DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tiszelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elnézésüket kell kérnem: a jegyzõkönyv számára néhány gondolatot okvetlenül el kell mondani.
Tímár képviselõtársam saját sorsán keresztül érezte: milyen az, amikor az állam az ártatlanul elítélteken meggazdagszik. Azt hiszem, meg vagyok róla gyõzõdve, hogyha a kormány javaslatának - a vagyonelkobzáskor elvett vagyontárgy kárszámítási értékének - szabályait helybenhagyja az Országgyûlés, akkor nagyon nagy igazságtalanságot követ el, és nagyon méltánytalan azokkal szemben, akik ártatlanok voltak. Ez legyen a vezérmotívumunk akkor, amikor megítéljük, hogy ez a kárszámítás mennyiben egy fiskális szemléletnek a folyománya, és mennyiben egy tisztességes jogalkalmazóé, aki utólag belátja, hogy tévedett; a bíróság fölmenti az elítéltet, a vagyonelkobzás során elvett vagyontárgyat viszont nem lehet természetben visszaadni.
Az ingatlanból induljunk ki, mert az egy életszerû példa. Igen, ha tíz évvel ezelõtt valakitõl elkobozták a rózsadombi villáját vagy a Balatonon levõ üdülõjét, és utólag most megállapítják, hogy ez az ítélet törvénysértõ volt, felmentik, az elkobzott dolgot vissza kellene adni. Miután az állam értékesítette, erre már nincs lehetõség. A javaslat szerint ebben az esetben az akkori forgalmi értéket kell megtéríteni és annak az összegnek a törvényes kamatait, ami korábban évi 5 százalék volt, aztán 8 százalék, a végén már fölment 20 százalékra. A jelenlegi forgalmi érték viszont az akkori forgalmi értékhez és a kamatokhoz képest körülbelül négy-ötszöröse.
Ha föltételezem, hogy az állam helyre akarja hozni a szervei által elkövetett hibát, hogy ártatlanul elítéltek egy embert, akkor lehet-e ilyen kárszámítási módot alkalmazni? Akkor elképzelhetõ-e egy olyan - nem tudok mást mondani - szemérmetlen számítás, amely lehetetlen helyzetbe hozza az ártatlan személyt? Az elvett vagyontárgyat nem kapja vissza, a kártalanítás összegébõl ugyanazt, ugyanolyat nem tud vásárolni. Ártatlan volt, ott van a felmentõ ítélete - és mit fog vele csinálni? A lakásában más lakik, õ lakást nem tud venni, és nagyon boldog, hogy tényleg felmentették õt. Utólag megállapították, hogy igazságtalan volt az ítélet, csak éppen nem reparálják a kárát, azt a kárt, ami könnyen kiszámítható.
Ellentétben van a kormány javaslata egyébként is a törvényjavaslattal, amely azt mondja, hogy a kártalanítás összegszerûségének a kiszámításánál a polgári törvénykönyvnek a szerzõdésen kívül okozott károk kárszámítási szabályait kell alkalmazni. Módosító javaslatomban ezeket a polgári törvénykönyvben elõírt kárszámítási szabályokat fogalmaztam meg. Hogyha valaki kárt okoz, akkor mit kell megtéríteni? Nem csökkentett kárt, hanem az elmaradt vagyoni elõnyt és minden olyan egyebet, amely szükséges ahhoz, hogy kiküszöbölje a sérelmet szenvedettnek a helyzetét. Hisz' a kártérítésnek az a feladata, hogy olyan helyzetbe hozza a károsultat, mintha a kár nem következett volna be. A vagyonelkobzás akkor nem következik be, ha vagy visszaadom az elkobzott dolgot, vagy ha az nem lehetséges, olyan helyzetbe hozom az illetõt, hogy tudjon egy ugyanolyan dolgot venni rajta - a kártalanítási vagy a kártérítési összegen. Ha nem hozom abba a helyzetbe, ha jóval csökkentettebb összeget adok neki, akkor azt hiszem, fölösleges ilyen szabályokat alkotnunk.
Nem lenne szabad, hogy a magyar Országgyûlés évente négy-öt vagy tíz személlyel szemben ilyen méltánytalan szabályt alkosson, hiszen az éves költségvetésünkben ezeknek az összege minimális tétel. Azok számára viszont, akiktõl elkobozták a vagyontárgyukat, és utólag felmentik õket, azok számára egy életnek az eredményét veheti el az állam, megfosztja õket a saját vagyonuktól; és biztos vagyok benne, hogy nem lesz többet kárpótlási törvény, és ezeket az utólagos törvénysértéseket húsz-harminc év múlva nem fogják orvosolni.
Azt hiszem, tisztelt államtitkár asszony, nem lenne méltatlan dolog megfontolni, hogy ez a javaslat így, ilyen megfogalmazásban sérti egyes ártatlan személyeknek a kártalanítási igényét. Teljességre kell törekednünk, meg kell próbálni, hogy olyan személyek esetében, akikrõl bebizonyosodik, hogy vétlenek voltak, utólag igenis reparáljuk az õket ért összes kárt.
(19.40)
Ne próbálkozzon meg az állam olyan szabályok megfogalmazásával, amely kibúvót adna a számára, és amely ilyen értelemben a hatóságok számára is bizonyos kibúvót ad, hogy az adott ügyben ne járjanak el a lehetõ legnagyobb gondossággal és legnagyobb szigorúsággal. Ha azokat a szabályokat az Országgyûlés kodifikálja, amelyek az állam kártalanítási felelõsségét szigorítják, azzal a hatóságok számára is egy jelzést gyakorol az Országgyûlés, hogy az eljárás során fokozott gondossággal járjanak el. Ha nem így történik, abban az esetben az államnak van kárfelelõssége. Ha azonban eleve felmentést adok a hatóságnak azáltal, hogy a kártalanítási összeget alacsony mértékben szabom meg, vagy egyes cselekvõségeket, illetõleg egyes büntetéseket és intézkedéseket teljes egészében kirekesztek a kártalanítási körbõl, akkor ezzel "felelõtlenné" teszem a hatóságot, hogy nem kell olyan gondossággal eljárni, hiszen önmagában ha téved ilyen kisebb fajsúlyú ügyekben, akkor nincs az államnak kártalanítási felelõssége. Köszönöm a figyelmet.