KATONA TAMÁS (MDF): Voltaképp' én egy kétpercesre készültem, tisztelt elnök úr, de megpróbálom sûríteni.
A tisztelt miniszter úrnak volt egy félmondata, amelyben Kónya Imre kéréseként emlékezett meg errõl a kért tájékoztatásról. Ez nem Kónya Imre kérése volt, hanem az Országgyûlés kérése, legalábbis az Országgyûlés ellenzéki pártjainak kérése.
Ön, miniszter úr, kitüntetõen figyelmes és udvarias ember. Éppen ezért nagyon örültünk volna, ha erre a csaknem félórás, érdekes tájékoztatóra nem így, valósággal kikényszerítve került volna sor - hiszen elnök úr már éppen le akarta zárni az általános vitát.
Ön nemcsak udvarias ember, hanem tapasztalt politikus is, ezért bizonyára nem veszi a parlament részérõl okvetetlenkedésnek, hogy mi ehhez a tájékoztatáshoz ragaszkodni szerettünk volna.
A vita elején miniszter úr egy klasszikus idézetet mondott el, Churchillnek azt a mondását: az ellenzék dolga a költségvetési vitában, hogy pokollá tegye a kormány életét. Mi nem ezt tettük. Sõt, úgy gondolom, lemondva a Házszabály adta lehetõségekrõl, iparkodtunk hozzájárulni ahhoz, hogy az országnak idõben elfogadott költségvetése legyen.
Nekünk is van egy kérésünk, miniszter úr: mi meg azt szeretnénk kérni ennek fejében, hogy a költségvetés se tegye pokollá a társadalom életét. (Taps a jobb oldalról.)