TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök Asszony! Tisztelt Ház! A T/210/26. módosító indítványról kívánok szólni, egyúttal egy hangos szóval ritkán jelentkezõ szakma gondjait szeretném önök elé tárni. Ez a szakma mindig is fontos volt, meggyõzõdésem szerint ma is az, bár némileg már az ókorban is mellõzték. Zeusz nem gondoskodott sem az építészet, sem a szobrászat, sem a festészet gondviselõjérõl - õk az emlékezet szép leányai a múzsák között.
Ennek ellenére építés mindig is létezett, és az ókortól napjainkig számos figyelemre méltó alkotást hozott létre, a piramisoktól a panelházakig. Az építészet sikeres vagy nem sikeres, mûvészi vagy nem mûvészi darabjai nehezen álltak útjába az ember romboló kedvének, vagy az idõ és a természet lassú, de szívós pusztításának. A megmaradt viszonylag kis számú épületet azután minden országban gondos kezek óvják, javítják, adják tovább a következõ generációnak. Ezt a tevékenységet ma mûemlékvédelemnek nevezzük.
Hazánk mûemlékei tudatos, szakszerû megóvásának kezdetei a XIX. század utolsó éveire tehetõk. Ma e tevékenységgel a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Országos Mûemlékvédelmi Hivatal foglalkozik. A hivatal és jogelõdje, a felügyelõség, az elmúlt évtizedekben szinte hazánk minden területén, falun és városban számtalan régi épületet állított, állíttatott helyre, amelyek az adott települések díszei, s mint olyanok, az idegenforgalmi tájékoztató füzetek kedvelt témái.
Joggal vethetik fel, tisztelt képviselõtársaim, melyek ezek - hogy ne csak a levegõbe beszéljünk. Az idõ korlátozott volta miatt azonban erre most nincs lehetõség. Hogy mégis példával szolgáljak, engedjenek meg ennyi szerénytelenséget egy nógrád megyei képviselõnek, hogy Hollókõ falu rehabilitációját említsem meg. Az elvégzett munka sikerét biztonyítja, hogy az UNESCO által alapított világörökség-lista két hazai résztvevõje között a pest- budai Duna-part és Vár mellett Hollókõ, a kis falucska az, amely e rangos világlistán a már említett piramisok mellett szerepelhet.
Ma az egész ország területén mintegy 10 500 mûemléket tartunk nyilván. Korábban e mennyiség több mint fele állami tulajdonban volt. Ma mûemlékvédelmi érdekbõl 400, véglegesen csupán 200-250 objektumot indokolt az állam tulajdonából ki nem adható mûemlékek listáján szerepeltetni.
Mûemlékállományunk 60 százaléka elfogadható mûszaki állapotú, míg 28 százaléka felújításra szorul, és sajnos 12 százaléka veszélyeztetett. A hasznosítás 75 százaléka ítélhetõ megfelelõnek, 15 százaléknál még elfogadható, az állomány 10 százaléka pedig üres vagy rosszul hasznosított. A felújítások átlagos ciklusideje 25-30 év, ezen belül igen nagy a szórás az egyes emlékek között. Összegezve: a mûemlékek avulási, pusztulási folyamata jelenleg gyorsabb, mint helyreállításuk üteme.
Ezen belül az egyes mûemlékcsoportok helyzete eltérõ képet mutat. A kiemelt kastélyok és egyes nagyobb várak állagmegóvási, illetve életveszély-elhárítási munkái nem végezhetõk el az e célra biztosított pénzeszközök hiánya miatt. Teljes helyreállításukra, újabb jelentõs és sürgõs beavatkozást igénylõ mûemlékek munkábavételére nincs mód. A veszélyeztetett kastélyok és középületek megmentésére az 1982-ben indított kastélyprogram számottevõ eredményei ellenére csak fékezni tudta a pusztulás folyamatát. Jelenleg sajnos a programszerû további munkavégzés feltételei nincsenek biztosítva.
A 360 romemlék - várrom, városfal maradvány, templom és kolostorrom - döntõ többségének fenntartása megoldatlan. A gyorsuló pusztulás 10-15 éven belül az állomány nagyobbik felének elvesztésével járhat.
Hasonló helyzetben van a 700 védett közterületi szobor és emlékmû legtöbbje is. A gazdátlan vagy anyagi erõvel nem rendelkezõ kis egyházközségek tulajdonában lévõ egyházi mûemlékek megmentésére nincs megfelelõ eszköz a mûemlékvédelem kezében. A mûemlékek szoros tartozékát jelentõ képzõmûvészeti alkotások restaurálása területén egyre nagyobb a lemaradás.
