KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az interpellációban el is hangzott, november 10-én a román képviselõház valóban jóváhagyta a Román Nemzeti Egységpárt javaslatát a büntetõ törvénykönyv 236. cikkelyének módosítására. Ha nem is szó szerint, de mégis érdemes egy picit pontosabban idézni a szöveget, mint ahogy képviselõ úr tette, a kérdés megértése szempontjából ennek ugyanis van jelentõsége.
Az idézet így szól: "Más államok zászlóinak kitûzése és himnuszának eljátszása, eléneklése Románia területén" - és itt jön a pontosítás - "a törvényben elõírtaktól eltérõ esetben hat hónaptól három évig terjedõ börtönnel vagy pénzbírsággal büntethetõ."
Ezek után szeretnék két értelmezõ megjegyzést tenni. Nincs olyan törvény Romániában, amire a módosító indítvány hivatkozik, másrészt a szenátus még nem tárgyalta a törvényt, tehát egyelõre tervezetrõl van szó.
Azt hiszem, megérthetõ, hogy ellentétes lenne az európai normákkal, ha a külügyminiszter a parlamentben minõsítené egy másik állam törvénytervezetét, annak elfogadása elõtt. Tájékoztatást már kértünk a román külügyminisztériumtól diplomáciai úton, de a tájékoztatást még nem kaptuk meg. Ha a szenátus elfogadja a tervezetet, akkor a pontos szöveg és a végrehajtási utasítás ismeretében lehet és kell dönteni a magyar kormány magatartásáról.
(15.20)
Azt hiszem, az indítékok nyilvános parlamenti taglalása sem lenne célszerû, bár a román Nemzeti Egységpárt politikáját ismerve, a kezdeményezés sajnos egyáltalán nem meglepõ.
Azt sajnálom, hogy képviselõ úr egyes konkrét kérdései nincsenek igazán összhangban az ügy komolyságával, de természetesen válaszolok rájuk, hiszen a miniszternek nem a képviselõ kérdésének minõsítése, hanem a megválaszolása a feladata.
Bukaresti nagykövetségünk épületén természetesen ottmaradhat a Magyar Köztársaság címere. Az olasz nagykövet kocsijára is természetesen kitûzhetõ az olasz zászló - ezekrõl ugyanis a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi szerzõdés rendelkezik, ami a román alkotmány szerint, mint a román parlament által is ratifikált nemzetközi szerzõdés, a belsõ jog részét képezi. Azt sem hiszem, hogy egy romániai sportversenyen egy francia sportoló gyõzelme után problémát okozna a Marseillaise eljátszása. A tét, sajnos, komolyabb, mint a példaként említett és könnyen megválaszolható esetek. És nem csupán magyar ügyrõl van szó, hanem a nemzeti kisebbségek identitását érintõ kérdésrõl, amit a vonatkozó nemzetközi dokumentumok, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európa Tanács és az EBEÉ normáival, dokumentumaival összevetve kell majd vizsgálni.
Ami pedig a képviselõ úr interpellációjának végén elhangzott kérdés és az alapszerzõdés összefüggését illeti: számomra nem úgy függ össze, hogy ezek után egyáltalán komolynak tekinthetõ-e a román fél szándéka a szerzõdés megkötésére - ugyanis ez azt sugallja, hogy nem érdemes tovább tárgyalnunk. Az összefüggés szerintem inkább fordított: ha sikerül megkötni az alapszerzõdést, mégpedig úgy ahogy a magyar kormány ezt akarja - garantálva abban a nemzeti kisebbségek jogait -, akkor az mint nemzetközi megállapodás a román jog részévé válik. Érdekünk tehát a tárgyalások folytatása. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)