GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az immár másfél hete folyó költségvetési vita egyik utolsó hozzászólójának már igen háládatlan a feladata, hiszen egész nap mást sem csinál, mint kihúzza az elõre megírt beszédébõl azokat a fejezeteket és részeket, amelyeket valamelyik képviselõtársa, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalról már kifejtett vagy jobban megvilágított. Ezért viszont nyert a parlament ezzel az utolsó hozzászólással, mert sokkal rövidebb leszek, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy a költségvetés vitája és elfogadása minden parlamenti demokráciában rendkívül fontos, ha talán nem a legfontosabb esemény a parlament életében. Így van ez egy nyitott gazdaságú, nagy és jelentõs adósságszolgálattal, valamint súlyos belsõ költségvetési hiánnyal küszködõ ország megítélésében, hogy a pénzügyi világ segítõkészségében mindez rendkívül fontos szerepet játszik. Nagy örömömre szolgált, hogy ezt a tényt egyaránt magáévá tette a parlament szinte minden képviselõje, ellenzéki vagy akár kormányzati oldalról is. Ugyanakkor teljesen természetes dolog számomra, hogy a költségvetési vita a kormánykoalíció és az ellenzék kiélezett, késhegyre menõ vitáját váltja ki, ebben a dramaturgia íratlan szabályai szerint a hálásabb feladat természetesen az ellenzéké, hiszen mennyivel könnyebb egy tényleg sok és nehéz terhet viselõ, több sebbõl vérzõ költségvetést ízekre szedni, kiemelni a lakosságra háruló igen nagy és rendkívüli terheket.
A gondom nem is ezzel van, legfeljebb csak én is elgondolkozom azon, amit nemrégiben egy választási gyûlés után egy idõs, tapasztalt, politikával foglalkozó ember kérdezett tõlem, és nemcsak a mai ellenzékre mondta, ránk is, csak megfontolás tárgyává teszem. Azt kérdezte tõlem, hogy mondja már képviselõ úr, a demokráciának az a lényege, hogy amíg valaki kormányon van, s még egyszer hangsúlyozom, ránk ugyanúgy mondta, mint a mai ellenzékre, addig hibát hibára halmoz, s abban a pillanatban, ahogy ellenzékbe kerül, megfényesedik elméje, mindenre pontosan és jól tudja a választ. Én megpróbáltam kicsit tréfásan elütni a választ, és azt mondtam, hogy errõl a mi esetünkben egy darabig most még nem fog tudni meggyõzõdni, mert remélem, hogy néhány cikluson keresztül ez a koalíció fog kormányozni. Tudom, hogy mint minden sarkos megfogalmazás, ez is igazságtalan, és bizonyos értelemben demagóg is, de nem teljesen alaptalan. Hiszen én úgy gondolom, azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért kell ma egy ilyen kõkemény válságmenedzselõ költségvetést tárgyalnunk, és reményeink szerint majd elfogadnunk. Én úgy gondolom, mert az elmúlt négy év igen sikeres politikai rendszerváltozását meg sem közelítette a gazdaság átalakítása, modernizálása. Rendkívül nagy hendikeppel indult az elõzõ kormány, óriási terheket vett át. A nagy baj és a probléma, hogy a mi megítélésünk szernt ez nem csökkent, ránk legalább ugyanakkora terhek hárulnak ma is. A külsõ és a belsõ eladósodás nõtt, a gazdaság teljesítõképessége visszaesett, felélésre kerültek a privatizációs bevételek, szétzilálódott a mezõgazdaság egy jelentõs része, és az ország a pénzügyi ellehetetlenülés szélére került.
Így a mostani költségvetés alapkérdése természetesen csak az lehet, hogy mehetnénk-e tovább ezen az úton, vagy el kell kanyarodni, netán vissza kell fordulnunk. A visszafordulni szót azért nem szeretem, mert ennek pejoratív értelme lenne, s azt hiszem, nincs felelõs politikai erõ ma ebben az országban, amely valamiféle visszafordulásban gondolkodna. De a másik út, a fedezet nélküli növekedési pálya eredménye is csak egy lehet számunkra, a további gyors és a súlyos eladósodás.. Erre pedig nincs forrás, és a költségvetésbõl ez teljes egészében kiderül, sem külsõ, sem belsõ. Tehát arra a kérdésre, hogy ki fizeti a révészt, a válasz ebben az esetben csak egyetlenegy dolog lehet, hogy senki, a révész szerepére ma nincs jelentkezõ.
Tehát teljes mértékben egyetértek a költségvetésben felvázolt gazdaságpolitikai stratégiával, mert meggyõzõdésem, hogy jelen pillanatban nincs más út elõttünk. Tehát elsõ lépésként a gazdaság stabilizálása, aztán a szerkezet következetes átalakítása, a privatizációs tevékenység céltudatos, valamint a több külföldi tõkebevonást is eredményezõ politikája, az államháztartási reform felgyorsítása, és bizony a nagy elosztási rendszerek átalakítása, amibe, félve és halkan jegyzem meg, hogy már sok kormánynak a világ történetében beletörött a bicskája, hiszen ezek nagyon húsba vágó kérdések.
