POKORNI ZOLTÁN, az oktatási bizottság alelnöke: Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársak! Az oktatási bizottság két napon keresztül vitatta az 1995-ös költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokat. Igen nagy volt a bizottságunkat érintõ javaslatok száma. Igen körültekintõ munkát igyekezett végezni a bizottság.
A hegyek vajúdásának az eredménye azonban jóval kisebb. Mondandómat igyekszem ehhez és nem a befektetett energiához fogni.
Gyakorlatilag két területen alakított ki a bizottság olyan egybehangzó álláspontot, amely majd önök elõtt itt megjelenik. Mind a kettõ a felsõoktatást, illetve a tudomány finanszírozását érinti.
A bizottság képviselõi módosító javaslathoz kapcsolódva kívánja növelni az OTKA, tehát az Országos Tudományos Kutatási Alap jövõ évi költségvetési támogatását. Hiszen ebben az évben, 1994-ben befejezõdik az egyik kutatási fõirány, s bizottságunk egybehangzó véleménye az, hogy a költségvetés ne vonja el az e fõirányhoz kapcsolódó összegeket, hanem ezt a következõ évben egy új fõirány beindításához használjuk fel, nem szûkítve így az OTKA mozgásterét, a tudományos kutatóhálózat mozgásterét, és így eredményeit sem.
A másik - szintén bizottsági vélemény és ily módon majd önök elé bizottsági módosító javaslatként kerülõ pont - a felsõoktatási törvény végrehajtását érinti. A felsõoktatási törvény ugyanis igen sok ponton érinti a költségvetési törvénytervezetet, méghozzá oly módon, hogy annak az eredeti törvényszövegbe foglalt dátumait, idõpontjait elhalasztja, kitolja. Némelyiket 1997-re, de van olyan is, amit 1999-re.
Az elfogadott módosító javaslatok mindegyike az eredeti állapot visszaállítását, tehát a felsõoktatási törvényben tervezett eredeti ütem visszaállítását javasolja. Ez igen jelentõs változtatás, hiszen gyakorlatilag a felsõoktatás finanszírozásának reformja nélkül a tartalmi reform, a tartalmi modernizáció sem indulhatna el. Nem támogatta tehát bizottságunk azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek egy elnyújtottabb, de ily módon kockázatosabb, hosszabb kifutású reform elképzelését vázolták.
Röviden szeretnék csak beszámolni arról az igen hosszas vitáról, amely végül is eredmény nélkül maradt. Így a bizottság hosszan vitatta, majd aztán elutasította - többségi szavazással - azokat a javaslatokat, amelyek az önkormányzatokon keresztül az oktatási intézményekhez eljuttatott pénzeszközök növelését, az úgynevezett oktatási normatívák növelését célozták.
Hasonló módon nem nyert támogatást az a módosító javaslatcsomag sem, amely az ifjúságpolitika kérdését érinti oly módon, hogy egyrészt az Országgyûlés kezelésében vagy központilag elosztandó alapok növelését javasolta, másrészt pedig az önkormányzatoknál megjeleníteni az ifjúsági, illetve gyermekvédelmi feladatok finanszírozását. Ezek egyelõre csak egyéni módosító javaslatként kerülnek az önök színe elé.
Hasonló módon vita volt, és a bizottság nem fogadta el azokat a javaslatokat, amelyek a kistelepüléseket érintik alapvetõen. A száz fõnél kevesebb tanulót oktató, nevelõ intézmények pluszfinanszírozására vonatkozó javaslatokról van itt szó. Hiszen ebben az évben is, ahogyan a múlt évben, az õ részükre a költségvetés egy plusz félmillió forintos extra finanszírozást szavatolt. Ennek az összegnek az elosztásával sok gond volt. Ötszázezer forintot kapott ugyanis az a kis intézmény is, ahová negyven-ötven tanuló jár, de az az intézmény is, ahová kilencvenkilenc.
Differenciáltabb, a valódi költségeket jobban figyelembe vevõ támogatásra van szükség. Ezt valamennyien éreztük és ily módon bízunk a kormány garanciájában, hogy azt a 300 millió forintot, amit most egybeolvasztott a többi iskolai támogatással, minimum ezt erre a célra, tehát a kistelepülések iskoláinak plusz támogatására fogja felhasználni és nem más célra. Noha a költségvetési törvényjavaslat erre módot adna a kormányzatnak.
Nem óhajtom az idejüket rabolni azzal, hogy milyen helyzetben volt a bizottság, hiszen egy-két nappal az Érdekegyeztetõ Tanács ülése után voltunk. Valamennyien tudjuk, az oktatást érintõ kérdések nagy súllyal estek latba az ÉT ülésén, hiszen több testület, több érdekvédelmi szervezet jelezte, hogy radikális lépésekre is kész, amennyiben itt nem történik elõrelépés.
(12.20)
Ez a kis lépés vagy fél lépés megtörtént, hiszen az illetményalapot 500 forinttal mégiscsak növelni javasolja a kormányzat a következõ évben, noha az oktatást érintõen ennek igen súlyos ára van, hiszen az a visszamenõleges elismerése a közalkalmazottaknak, amely a ma nem a törvény hatálya alá esõ intézményekben nyert vagy ott szerzett munkaviszonyra vonatkozik, egy évvel kitolódik.
A bizottságunkban ezt úgy summáztuk, hogy az iõsebb, nagyobb tapasztalattal rendelkezõ közalkalmazottak, pedagógusok számára ez kvázi veszteség, míg a fiatalabbak vagy a pályára most kerülõk számára ez nyereségként jelenik meg. Hogy aztán ki jár jobban a valóságban, azt végül mégis csak a gyakorlat dönti majd el.
Nem örültünk annak, a bizottság tagjainak egyhangú álláspontja volt az, hogy csak erre, ennyire látott módot a kormányzat, de a bizottság többsége, nem tagadom, kormánypárti többsége, figyelembe vette, és így elfogadta ezt a realitásként feltüntetett számot.
Ennyi lett volna a bizottság véleménye. Kérem majd a támogatásukat a bizottsági csatlakozó módosító javaslatokhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)