KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nem egyszerû dolog erre az interpellációra válaszolni, mert az interpelláció többféle dolgot tartalmaz.
Tartalmaz egy állítást, miszerint a Külügyminisztérium úgy adta át a szöveget, hogy azt a külügyi bizottság nem tudta, a külügyi bizottság tagjai a sajtóból értesültek róla. Én úgy gondolom, ezt tényszerûen kell vizsgálni.
Ad néhány tanácsot, hogyan ne válaszoljak. Ezt köszönöm, bár meglehetõsen szokatlannak tartom, hogy az interpelláló képviselõ kizár bizonyos válaszlehetõségeket a miniszter számára.
S végül, tartalmaz egy kérdést, hogy miért van szükség a szokatlan tempóra, az illuzórikus áttörési kísérletekre, ráadásul a törvényhozás megkerülésére.
Nos, ami az elsõt illeti. November 1-jén a Külügyminisztérium megküldte a külügyi bizottságnak a magyar-román alapszerzõdés két cikkelyére vonatkozó szövegtervezetet. Nem a kész szöveget: a kész szöveg az, amit a felek elfogadnak. Megküldtük a külügyi bizottságnak, majd a következõ napokban folytattuk a munkát. Új szempontok merültek fel, többek között az a jogos igény, hogy a szlovák és a román relációban lévõ alapszerzõdés-tervezet legyen bizonyos összhangban. Az átdolgozást követõen az új változatot november 15-én küldtük meg, úgy a magyar-román, mint a magyar-szlovák alapszerzõdés tervezetét. Romániával a szakértõi tárgyalások november 17-én folytak, Szlovákiával még nem kezdõdtek meg. Úgy gondolom tehát, hogy a Külügyminisztérium nem követett el mulasztást.
Ami a tanácsokat illeti: én nem szándékoztam azzal érvelni, hogy a Külügyminisztérium dolga az elõkészítés, a parlamenté pedig a ratifikálás. Ismerem ugyanis a Házszabályt: nemzetközi szerzõdés aláírása elõtt kell az érintett és a külügyi bizottságnak állást foglalnia. Arra sem akartam hivatkozni, hogy a magyar-ukrán szerzõdést utólag ratifikálta a parlament - elõtte ugyanis nem szokták. (Derültség.)
Végül köszönöm, hogy emlékeztetett arra a képviselõ úr, hogy a biztonságpolitikai alapelvek a külügyi bizottság tevékeny részvételével nyerték el végsõ formájukat. Cserébe én is hadd emlékeztessem képviselõ urat, hogy 1993 január végén ezt nem a kormány kezdeményezte, hanem a külügyi bizottság aznap megválasztott ellenzéki elnöke.
Kár, hogy képviselõ úr nem javasolta, hogy arra se hivatkozzak, hogy az elõzõ kormány évekig tárgyalt a magyar-román alapszerzõdésrõl, anélkül, hogy a külügyi bizottság egyszer is betekintést nyert volna a szövegbe, és ha jól emlékszem, Csapody Miklós képviselõ úr egyetlenegy alkalommal sem interpellált ez ügyben.
Elfogadom, hogy Csapody képviselõ úrnak szokatlan a tempó. Az elõzõ kormány ugyanis két és fél évig tárgyalt a magyar-román alapszerzõdésrõl, ez alatt összesen három szövegegyeztetõ megbeszélésre került sor. Ezek során a kormány, illetve a Külügyminisztérium egyszer sem adott át olyan szöveget, amely tartalmazta volna a határok sérthetetlenségének elismerését vagy a területi követelésekrõl való kölcsönös lemondást, csupán kritizálta a román szövegtervezeteket. Ezzel érveket adott bizonyos román nacionalista köröknek, és kételyeket támasztott a magyar szándékok iránt. Talán ezért kérdezte meg tõlem az amerikai külpolitika egyik prominens személyisége New York-i találkozónk alkalmával, hogy miniszter úr, ez a kormány végre kész-e elismerni a fennálló határokat?
Megjegyzem, most átadott tervezetünk kisebbségi jogokkal foglalkozó cikkelye tíz pontban, a korábbinál részletesebben, pontosabban és nemzetközi dokumentumokkal is alátámasztva fogalmazza meg a kisebbségeknek járó jogokat.
Nem fogadom el, hogy a szövegtervezet átadása illuzórikus áttörési kísérlet lenne. Így folyik a nemzetközi szerzõdések kidolgozása, hogy szövegtervezeteket adnak át a felek egymásnak.
Végül a külügyi bizottság szerepérõl a szöveg kidolgozásában. A Házszabály nem ír elõ folyamatos egyeztetést. Lehetetlenné is tenné a munkát, ha minden szövegváltozatot jóvá kellene hagyatni a külügyi bizottsággal, vagy egyeztetni kellene a külügyi bizottsággal.
(16.10)
De egyeztetni kívánunk, ezért is javasoltuk, és a külügyi bizottság ezt el is fogadta, hogy jöjjön létre egy hatpárti albizottság az alapszerzõdések kérdésének az egyeztetésére.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a Külügyminisztérium és a kormány az alapszerzõdést nem célnak, hanem eszköznek tekinti. Ugyanígy eszköznek tekinti a kapcsolatokat javító, alapszerzõdésen kívüli kis lépéseket, tehát nem alapszerzõdés-centrikus a magyar külpolitika. Nem gyorsan akarunk alapszerzõdést, hanem az ország, a nemzet érdekeinek megfelelõt, mégpedig olyat, ami a nemzetközi normákkal összhangban van, hiszen akkor tekinthetõ ez reális célnak.
Nem szeretném, ha Csapody képviselõ úr ismét félreértene vagy félremagyarázna, ahogy az elõbbi alkalommal történt. Nem csupán lehet, de kell tárgyalni, mert az az alapszerzõdés igenis, jogi kényszerítõ eszköz lehet a magyar kisebbség jogainak érvényesítésére. Köszönöm. (Taps.)