DR. OROSZ SÁNDOR, a mezõgazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A mezõgazdasági bizottság november 9-i ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és bizonyos kiegészítésekkel azt általános vitára alkalmasnak tartotta. Ezt az állásfoglalását a mezõgazdasági bizottság két tartózkodás mellett, egyébként egyhangúlag hozta meg.
Elõször is egy bizottsági elõadónak, gondolom, ki kell térni arra, hogy miért tartotta alkalmasnak a bizottság ezt a törvényt az általános vitára. Azért tartotta elsõsorban alkalmasnak, mert a mezõgazdaságért elkötelezett emberek számára teljességgel nyilvánvaló, hogy a földügyek rendezettsége nélkül Magyarországon mezõgazdaságról, agrárpolitikáról, paraszti értékekrõl beszélni nem lehet, tehát teendõnk, dolgunk ennek mielõbbi rendezése. Éppen ezért minden olyan javaslat, ami ezt az osztozkodást, ennek mielõbbi befejezését elõsegíti, támogatást érdemel. Ilyennek értékelte tehát a bizottság a törvényjavaslatot.
Miért tartotta fontosnak a bizottság azt, hogy ez a javaslat csak bizonyos kiegészítésekkel alkalmas feladata betöltésére? Miniszter úr az expozéjában több okot sorolt. A bizottsági ülésen az a megállapítás született, hogy nem kezeli az osztozkodás lezárását hátráltató valamennyi problémát. Ennek érdekében sorra kell venni valamennyi okot; így az egyik, hogy nem mûködnek a földkiadó bizottságok. A nem mûködõ földkiadó bizottságok mûködésre serkentésére valóban tartalmaz használható, alkalmas elemeket a törvényjavaslat.
A másik, ami ugyancsak szóba került a miniszteri expozéban, hogy ma a földkiadó bizottságok munkáját egy jelentõs részben a rendezetlen pénzügyek nehezítik. Feltétlenül fontos tehát, hogy egy oldalról lehetõleg minél kevesebb olyan többletköltség keletkezzék, amit a végén el kell számolni, más oldalról azonban az eddigi költségeket nyilván tisztességes módon el kell rendezni - ebben az irányban csak részleges megoldásnak nevezhetõ a javaslat.
A harmadik, hogy rendkívüli módon hátráltatja a földrendezõ, földkiadó bizottságokról szóló törvény az 1993. évi II. törvénynek a végrehajtását, hogy az bizony egy erõszakoskodó törvény volt, és jelen pillanatban is, mivel hatályban van, ugyanez állítható róla. A lényege, hogy nem a földtulajdonosok szándékainak megfelelõen rendezi a kérdést, nem ad kellõ számú alternatívát a tulajdonosok számára. Nyilván azért sem sikerül az eljárásokat befejezni, mert nem mindenben találják meg az új és régi tulajdonosok saját szándékaiknak megfelelõ lehetõségeiket. Éppen ezért fontos lenne, és e tekintetben javításra szorul még ez a bizonyos törvényjavaslat, hogy a tulajdonosi akarat ilyen értelemben tiszteletben legyen tartva.
Mindebbõl okszerûen az következik, hogy ez az általános vitára alkalmas törvényjavaslat szükségelteti azt, hogy hozzányúljanak, módosító indítványok készüljenek hozzá, de úgy, ahogy ez megfogalmazódott a mezõgazdasági bizottság ülésén is: csakis a jobbítás szándékával szabad ehhez a kérdéshez hozzányúlni, másként az út nem vezet sehova.
S még egy: a sürgõsség és az a fontos cél, amirõl az elején beszéltem, nem fedheti el az Országgyûlés elõtt azt, hogy nem a gyors döntés, hanem a megalapozott döntés hozhat jó eredményt, mert sokra nem megyünk vele, hogy gyorsan, de egy hosszan tartó huzavonát okozó törvényt hozunk, sokkal inkább jól járunk akkor, hogyha megalapozottan és az ügyek mielõbbi lezárását célzó törvényt alkotunk meg a parlamentben.
Köszönöm figyelmüket... Közben kaptam egy értesítést, hogy pontatlanul idéztem: két ellenszavazata volt a bizottságnál a szavazás során ennek a törvényjavaslatnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)