DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! A jövõbelátás képessége mindig is nagyon nagy dolog volt... (Derültség.)..; megelõzött, szándékaink közösek. Természetesen az általános vita lezárása elõtt szót kértem volna, és annak rendje-módja szerint röviden tájékoztatnám a Házat. Igen, nem csápoltam eléggé, ezt készséggel elismerem... (Derültség.).., ezért nem látszott rajtam ez az egyébként eltökélt szándék.
Egyébiránt természetesen a tisztelt Ház és mindenki, aki érdeklõdik az ügyek iránt, nem - hogy is mondjam csak - a kormánypárti képviselõk tetten nem érhetõ neve alatt benyújtott módosító indítványaiból fog részletesen és tételesen értesülni, a héten a Magyar Közlöny természetesen az érdekegyeztetõ megállapodás teljes szövegét tételesen közli, az nyilvánosságra kerül. Úgyhogy ott is alkalma lesz a Háznak - még a részletes vita megkezdése elõtt - megismerni mindazokat a javaslatokat, amelyekben a parlamentnek kell majd döntenie.
Tájékoztatásul elmondhatom a tisztelt Háznak, hogy a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán, egész konkrétan a tárgyalások megkezdésekor munkavállalói oldalról 65-85 milliárdos sávban jelentek meg kiadásnövelõ többletigények, munkaadói oldalról pedig körülbelül 35 milliárdos nagyságrendben döntõen bevételt csökkentõ, kisebb mértékben bevételt növelõ igények.
Az egyes tételek, amelyeknek ez az összegezett hatása jelent volna meg, ötvenegy konkrét indítványt tartalmaztak. A tárgyalások befejezése után, amely végül is elvezetett a megállapodáshoz, az ötvenegy konkrét indítványból megegyezéssel zárult tizennyolc. Az igényeket támasztó felek, tehát a munkavállalók és a munkaadók tíz indítványtól elálltak, a további huszonhárom indítványt szerették volna fenntartani; külön meg is jegyezték, hogy ezekben változatlanul képviselik eredetileg benyújtott álláspontjukat.
(17.00)
Miután nincsenek erõforrások, és a kormány nem látott lehetõséget ezek elfogadásának javasolására, támogatására, ezért tudomásul veszik ezek híján is a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot és az adótörvényeket.
A tárgyalások végeredménye az elõbb említett nagyságrendekbe behelyezve kiadási oldalon 24 és 25 milliárd forint közötti belsõ átcsoportosítást jelent a fõösszeg és a hiány érintetlenül hagyásával, a bevételi oldalon pedig összesen körülbelül 8 és 9 milliárd forint közötti adókedvezmény-bõvítést, illetve más oldalon adókedvezmény-szûkítést, néhány esetben pedig az adóbehajtás fokozását, ugyancsak a benyújtott bevételi elõirányzatok fõösszegének érintetlenül hagyása mellett. Tehát a költségvetési törvényjavaslat kiadási és bevételi fõösszege, valamint tervezett hiánya az Érdekegyeztetõ Tanácsban született ajánlások nyomán nem fog változni, azonban a belsõ struktúrája, az adótörvényekben jó néhány eljárási szabály igen.
Nem gondolom, hogy mind a tizennyolc tétel részletes felsorolását igényelte Kónya Imre. Természetesen kész vagyok erre, hiszen kezemben van a megállapodás, de azt gondolom, hogy az egy-két napon belül megjelenõ Magyar Közlöny hiteles adatai tájékoztatni fogják a képviselõházat. A legfontosabb elemeket azonban, ha van még türelmük, készséggel bemutatnám.
A leglényegesebb vitatéma természetesen a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak béreinek az 1995-ös költségvetésben tervezett elõirányzatai körül alakult ki. A tisztelt Ház tudja a benyújtott törvényjavaslatból, hogy a kormány álláspontja két területen volt vitákra okot adó. Az egyik, hogy a köztisztviselõk esetében az 1995. január 1-jétõl elérendõ 100 százalékos beállási szinthez képest a kormány a költségvetési törvényjavaslatban a 90 százalékos beállási szint eléréséhez szükséges állami támogatást tervezte meg. Felmerült az igény, hogy történjék meg ennek a 100 százalékig történõ kielégítése.
