Gellért Kis Gábor Tartalom Elõzõ Következõ

GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: (Rövid szünet után.) Köszönöm szépen, elnök asszony! Néma volt a mikrofonom, ezért a várakozás.

Mielõtt valóban a költségvetésre térnék, talán idegennek tetszõ kitérõt teszek, a posztmodernrõl szeretnék beszélni, amelyrõl szakértõk azt mondják, hogy az idézéstechnikán múlik minden; ami új alkotás létrejön, az már meglévõk újfajta összetételébõl, idézéstechnikájából áll össze. Valami hasonlót próbálnék a bevezetõben elkövetni, amikor néhány sort idézek egy korábbi jegyzõkönyvbõl.

"A fõ célok közül a növekedés feltételeinek megteremtését tekintjük stratégiai célkitûzésnek. A konkrét helyzetben azonban ezzel egyenrangúak az egyensúllyal és az inflációval kapcsolatos megfontolások." Majd néhány sorral alább: "Az egyensúlyi követelmények szem elõl tévesztése meggátolná a növekedés lehetõségét. Ez rövid távon az államháztartás pénzpiaci kiszorító hatása miatt, hosszú távon pedig az eladósodás újraindulása miatt következhetnék be. Megítélésünk szerint, amíg a passzívum nem haladja meg a beáramló külföldi mûködõtõke értékét, kifejezetten szükséges, hiszen így tudunk külsõ forrásokat bevonni a növekedés megindításához. Ha azonban a passzívum tartósan nagyobb lenne a bevont mûködõtõke értékénél, ezzel újra megindulna a nettó kamatozó államadósság emelkedése. Számottevõ tartós nettó adósságnövekedést azonban a gazdaság mai adósságviselõ képessége nem tesz lehetõvé. A nettó adósságállomány tehát lényegében csak akkor és annak arányában nõhet, ahogy az export, a GDP növekedése ténylegesen megindul."

(12.10)

Ezeket a szavakat egy korábbi pénzügyminiszter - most éppen nincsen itt -, Szabó Iván mondta a tavalyi költségvetés vitájának kezdetekor, expozéjában.

Azért mondtam a bevezetõben, hogy itt idézéstechnikáról van szó, mert ilyen értelemben talán posztmodernnek is lehetne tekinteni ezt az új költségvetést. Mert hát nem arról szól a történet, hogy radikálisan újat lehetne csinálni. Ebben végül is a körülmények megszabják a mozgásteret.

Nem hiszem azt, hogy ellenzékbe kerülvén el lehetne felejtkezni mindazokról a kényszerkörülményekrõl, amelyek egy költségvetés megszerkesztését megszabják.

Most már rátérve arra, amely a bizottság szûkebb illetékességi körébe tartozik: nagy örömmel mondom el, immár a módosító javaslatok ismeretében is, hogy a kisebbségekre fordítható költségvetési hányad - sok más területtel szemben - megõrizte, sõt némiképpen javította pozicíóját a múlt esztendõkhöz képest. Erre már csak azért is szükség van, mert vélhetõen e hétvégén, a választások után, kisebbségi önkormányzatok sokasága, százai jönnek létre az országban. Ezeknek a mûködését biztosítani kell. Ez a költségvetés, úgy fest, meg tudja teremteni ezt a biztonságot.

Ugyanilyen értelemben tudok szólni a határontúliak támogatásáról. Olyan kérdésrõl van szó, amellyel kapcsolatban még az országgyûlési választásokat megelõzõen hol lappangva, hol pedig egészen nyíltan elõzetesen vádolták ezt a kormánykoalíciót. Meg kell állapítania minden objektív szemlélõnek, érdeklõdõnek, politikusnak, hogy egyetlenegy ezzel kapcsolatos aggály nem igazolható a költségvetéssel. Természetesen más politikai természetû üggyel sem.

S végezetül szeretnék a bizottság nevében szólni az egyházi támogatások kérdésérõl. Amikor a koalíció még csak kovácsolódott, és annak alapján született a koalíciós megállapodás, majd a kormányprogram, abban egyértelmûen olvasható, hogy az állam és az egyház szétválasztását oly módon is segíteni akarja a koalíció, hogy a támogatást - amennyire csak lehetséges - eltávolítja az államtól. Természetesen ez akkor is megfogalmazódott. Nem jelentheti azt, hogy a költségvetés kivonul az egyházak mögül. Nem is következett ez be, minden ellenkezõ baljós elõérzettel szemben. Úgyannyira nem - és errõl már a költségvetési bizottság nevében Varga József megemlékezett -, hogy a költségvetés ilyen irányú kiadásaihoz képest pluszban még három objektum fejlesztésére jut pénz, ennek lehetõségét keresi a Pénzügyminisztérium, a költségvetés - szakemberekkel.

Ezért méltán és úgy gondolom, elfogultság nélkül mondhatom, hogy az a részletes kép, amely a költségvetésnek az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság illetékeségébe tartozó területeket illeti, az adott körülményekhez képest megnyugtatóan kezeli. Még akkor is, ha ez maximális elégedettséget nem válthat ki. Ez azonban megítélésünk, megítélésem szerint nem a kormány hibájából adódik, hanem az adott helyzet az, amely ilyen állapotokat idézett elõ.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage