CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A magam részérõl örömmel üdvözlöm a tisztelt Ház döntését, mely szerint ezt a vitát még lényegében a régi szabályok szerint folytatjuk le. Tehát mód nyílik arra, hogy én a KDNP-frakció nevében egy kis összesítést adjak módosító javaslatainkról.
Mint az általános vitában jeleztük, más gazdaságfilozófiával építettük volna fel a költségvetést, és ezért ellenzéki pozícióból lemondtunk arról, hogy széles körû módon, sok módosító indítvánnyal próbáljuk ezt az új helyzetet elérni.
Ezzel megbarátkozva, nyilván teljesen szûk mozgástér állt rendelkezésünkre; arról azonban nem mondtunk le, hogy az általunk legfontosabbnak tartott részeknél a módosító javaslatainkat ennek ellenére beadjuk.
A kialakult helyzetben alapvetõ feltételként fogadtuk el, hogy ez a hiány nem növelhetõ. Tehát nem olyan értelemben nyúltunk a költségvetéshez - habár erre is lett volna lehetséges mód, lehetõség a Házszabály szerint -, hogy a hiány növelésével, demagóg módon egyes költségvetési tételeket növeljünk. Errõl tehát nincs szó. Valamennyi módosító indítványunknak megvan az ellentétele; erre külön ki szeretnék térni.
Végül is ebben a szûk mozgástérben mintegy 26 és fél milliárd forint összegû a módosító javaslataink forrásigénye - és 16 ilyen módosító indítvány van a tisztelt Ház elõtt.
Ezekbõl a legnagyobb tétel természetesen nálunk is az elõzõekben itt már szóba került gyermekkedvezmények kérdése, a családok helyzete. Ezzel kapcsolatban két, valóban komoly tételû módosító indítványunk van a tisztelt Ház elõtt: Surján Lászlónak 17 milliárd forintigény javaslata, Szilágyiné Császár Teréziának pedig 7 milliárd forint értékû javaslata.
Szeretném itt elmondani - de nyilván majd õk is elmondják -, hogy ez a kettõ, habár tárgy szerint pontosan nem alternatíva, de annyiban mégis alternatív javaslat, hogy amennyiben a 17 milliárdos összegû módosító indítvány elfogadásra kerülne, akkor természetesen a kisebb összegût vissza fogjuk vonni. Tehát ezért nem a teljes összegnek teremtettük meg a forrásigényét, hanem csak egy csökkentettebb összegnek; mintegy 19 és fél milliárd forint forrásigényt jelöltünk meg.
Én is szeretném kiemelni itt, hozzászólásomban, ezt a családi problémát. Soós Gyõzõ képviselõtársunk tulajdonképpen tömören fogalmazott, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen nem jó - de ennyire telt - az, ami most a tisztelt Ház elõtt van, mint a koalíció javaslata, az ÉT-vel való egyeztetés után. Ezeket a szerény eredményeket is üdvözöljük; ezen a téren minden jó, ami megtörténik. Azonban ezt most, ebben a kialakult helyzetben sem tartjuk elégségesnek, ezért mi továbbra is ragaszkodunk az elõbbiek szerinti módosító javaslatainkhoz, illetõleg kérjük a tisztelt Házat, hogy végül is azokat majd támogassa.
Miért tesszük ezt? Két megközelítésünk van. Az egyik az adózásban jelenleg is biztosított gyermekkedvezmények fennmaradása, azon a szinten; a másik pedig a családi pótlékok egyszeri kiegészítése.
A családok helyzete valóban drámai. Mert akkor, amikor a kormány, a koalíció áldozatot kér a társadalomtól és mindez történik egy olyan szja- rendszer mellett, amely nem családi típusú - tehát az eltartottak számát nem veszi kellõen figyelembe -, akkor a fókusz nyilván a családok felé fordul. Evidencia számunkra - és a számok is ezt mutatják -, hogy minél több gyermeket nevel egy család, annál nagyobb, szinte óriási teher esik rájuk. Tehát ebbõl kiindulva, mindenképpen ki kell állnunk elsõsorban a nagycsaládosok mellett, de a kevesebb gyermeket nevelõ családok mellett is.
Ezért mi, errõl a helyrõl - habár kissé megsértve a részletes vita szabályait - kérjük a pénzügyi kormányzatot, hogy komolyan vegye fontolóra egy olyan adórendszer bevezetését, amelyben az eltartottak száma jobban figyelembe kerül. Tehát ha a családi típusú jövedelemadózás tisztán nem is tud megvalósulni, de az azt megközelítõ, valamilyen újfajta adózási rendszer kidolgozását kérjük.
Evidencia elõttünk - és tulajdonképpen szeretnénk arra törekedni -, hogy általában a közalkalmazottak, az egészségügyi dolgozók, a mûvelõdésügy dolgozói, a pedagógusok, a MÁV-dolgozók - és lehetne folytatni tovább - életkörülményei valamiképpen jobbítást nyerjenek, javuljon a jövendõ helyzetük. De ezen belül is nyilvánvaló, hogy ezeknél a rétegeknél is, akik több gyermeket nevelnek, annál súlyosabb a teher.
Igen nagy kérdés volt, hogy ennek a viszonylag nagy tételnek az ellensúlyát hol találjuk meg. Határozott álláspontunk alakult ki; ennek az ellensúlyát tulajdonképpen a feketegazdaságban kell megtalálni, mindazokban a törvénytelen jelenségekben, amelyeknek a visszaszorítása sokkal idõszerûbbé vált, mint valamikor. Mert akkor, amikor a kormány az áldozatvállalást kéri - beleértve azokat a családokat, akik több gyermeket nevelnek -, tehát az áldozatvállalásnak a kérése mellett lehetetlen, hogy megmaradjon ez az állapot - tehát az, hogy a feketegazdaságban ilyen tetemes összegek nem kerülnek adózás alá.
Mi azt kérjük a kormánytól, hogy dolgozzon ki akcióprogramot, lépjen fel a törvénysértõk ellen az eddiginél nagyobb szigorral. És meggyõzõdésünk, hogy e probléma ellentételének ott kell lennie. Hiszen egy nehezebb helyzetben a társadalmat nyilván az ingerli, hogy vannak, akik tényleg a létminimum alatt, vagy akörül élnek, tengetik életüket. És amellett mindenki tudja, hogy a feketegazdaságból egyesek mennyire prosperálnak.
Tehát ezt az óriási ellentétet, amely szociális tartalmú, mindenképpen fel kell valamiképpen oldani!
Tehát ezért mi lényegében ebben jelöljük meg a forrást, és mivel a fogyasztási adók szintjén lehet legjobban hozzányúlni ehhez a kérdéshez, ezért úgy gondoljuk, ha sikeresek lesznek ezek az akciók, akkor a betervezettnél nagyobb áfabevételnek kell bejönni, nagyobb fogyasztásiadó-bevételnek kell bejönni; és mi is hozzányúltunk a vám- és importbefizetések témájához is. Ez nem egészen ide tartozik, de talán ennél is van egy ilyen rész, aminél egy szigorúbb fellépéssel igenis lehet forrást teremteni ennek a valóban szociális töltetû és igen nagy társadalmi problémának a megoldásához.
(13.00)
Több módosító indítványt nyújtottunk még be, kisebb forrásigénnyel, de ezeket is ebben a forrásban helyeztük el. Ilyenek az egyes társadalmi szervezetek támogatásainál az értelmi fogyatékosok társadalmi szervezetének a többlettámogatása, a mozgáskorlátozottaké, a Máltai Szeretetszolgálaté, a METESZ-é; továbbá térségi válságkezelõ programok dologi kiadásait, az egyházak támogatását kívánjuk még szerény mértékben megemelni, különös tekintettel az egyházi iskolákra.
Összefoglalva: javaslataink lényegében az itt már sokszor felmerült legfõbb társadalmi problémára irányulnak, és kérem a tisztelt Házat, hogy hallgassák majd még meg további hozzászólásainkat, amelyek ezt jobban, bõvebben kifejtik, és kérjük, hogy támogassák ezeket a módosító indítványokat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)