(16.40)
A feladatok sokasága és mélysége is mutatja, hogy ez a költségvetés az én olvasatomban nem megoldó költségvetés. Ez egy folyamatokat elindító és gerjesztõ költségvetés. Ez a költségvetés számol azzal, hogy még három költségvetést kell ennek a kormánykoalíciónak legalább benyújtania, és ennek ez az elsõ, de feltétlenül megteendõ költségvetése. Ezért nem tudom igazán politikailag értelmezni azt a kritikát, amelyben az egyik vezérszónok ellenzéki oldalról a választási ígéreteinket kérte számon. Hiszen ez a program és a választási ígéretek is négy évre szólnak, és annak a választási programnak van egy kulcsmondata; az a kulcsmondat pedig úgy hangzott, hogy az elsõ két év feladata a romló tendenciák megállítása. Tehát a választási ígéretek pozitív szaldójának benyújtása teljesen biztos, hogy a második két évre vonatkozik.
Tisztelt Ház! Van ennek a költségvetésnek egy olyan eleme, amely a saját munkakörömben és a környezetemben élõket leginkább érinti: ez az agrárszférája és az agrárfedezete ennek a költségvetésnek. Itt is visszatérek arra, hogy igaz volt-e a programunk, vagy meg akarjuk-e valósítani a programunkat. Én úgy érzem, hogy igen, és a költségvetésnek ez a fejezete ezt támasztja alá. Az agrárágazat 75 milliárd forintos támogatása - jól tudom - kevés, de üzenet értékû, mert nem csökkent, és a szakma és az ágazat megbecsülését fejezi ki a kormányzat oldaláról és a költségvetés készítõinek oldaláról.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy nem elég egy költségvetésben támogatást biztosítani, a szaktárca feladata is meghatározó - és ez gondolom, más ágazatokra is vonatkozik - abban, hogy ez a támogatás tényleg azokhoz jusson, akik a címzettek, és ne "tízmilliós" új földbirtokosokat gyártsunk, vagy ne olyanokhoz jusson el a támogatás, akik személyautót vagy tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak a mezõgazdaság fejlesztésére szánt összegekbõl. Így célszerû - szintén elsõsorban a szaktárcának - átgondolni azt, hogy a 35 milliárdos exporttámogatás eddigi módja is megfelel-e, azaz hogy az árbevételt dotáljuk, vagy valami máshoz kell kötnünk ezt a támogatást, ami a visszaéléseket, az árral való manipulációt mindenképp visszaszorítja. Tehát nem lehet kizárólag a költségvetés hibájául fölróni negatív tendenciákat, ebben minden szaktárcának megvan a saját felelõssége és a következetes végrehajtása az elemeknek. Úgy gondolom, hogyha a 35 milliárdos exporttámogatás és a 7,5 milliárdos agrárpiaci támogatás nem az agrártermékek piacra jutását fogja igazán szolgálni, akkor semmit nem tettünk ezen a területen.
Tisztelt Ház! A költségvetés része és a gazdasági fellendülést szolgálja az agrártermelés költségeit csökkentõ támogatások növelése. Számunkra, a termelõszférának erre nagyon nagy szüksége van, és szintén örömmel nyugtáztuk, hogy ez benn található a költségvetésben, hiszen a mezõgazdaság sajátosságai, viszonyai szükségessé teszik a kamattámogatás, az energia-, a mûtrágya-, a növényvédõszer-költségek csökkentését, erre egyaránt szüksége van az egyre izmosodó magángazdaságoknak, szövetkezeteknek vagy a mezõgazdaságban dolgozó gazdasági vállalkozásoknak.
A reorganizáció folytatásához - én is úgy gondolom - nagyon kevés az erre a célra biztosított 6,5 milliárd forint, de mégis ad egy kis mozgásteret, és ellentétel híján nem tudjuk ennek a növekedését javasolni. Úgy gondolom, hogy a mezõgazdasági alap 9 milliárdos lehetõsége is segíti a mezõgazdasági beruházások megvalósítását, és ha szerény mértékben is, de a kedvezõtlen adottságú termelõk helyzetén is javít valamit.
Tisztelt Ház! A költségvetésnek csak néhány elemére tértem ki, amelyeket az elõttem szólók megítélésem szerint nem teljes mértékben bontottak még ki. Végkövetkeztetésem, hogy alapjaiban helyes célokat tûz maga elé ez a költségvetés. Rendkívül fájdalmas, de elkerülhetetlen úton kell végigmennünk. Nehéz szívvel, de teljes bizakodással javaslom elfogadásra. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)