A védett építmények felújítási ciklusidejét a jelenlegi 25-35 évrõl 15-20 évre szükséges fokozatosan csökkenteni, lehetõleg rövid idõn belül. A felújítási tevékenység felgyorsítására az állam részvállalási arányát körülbelül 18 százalékra lenne szükséges emelni. Ezekkel az eszközökkel a felújítási elmaradások 20-25 éven belül - tehát még nagyobb arányú, pótolhatatlan veszteségek nélkül - behozhatók lennének.
Az elmúlt négy esztendõben a mûemlékvédelmi szervezetben a korábban összevontan mûködõ szakterületek világosan szétválasztódtak. A hatósági, a kutató-tervezõ, restaurátor, a mûemlék-helyreállítást kivitelezõ, valamint a mûemlék-gondnokolási tevékenységek összehangolt, elkülönült szervezetek hatás- és feladatkörébe tartoznak. Az Országos Mûemléki Hivatal munkatársainak jelenlegi létszáma 255 fõ. Az Állami Mûemlék-helyreállítási és Restaurátor Központ 120, a Mûemlékek Állami Gondnoksága 50 fõt foglalkoztat.
A mûemlékvédelem szakterületére vonatkozó koncepcionális elképzelések, megoldandó feladatok listáján elsõ helyen a törvénykezés egészével harmonizáló mûemlékvédelmi törvény megalkotása áll. A szakma nevében kérjük és igényeljük a törvény mielõbbi megszületését. A törvény nem elhanyagolható, jelentõs kérdése a mûemlékvédelem új finanszírozási rendszerének kialakítása. Az eddig gyakorolt teljes körû állami támogatási rendszer helyett - összhangban az átalakult tulajdoni struktúrával - többrétegû finanszírozást képzelünk el, mely sok szempontból hatékonyabb. Többletforrásokat tár fel, és nem utolsósorban csökkenti a központi költségvetés terheit.
Végezetül az 1995-ös költségvetés tervezetérõl:
Az OMVH 1 milliárd 539,8 millió forint összeggel gazdálkodik. Ez az összeg 6,32 százalékkal több, mint a '94. évi várható teljesítés. Ebbõl a saját bevétel jelentéktelen: 7,1 millió forint. Külön fejezeti kezelésû elõirányzat a gödöllõi Grassalkovich-kastély Alapítvány részére 200 millió forint juttatás.
Amint azt a korábbiakban már elmondtam, a mûemlékvédelem céljaira biztosított támogatás nem fedezi a feltétlenül szükséges állagmegóvásra fordítandó összegeket sem. A 12 százalék veszélyeztetett állomány megmentése érdekében viszont sürgõs, azonnali intézkedésre lenne szükség. Ténylegesen a mûemlékvédelemnek majdnem 2 milliárd körüli éves összegre van szüksége, ami mellett garantálható a nemzeti vagyon fontos részét képezõ állomány fenntartása és megóvása.
Módosító indítványomban azonnali és fontos feladatok elvégzésére tettem javaslatot. Vissza kell utalnom a veszélyeztetett kastélyokkal kapcsolatban mondottakhoz. A pusztulás, tönkremenetel fékezésére egy rendelkezésre álló, azaz javasolt összeg több részre, de hasonló célra való szétosztását indítványoztam az alábbiak szerint:
(12.50)
A szabolcsi kastélyprogramra 40 millió forintot, a fertõdi Eszterházy- kastély felújítására 70 millió forintot, a mûemlékvédelem kastélyokkal kapcsolatos azonnali intervenciója céljaira 40 millió forintot javasoltam.
Megértve és tudomásul véve azt a nehéz gazdasági helyzetet, amelybe az ország került, elfogadtam a költségvetés alapgondolatát és törekvéseit; nem tettem költséget növelõ javaslatot. Fejezeten belüli átcsoportosításra tettem tehát indítványt. A gödöllõi Grassalkovich Alapítvány 200 milliós támogatásából 150 millió forintot javasoltam az általam megjelölt három célra fordítani.
Idõközben a környezetvédelmi bizottság megtartott ülésén javaslatomat a bizottság nem támogatta. Természetesen én is tudom, hogy a gödöllõi Grassalkovich-kastély helyreállítása rendkívül fontos és idõszerû feladat. Elfogadtam tehát a költségvetési bizottság javaslatát, módosító javaslatomat visszavonom.
A probléma azonban fennmarad; mi lesz a három témával, melyet az építészeti és infrastrukturális bizottság elnökeként és az OMBH egyetértésével tettem meg.
Köszönöm tisztelt képviselõtársaim figyelmét, melyet e szép terület gondjainak, munkakörülményeinek meghallgatására fordítottak. Abban a reményben fejezem be gondolataimat, hogy a magyar mûemlékügy önökben barátokra találva, a jövõben képes lesz megvalósítani törekvéseit. (Taps a kormánypárti képviselõk soraiban.)