolsó másodpercben kézhez kapva, szombat-vasárnap az unokáim helyett tanulmányoztam a Számvevõszék jelentését az ÁV Rt. 1993. évi tevékenységérõl. Ez egy nagyon szép keresztmetszetet mutat arról az állapotról, ami ebben az országban uralkodik.
Nem akarok most részleteket felsorolni, hogy hat fõre jut egy Volvo személygépkocsi, hogy milyen hitelek, milyen kölcsönök, milyen fizetések stb. olvashatók ki abból a jelentésbõl, csupán egy dologra szeretném a parlament szíves figyelmét felhívni. Ezt a számvevõszéki jelentést én körülbelül egy hónappal ezelõtt már megkaptam. Vajon kinek és milyen érdeke fûzõdött ahhoz, hogy a huszonnegyedik órában - most, amikor az általános vitában a kisgazdapárt részérõl az utolsó felszólalóként beszélek és azt hiszem, utánam már nem sokan fognak beszélni - kapja kézhez a képviselõ-testület, láthatják a tisztelt honatyák, hogy itt mirõl van szó. Ezt elolvasni is nehéz, megérteni, felkészülni rá elég problematikus. De ebbõl az a társadalmi keresztmetszet látszik, amelyet én egy szóval egyszerûen korrupciónak, összefonódásnak nevezek, az állami vagyon elherdálásának, a társadalommal való nemtörõdömségnek nevezek, amiért vannak felelõsök. Én nem vagyok egy vérengzõ természetû ember, de azért ezek az emberek ennek a népnek rendkívül sokat ártottak, kifosztották, tönkretették, a társadalmunkat lealacsonyították, balkáni állapotokba süllyesztették. Ez megbocsáthatatlan, ez bûn.
A költségvetés vitájában sajnálatos módon elõttem szóló, nagyon szépen beszélõ MSZP-s képviselõtársam "király" hasonlata nem rossz, csak egy dologban sántít: abban, hogy az adó és a költségvetés nem választható külön, mert ez csak egy együtt kezelhetõ valami. Mint ahogy az elsõ mondataimban utaltam rá, mivel végeredményben a költségvetés bevételi oldalát 80-90 százalékban a lakossági közvetlen vagy közvetett adó finanszírozza, ezért a majd szavazásra kerülõ adótörvények nem közömbösek a lakossággal kapcsolatos terhekkel szemben.
Ezért nem tartom igy elfogadhatónak ezt a költségvetést, ezért kellene az általunk, a kisgazdapárt által javasolt forráslehetõségeket komolyabban megvizsgálni, a lakossági terhek egy részét levenni. Ez pedig csak úgy történhet meg, hogyha a személyi jövedelemadónál az általam benyújtott, inflációt követõ módosító indítványt figyelembe venné a tisztelt parlament, ahol is egyrészt a létminimum alatt élõ állampolgárokat nem adóztatnánk meg személyi jövedelemadó formájában, másrészt pedig a közvetett terheknél, az áfánál nagyon meg kellene gondolni, hogy miféle és hányféle terméket emelünk be a 25 százalékos áfakulcsok közé, és hogy felemeljük-e a 10 százalékos áfakulcsot 12 százalékra. Ugyanis abban az esetben, ha ez megtörténik, akkor már a rendelkezésre álló, általunk javasolt források esetében is a lakosság megnyomorítása megtörtént. Éppen ezért azt javaslom, hogy ezeket fontolja meg és mérlegelje mind a pénzügyi kormányzat, mind a döntésnél majd a tisztelt képviselõtársak.
Továbbmenve, még azt szeretném mondani, hogy a bevételi, a forrásoldalról már beszéltem néhány szót, még van három percem, abban szeretnék a kiadási oldalról, tehát a finanszírozási oldalról is néhány jó szót szólni.
A Független Kisgazdapárt frakciója és szerény véleményem szerint is a rendes mûködésnél többet kell juttatni a költségvetésbõl elsõsorban az oktatási feladatokra, mert az képezi a jövõnket.
(15.40)
Másodsorban az egészségügyre, mert az képviseli a jelenünket. Harmadsorban a honvédségre és a rendõrségre, mert az képviseli a belsõ és külsõ biztonságunkat és a gazdasági széfrában pedig elsõsorban a mezõgazdaságra, mert agrárország vagyunk, és a mezõgazdaság az az iparág, ahol a legkevesebb beruházással a legnagyobb eredményeket lehet elérni.
Ezeket ajánlom megfontolásra, és kérem a tisztelt képviselõtársaimat, kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy az elmondottakat fontolja meg. Próbáljon segíteni az elszegényedett társadalmon, próbáljon társadalmi igazságot tenni a rabló privatizációban, próbáljon lépéseket tenni a minket agyonnyomó, már fizethetetlen és egyre növekvõ államadósság tisztes kezelésében, felülvizsgálatában. Ha ezek figyelembevételével ez a költségvetés módosításra és újra a Ház elé kerülne, akkor szívesen tudjuk támogatni. Így azonban a kisgazda frakció ezt a költségvetést így, ahogy van, nem fogja megszavazni. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)