A tárgyalások során nem tudtunk olyan erõforrásokat feltárni, amelyek e hiányzó 10 százalék pótlására lehetõséget adnának, ezért a partnerek ebben a körben tudomásul vették a költségvetési törvény beterjesztett eredeti javaslatát, tehát a 90 százalékos beállási szint központi támogatással történõ finanszírozását, és hogy a hiányzó 10 százalékot saját erõbõl, megtakarításokból, önkormányzati támogatásból, szükség szerint racionalizálásból, létszámcsökkentésbõl célszerû megvalósítani.
A második téma pedig a közalkalmazotti kör, ahol az induló A/1-es 8000 forintos bértarifa emelését igényelték 9000 forintra július 1-jétõl. Ez bruttó kihatását tekintve - társadalombiztosítási járulékkal és a többletadóvonzatok levonása nélkül - 40-41 milliárd forintot jelent, a többlet-bérkiáramlással együtt járó adóbevételi többletek leszámításával nettó módon 30 milliárd forintot. Igazán ez volt a nagy ügy, hiszen ez az, ami a pedagógusokat, ez az, ami az egészségügyi dolgozókat, ez az, ami jó néhány körben, kultúrában, tudományban, oktatásban dolgozókat érinti.
Itt egy nagyon hosszú, többmenetes tárgyalássorozatra került sor. A végét mondanám: a javaslat a parlament részére, hogy január 1-jétõl 8500 forintra emelkedjék az A/1 bértarifa összege a 8000 forintról, aminek a nettó többlet költségvetési kihatása 15 milliárd forint. A 15 milliárd forint fedezetére három erõforrást ajánlanak a kormány és a megállapodásban részt vevõ felek a parlamentnek. Az eredeti költségvetési törvényjavaslatban az 1992. július 1-je elõtti munkaviszony beszámításához szükséges 7,4 milliárd forintos elõirányzatot megterveztük. Azt ajánlottuk, hogy ezzel a lépéssel ne 1995. január 1-jével, hanem 1996. január 1-jével oldjuk meg a feladatot, és ezt a felszabaduló 7,4 milliárdot vegyük igénybe eme bizonyos A/1 bérkategória növelésére. Ebben kialakult az egyetértés.
A Szolidaritási Alap járulékbefizetései az ez évi záró, jövõ évi induló állomány várható összege, valamint a foglalkoztatás jövõre kialakuló szerkezete és ennek terhei alapján megállapítható volt, hogy a Szolidaritási Alap befizetését jelentõ járulékok bevételcsökkenés veszélye nélkül csökkenthetõk körülbelül 1 százalékkal. Még így is marad valamennyi szufficit a Szolidaritási Alapban. A munkaadók igényelték ennek az 1 százalékos járulékcsökkentésnek a végrehajtását. A munkaadói és a munkavállalói járulékbefizetési kötelezettség között az arány kétharmad-egyharmad. Ezért tehát körülbelül 0,7 százalékot a munkaadóknál, 0,3 százalékot pedig a munkavállalóknál jelenthetett volna ez egy 1 százalékos csökkentés mellett.
A munkavállalók azért, hogy részben fedezetet lehessen teremteni a még hiányzó 7,6 milliárdra - említettem volt, a 15 és a 7,4 közötti különbségrõl van most szó -, ezért az egyébként indokolható csökkenés rájuk jutó részérõl lemondtak. Ez 3 milliárd forint. Ez praktikusan annyit jelent, hogy a költségvetésnek ennyivel kevesebb támogatást kell a Szolidaritási Alaphoz nyújtania, hiszen ez a 3 milliárd az ottani járulékbefizetésként megmarad. Ez a konkrét 3 milliárd a további fedezete a végrehajtandó béremelésnek.
