DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem magam is hangosabban beszélni - a nagy érdeklõdés ellenére.
Tehát amit én mint képviselõ - adott esetben: ellenzéki képviselõ - kérdésként felteszek, az a következõ és valamennyiünkre vonatkozik, tisztelt Ház:
A Külügyminisztérium úgy adta át a magyar tervezeteket külföldi partnereinknek, hogy ez a Magyar Köztársaság Országgyûlése külügyi bizottságának a tudta nélkül történt. A hatpárti bizottság tagjai - tehát a szocialista és a szabaddemokrata képviselõk is - a sajtóból értesültek minderrõl. Nem arról szólok, hogy mekkora csapdába vezette a nyomasztóan alapszerzõdés-központú magyar külügyi vezetés a jószomszédi viszony rendezésére irányuló törekvéseket. Azt kérdezem külügyminiszter úrtól: hogyan történhetett meg, hogy a külügyi bizottság háta mögött kész szövegeket adtak át partnereinknek. S kérem, ne azzal feleljen, hogy a) a kormány dolga ilyenkor a szakmai elõkészítés, majd a szerzõdéskötés után a parlament dolga a ratifikálás, b) hogy a magyar-ukrán szerzõdést is utólag ratifikáltuk. Ez a válasz kitérõ volna, hiszen a magyar-ukrán ügy tanulságai közül nem az elõkészületlenséget kellett volna követnie a régi-új karrierdiplomáciának, de azért is, mert ilyen dokumentumot - súlyos kérdés, súlyos dokumentum - nem illik átadni senkinek a külügyi bizottság tudta nélkül. Meg lehet tenni, de nem illik.
Csupán emlékeztetek arra, hogy például az elõzõ ciklusban a biztonságpolitikai alapelvek végsõ formájukat a külügyi bizottság tevékeny részvételével nyerték el, minden párt képviselõjének bevonásával.
Kérdezem hát, hogy miért tartotta szükségesnek külügyminiszter úr ezt a szokatlan tempót, az illuzórikus áttörési kísérleteknek ezt a menetrendjét, hangsúlyozom... (Kikapcsolt mikrofonnal folytatja:)...: a törvényhozás megkerülésével.
(Az elnök visszaadja a hangot.) Elnézést, elnök úr, megismétlem...