MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr november 25-ei átiratában, amelyet az Országgyûlés elnökéhez intézett, kérte ennek a határozati javaslatnak sürgõs tárgyalását annak érdekében, hogy az Országgyûlés még az EBEÉ december 5-én és 6-án tartandó csúcsértekezletéig meghozhassa határozatát.
Azt írta a miniszterelnök úr: "Jelentõs külpolitikai érdekünk fûzõdik ugyanis ahhoz, hogy a csúcsértekezleten a határozati javaslat elfogadásáról tájékoztassuk a résztvevõket."
A honvédelmi bizottság ad unum omnes, teljes egészében elfogadta és magáénak tekintette miniszterelnök úrnak ezt a felkérését. Éppen ezért rendkívül alaposan megvizsgáltuk az eredetileg T/346. szám alatt beterjesztett határozati javaslatot.
A bizottság megállapította, hogy az eredeti javaslat 3. és 4. pontja jelentõs alkotmányossági aggályokat vet fel. A magyar alkotmány, történelmi múltunkból tanulva - nagyon helyesen - az Országgyûlés kétharmados egyetértését helyezi kilátásba külföldi katonák magyarországi beutazására és magyar katonák külföldön való felhasználásával kapcsolatban. Egyetértünk ezzel a szigorú alkotmányos szabállyal. Fontosnak tartjuk. Ugyanakkor a NATO- békepartnerségben való részvételünk gyakorlati kérdéseit is meg kell oldani.
Az eredeti javaslat nem volt megfelelõ - hasonló észrevételt tett a külügyi bizottság is, amikor megtárgyalta és az alkotmányügyi bizottságtól elvi állásfoglalást kért erre vonatkozóan -, ugyanakkor rendkívül sürgetett bennünket az idõ, ezért a honvédelmi bizottság december 1-jére, csütörtökre rendkívüli ülést hívott össze ennek a kérdésnek a rendezésére.
Erre az ülésre meghívtuk a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium felhatalmazott képviselõit, akikkel együtt rendkívül részletesen megvitattuk a kérdéskört és közösen egy új szöveget alakítottunk ki, amelyet a honvédelmi miniszter úr az akkor ülésezõ kormány elé vitt. A kormány pedig - elfogadva ezt az új változatot - sürgõsséggel beterjesztette ide, a tisztelt Ház elé.
A legfontosabb elvi kérdés az volt, hogy a keretdokumentum tulajdonképpen nemzetközi szerzõdésnek tekintendõ-e vagy sem. A jogtudósok véleménye megoszlott. Akár nemzetközi szerzõdésnek tekinthetõ, akár nem, egy rendkívül fontos dokumentumról van szó, amelyet még az elõzõ kormány külügyminisztere írt alá és amelyhez a részletes békepartnerségi programfelajánlást már az új kormány külügyminisztere és honvédelmi minisztere vitte el Brüsszelbe az elmúlt napokban.
Úgy gondoljuk, a parlament valamennyi pártja között egyetértés van arra vonatkozóan, hogy a NATO tagjai kívánunk lenni, hogy Magyarország minél elõbb, minél hamarabb teljesítse azokat a feltételeket, amelyek a NATO-tagsághoz szükségesek, és Magyarország belátható idõn belül a NATO teljes jogú tagja legyen.
Csatlakozva a honvédelmi miniszter úr álláspontjához, azt teljesen osztva, a békepartnerséget megfelelõ keretnek tartjuk arra, hogy felkészüljünk erre. Az is világos, hogy a térség országainak nagy része, majdnem valamennyi ország résztvevõje a békepartnerségi mozgalomnak, s ezáltal anélkül, hogy itt valami írott kötelezettségvállalás alakulna ki a NATO és a térség országai között, máris biztonságosabbá vált a térség helyzete. Ezáltal már jobb helyzetbe jutottunk az ország biztonságának szavatolása ügyében, ami pedig az Országgyûlésnek primer feladata.
Ahogy Rácskay Jenõ elmondotta, a bizottság rendkívül fontosnak tartotta annak kijelentését, hogy elkülönített költségvetési keretet biztosít a békepartnerség keretdokumentumában meghatározott együttmûködés végrehajtására. A NATO megbízottjaival való tárgyalások során egyértelmûvé vált, hogy ezt fontos garanciális elemnek tartják, és az ország reputációja szempontjából is fontos.
Ugyanakkor világossá vált, hogy elõbb vagy utóbb rendezni kell a nemzetközi szerzõdések kérdését. Ugyanis ha nemzetközi szerzõdés formájában tudjuk rendezni a NATO-békepartnerséggel való kapcsolatunkat, akkor az alkotmány ide vágó rendelkezése értelmében nem szükséges esetenként engedélyt kérni az Országgyûléstõl ezen akcióban való részvételre. Mivel az idõ rövid volt ahhoz, hogy ezt a fontos kérdést rendezzük, ezért az 5. pontban azt javasoltuk: kötelezze az Országgyûlés a kormányt, hogy április 15-éig nyújtsa be ezen keretdokumentum törvénybe iktatását. Addig van elegendõ idõ arra, hogy a jogelméleti, a külügyi és az alkotmányjogi problémákat meg lehessen oldani.
(11.00)
Ugyanakkor gesztusértékû és politikai üzenet is rejlik ebben az 5. pontban, azt jelenti, hogy most az Országgyûlés határozatban erõsíti meg a békepartnerségi keretszerzõdést. Ugyanakkor kilátásba helyezi, hogy törvény szintjén, törvényerõre emelve fogja benyújtani.
A 3. és a 4. pontban pontosan rögzítettük azt, hogy az Országgyûlés mire ad engedélyt. Nem mondott le az Országgyûlés egyszer s mindenkorra a katonai mozgások ellenõrzésének szigorú garanciális szabályairól, hanem a következõ évre tette ezt lehetõvé.
Két melléklete van a határozati javaslatnak. Az elsõ az eredeti keretdokumentum, a második pedig rögzíti, hogy milyen csapatmozgásokat kíván a békepartnerség keretében a magyar kormány a következõ évben végrehajtani. Ezekben határozott számok vannak, világos, áttekinthetõ rendelkezés, ez a 2. számú melléklet immamens része a határozati javaslatnak. Ezzel együtt fogadtuk el és alakítottuk ki.
Levonta a bizottság azt a következtetést, és jelzi, hogy elkerülhetetlen, hogy a nemzetközi szerzõdésekrõl és a megállapodásokról, valamint azok részletes szabályairól minél elõbb törvény szülessék. Az elmúlt ciklus során voltak erre javaslatok, azoknak a felhasználásával körültekintõen meg kell ezt oldani.
Úgy gondoljuk, hogy fontos üzenetet közvetít maga a határozati javaslat és az is, hogy ezt sürgõsséggel, gyorsan, és lehetõleg vita nélkül elfogadjuk.
A honvédelmi bizottság egyhangúlag alakította ki ezt a szöveget, a négy minisztérium képviselõivel teljes egyetértésben, és nemcsak vitára alkalmasnak tartja ezt az anyagot, hanem tiszta lelkiismerettel elfogadásra ajánlja a Magyar Köztársaság Országgyûlésének. Köszönöm. (Taps.)