A maradvány vagy rendezendõ probléma ezek után nem egészen 5 milliárd forint. Ennek az 5 milliárd forint többlet bérkiadásnak a fedezetére a kormány konkrét kiadási tételek csökkentésével fog javaslatot tenni. Nem titok, ilyen egy államközi egyezményen alapuló magyar-indiai szállítás, amelynek az eredeti elõirányzata 6,9 milliárd forint. Itt látunk a mûszaki teljesítést is figyelembe véve egy jelentõs csökkentési lehetõséget. Néhány decentralizált alaphoz adott támogatásban látunk néhány 100 millió forintos támogatási csökkentéseket, amelyekbõl összesen mintegy 1,5 milliárd jön össze, és az Ex- Im Bank alaptõke-emelésére eredetileg tervezett 5 milliárdból 1 milliárdot erre a célra javasolunk a parlamentnek felhasználni. Ez biztosítja a 8000-rõl 8500 forintra történõ béremelés fedezetét anélkül, hogy a költségvetés hiányát vagy az adóbevételeket növelni kellene.
Ezt azért mondtam el ilyen részletesen, mert ez volt az egyik ugrópontja ennek az egész nagy problémakörnek és a megvalósítás ügyének.
A második ilyen nagy tétel volt, amely itt az adótörvények vitájában, de a költségvetési törvényjavaslatról szóló vitában is rendkívül széles körû és nagyon vehemens kritika tárgyává vált - elsõsorban ellenzéki képviselõtársaink részérõl -, a személyi jövedelemadóban a gyermekkedvezmények megszüntetése miatt kialakuló potenciális feszültség. Most abba nem megyek bele, hogy megismételjem annak a szociálpolitikai filozófiának a különbözõségét, amelyrõl beszéltem a két expozéban, és amelyre a zárszóban még vissza fogok térni: mi a különbség az adóból adott gyermekkedvezmény és mi a különbség a konkrét támogatás formájában odaadott adókedvezmények között abszolút azonos összegek mellett.
Ezzel együtt azonban igaz, és ezt egy percig nem tagadtuk, hogy más az eloszlása a támogatásként odaadott szociálpolitikai eszközöknek, amely a gyes, a gyed és a gyet kiterjesztését jelenti ugyanazzal a 8 milliárd forintos eredeti elõirányzattal, mint amennyit a gyermekenkénti 400 forintos adóalap- kedvezmény csökkentése jelentett volna. Hogy ez a kör, amely másként jelenik meg a támogatásban, a legrászorultabbak esetében ne jusson hátrányosabb vagy lényegesen hátrányosabb helyzetbe, ezért ennek a részleges kompenzációját igényelték a szociális partnerek. Többféle szám merült fel, a végsõ megoldást mondom. Az a megállapodás és a javaslat a parlament részére, hogy a megszûnõ 400 forintos gyermekenkénti adókedvezmény helyébe gyermekenként és havonként 200 forint évi 360 ezer forintos jövedelemhatárig legyen kiegészíthetõ.
(17.10)
Ez már nem adóból és adóalapból adható kedvezmény, hanem direkt támogatásnövekedés, aminek a technikáját az érdekelt kormányzati szervek, az ÉT szociálpolitikai bizottsága fogja kidolgozni. Ez egész konkrétan négymilliárd forint. Ennek a négymilliárd forintnak a fedezete, hogy az eredetileg tervezett, de konstrukciójában nem módosuló gyes, gyed, gyet kibõvítése nem január 1-jétõl, hanem július 1-jétõl fog életbe lépni. Ily módon a nyolcmilliárd forint kiadásnövekedés fele ezen a módon kerül vissza azokhoz a gyermeket nevelõ családokhoz, ahol az adókedvezmény megszüntetése vélhetõen a legtöbb feszültséget és a legtöbb problémát okozza.
A költségvetést érintõ részletkérdések közül jó néhány fölmerült. Ilyen például a felsõoktatási intézményeknél, illetve a közmûvelõdési, tudományos intézmények esetében az alapvetõ szolgáltatásokra jutó árbevételt terhelõ 13 százalékos bevételi kötelezettség megszüntetése. Még egyszer hangsúlyozom: felsõoktatás, tudományos kutatás. Közmûvelõdési intézményekrõl van szó. Az 1994. év pótköltségvetésében a 10 százalékos befizetési kötelezettséget a parlament 13 százalékra emelte. Ebben az intézményi körben ezt a 13 százalékos befizetési kötelezettséget ajánljuk '95. január 1-jétõl megszüntetni. Feltételezem, hogy az érveket ebben a körben nem kell elmondanom, hiszen olyan szituáció van, amelyben ebben a körben a támogatások növekedése kemény korlátokba ütközött.
Hasonlóan megerõsítette a megállapodás három nagy területen - az államháztartási reform elõkészítése, a feketegazdasággal szembeni következetes fellépés és az ehhez szükséges eszközrendszer megteremtése és a társadalombiztosítás önjáróvá tétele tekintetében - a kormányzati törekvéseket. Ennél az utóbbinál meg kell állnom, mert ez is egy nagyon konkrét téma. Mi azt szerettük volna, hogy már január 1-jétõl elvágjuk azt a köldökzsinórt, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait a központi költségvetésre fûzi, és amely éppen a bevételek és az éven belüli finanszírozási gondok áthidalására bizony tartósan - és úgy tûnik, egyre nagyobb mértékben - terheli a költségvetés forgóalapját. Sõt az év egészében a deificit finanszírozásával magát az államháztartási hiányt is.
Be kellett látnunk - és ez valóban jogos észrevétel volt nemcsak ott, itt a Házban is -, hogy ilyen rövid idõ alatt az önjáróvá válás feltételeit valóban nem lehetséges megteremteni. Ezért a megállapodás arról szól, hogy jövõ év június 30-áig, félév végéig, a finanszírozáshoz a központi költségvetési forgóalapot a tb-alapok igénybe vehetik. A '94-es zárszámadással egyidejûleg a zárszámadásban lezárható, kimutatható deficit és az elõzõ években fölhalmozódott, de még nem rendezett deficit pénzpiaci rendezésére sor kerül, folytatódik az eddiginél nagyobb ütemben a tb-alapok vagyonfeltöltése, amely bizonyos osztalékbevételekhez juttatja õket, a még hiányosan rendelkezésre álló likviditási tartalék föltöltése, és e lépések után július 1-jétõl szûnik meg ez a sokat emlegetett központi automatikus finanszírozási kötelezettség a tb-alap és az állami költségvetés között.
Külön probéma volt a két nagy - aktív és passzív - munkaerõ-gazdálkodási funkciókat finanszírozó alap ügye, a Szolidaritási Alapé, illetve a Foglalkoztatási Alapé. Ez egyfelõl bevételi, másfelõl pedig a felhasználás céljait tekintve is sokoldalú kritika tárgyává vált. Egyik elemrõl már beszéltem, mármint az egyszázalékos járulékcsökkentésrõl, amelynek egy részérõl - a munkavállalói hányadról - lemondtak a munkavállalók, a munkaadók pedig ragaszkodtak, és ennek megfelelõen január 1-jétõl javasolni fogjuk a munkaadói járulék csökkentését a Szolidaritási Alaphoz.
Ezzel egyidejûleg a munkaerõ-gazdálkodási bizottság, amely jogosult rendelkezni a Szolidaritási Alap pénzeszközeivel, hozzájárult ahhoz, hogy 11 milliárd forint átcsoportosításra kerüljön a Foglalkoztatási Alapba. Ez fedezetet nyújt arra, hogy az úgynevezett munkanélküliek jövedelempótló támogatását, amely ugyancsak 11 milliárd forint, a költségvetés többletterhei nélkül oldjuk meg 1995-ben. Hangsúlyozom: itt is átcsoportosításról van szó, amely átcsoportosítás kivált egy 11 milliárd forint nagyságrendû költségvetési támogatást, amit fel tudunk használni a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozására.
A közvetlen költségvetési ügyekben már csak apró tételek vannak, ezekkel nem terhelném a tisztelt Házat, hiszen a lényeget elmondtam.
Az adótörvények esetében nincs olyan adótörvény, ahol - ezt most már kicsit ironikusan mondom - ne lettek volna nagyon markáns elképzelések a szociális partnerek részérõl. Természetesen két irányban: az adómértékek csökkentése és az adókedvezmények növelése. Ebben nagyon egységes volt mindenki, és gondolom, ez egyikünk számára sem jelent igazán meglepetést. Itt azokat a tételeket említeném, amelyek valóban karakterisztikusak. Az 1., a tisztelt Ház bizonyára emlékszik rá, hogy a személyi jövedelemadóban az eddigi adóalapból igénybe vehetõ kedvezmények konstrukciós átalakítását ajánljuk: ne az adóalapból, hanem az adóból legyenek leírhatók e kedvezmények, és 480 ezer forintos éves jövedelemhatárig ezt fix összegben, 7200 forintban ajánljuk elfogadni. Az érveket most nem ismételném meg, hiszen ezekrõl szó esett az expozéban is és a vitában is.
Itt az az igény merült föl, hogy ezt a 7200 forintos, adóból leírható kedvezményt ne az adóév lezárása után vehessék igénybe a bérbõl és fizetésbõl élõ állampolgárok, hiszen akkor egy éven keresztül kvázi meg kell elõlegezniük adóelõleg-befizetés formájában azt az adókedvezményt, amelyet az adóév lezárása után visszaigényelhetnek. Ez racionális megfontolás. Ezért elfogadtuk azt a javaslatot és a parlamentnek ajánljuk, hogy a 7200 forint egytizenketted részét, azaz havi hatszáz forintot az adóelõlegbõl minden, arra jogosult állampolgár leírhasson. Magyarul: annyival kevesebb adóelõleget kell havonta befizetni, amennyi ennek a konkrét hatszáz forintos adónak az összege. Ez pénzforgalmi szemléletben jelent a költségvetés számára többletfinanszírozási igényt. Eredményszemléletben nem, hiszen a következõ esztendõben, az adóév lezárása után, ez az elõirányzatokban nem szereplõ tétel, tehát ott megjelenik. Ez körülbelül - hangsúlyozom - év közben mindegy 18 milliárd forintnyi likviditási többletfedezetet kíván a költségvetés részérõl. Ennek a kamatterhe körülbelül 3 milliárd. Ez az, ami abszolút többletkiadási teher. Ezt a 3 milliárd forintos kamatot pedig a pénzpiacon terítendõ állampapírok által elérhetõ kamatcsökkentésbõl fogjuk behozni. Ugye, talán nem kell mondanom, hogy 595 milliárdos adósságszolgálati abszolút elõirányzatból 425 milliárd a kamat. Ennél látunk lehetõséget legalább egy százalékpontos kamatcsökkentésre, amit egyébként akarunk is, hiszen az a célunk, hogy a jelenlegi - nagyon szûk körben értékesíthetõ - állampapírok diverzifikált értékesítését megteremtsük, ami egyébként kamatcsökkentõ. Tehát abszolút egyensúlyrontó hatása ennek a lépésnek sincs.
A munkaadók rendkívül nagy nyomás alá helyezték a tárgyaló partnereket, hogy a társasági adóban a konstrukciós változásnak megfelelõen ugyan, de a mértékek fõképp osztalékoldalon csökkenjenek. Ez számomra is egy nagyon nagy tanulság volt, mert az volt a dolog üzenete, hogy bármennyire is érdekeltek vagyunk mi - és a vállalkozói réteg is - abban, hogy olcsóbban ruházhasson és fektethessen be, amit a normatív adókulcs 50 százalékos csökkentése biztosít, azért elég erõs az érdekeltség arra is, hogy minél olcsóbban lehessen osztalékot kivenni a vállalkozásból.
Ezért az volt az induló javaslat, hogy 25-rõl menjünk le 15 százalékra. Mondanom sem kell, hogy ezzel nincs mit kezdeni.
(17.20)
Aztán ez így ment szépen fölfelé - a végét mondom: 25 százalékról 23 százalékra ajánljuk csökkenteni az osztalékadót. Jelentem tisztelettel, ez 1 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek, de azt gondolom, ezt az 1 milliárdot azért a társasági adóban egy alaposabb ellenõrzéssel be lehet szedni, tehát emiatt nem fogunk visszavonulni a tervezett társaságiadó- bevételektõl.
Azt gondolom, öröm a Ház számára az, ami nem állt tõlünk eddig sem távol, de most konkretizáltuk - négy konkrét ügyet mondanék:
A lízingelés áfáját nem változtatjuk meg úgy, ahogy azt eredetileg akartuk, tehát magyarul: a lízingdíjak részletfizetéséhez igazodik az áfafizetési kötelezettség, és amikor befejezõdik, akkor kerül sor a termékátadásnak megfelelõ áfafizetési kötelezettségre.
Ilyen, ami széles körben fölmerült a vita során a Házban, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak adókedvezménye és ennek a hatása ne romoljon '94-hez képest az átalakítás nyomán. Talán emlékeznek rá: 100 ezer forintig adómentes volt a szellemi szabadfoglalkozású körben élvezett jövedelem. Ez - maximum 44 százalékos adókulcs mellett - 44 ezer forintos adókedvezményt jelentett. Ez az új javaslatban már csak 25 ezer lett volna. Hogy ne következzék be ez a csökkenés, azt ajánljuk, hogy 50 ezer forintig lehessen leírható az adóból, ez tehát a 44 ezerrel szemben egy szerény, 6 ezer forintos adókedvezmény-bõvítést jelent a szellemi szabadfoglalkozásúak részére. Ezt is ajánlani fogjuk a háznak.
Hogy a könyvbeszerzést - amely eddig is az alsó áfakulcsba tartozott, a 10 százalékba - ne terhelje a plusz 2 százalék, a piaci viszonyokat azonban ne torzítsuk, ezért a könyvtári szolgáltatásokat ajánljuk bevonni a forgalmiadó- kötelezettség körébe, ami annyit jelent, hogy minden, könyvtári szolgáltatást terhelõ költség után vissza lehet igényelni az áfát. Praktikusan: minden könyvtári könyvbeszerzés és más beszerzés lényegében áfamentessé válik e javaslat elfogadása esetén.
Még körülbelül tizenöt ilyen konkrét adóügy van - talán még kettõt említenék, és aztán tényleg befejezem.
Miután a kárpótlási program végrehajtása keretében nagyon sok mezõgazdasági termelõ vagy tulajdonos jutott kis, apró parcellához - aminek a hasznosítása részben bérlet formájában történik meg -, elég általánosan felmerült az az igény, hogy a földhaszonbérletbõl származó jövedelmeket ne vonjuk össze a személyi jövedelemadó alapjával, és ne progresszíven adóztassuk. Ez közgazdaságilag ugyan nem igazán okos dolog, és nem célszerû ilyenfajta különbséget tenni a különbözõ bérletbõl származó jövedelmek között, de a helyzet speciális: a kárpótlás egyszeri, e tekintetben a kialakult szituáció egyszeri. Éppen ezért akceptálható bizonyos jövedelemhatárig. Ez pedig úgy szól, hogy évi 50 ezer forintos haszonbérig 20 százalékos forrásadót kell majd fizetni - ha a parlament elfogadja -, az összevont progresszív személyi jövedelemadó-tételekkel szemben.
Óriási - és ez az utolsó, inkább már csak a színek kedvéért mondanám - népszerûségnek örvendett a cégadó, természetesen elsõsorban munkaadói oldalról. Nagyon sok érdekes és kevésbé érdekes ötlet és javaslat hangzott el, hogy mit tegyünk önmagunkkal és a cégautó-adóztatással... (Derültség.) Az volt a véleményünk, hogy - az eredeti gondolatot nem félredobva - finomításokra szükség van. A finomítások háromirányúak:
1. Tételesen fölsoroljuk, hogy mely körre nem vonatkozik ez a bizonyos cégautó után fizetendõ fix adótétel: a költségvetési szervek és a társadalmi szervek teljes köre, a karitatív szervek, az egyházak, a taxisok, a tûzoltók, a postai szállítók - nem sorolom föl, egy nagyon szép, taxatív listát fog a tisztelt Ház kapni.
2. Megszüntetni javasoljuk az eltérített adómértékeket, attól függõen, hogy az adót ki fizeti: a cégtulajdonos vagy az, aki igénybe veszi és a hasznát élvezi - tehát azonos adótételt ajánlunk.
3. Eltérítjük, több sávot fogunk megállapítani, a gépkocsi értékétõl függõen. Ez annyit jelent, hogy a nagyon alacsony értékû, régi - úgynevezett szocialista - gépkocsik értéke után ne kelljen vagy csak minimális adót kelljen fizetni, a nagy értékû gépkocsik után pedig nagyobbat.
Még jónéhány eljárási rend van. Figyelmükbe ajánlom nemcsak a módosító indítványokat, hanem a megállapodás tételes szövegét is, ami - hangsúlyozom - valószínûleg már ezen a héten megjelenik a Magyar Közlönyben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)