VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Máris jelzem elnök asszonynak, hogy én a Fidesz módosító indítványaihoz kívánok hozzászólni a részletes vita során...(Derültség.)..., és majd lesz egy másik javaslat is, amirõl szintén beszélni fogok néhány szót.
Lezárult a költségvetési vita elsõ szakasza, a módosító indítványok beadása és a bizottsági viták elsõ szakasza. Azt hiszem, célszerû néhány szóban szólni arról, ami eddig történt. Szólni arról a folyamatról, ahogy a vita plenáris és bizottsági tárgyalása folyt; szólni azokról az elemekrõl, amelyek közül néhány ismerõsnek tûnik a korábbi ciklusban is képviselõként tevékenykedõ parlamenti képviselõk számára.
Ismerõs elemeket fedezhetünk fel nemcsak abban, hogy a törvényjavaslat szerkezete változatlan és gyakorlatilag ugyanazokkal a reálértékben csökkentett kiadási tételekkel találkozunk, mint a korábbi idõszakban, hanem ismerõs elemeket fedezhetünk fel abban is, hogy az érdemi döntés újra a parlamenten kívül született meg.
(13.10)
Ezek a költségvetést érintõ kérdések a korábbi idõszakban és az utóbbi két évben már nem a parlamenti honatyák, kormánypárti és ellenzéki képviselõk közötti vitákban érlelõdtek meg, hanem ennek súlya, központja a parlamenten kívülre helyezõdött át. Azt hiszem, a parlamentre újra csak a jóváhagyás, az elfogadás feladata maradt. S ennek nemcsak az az oka, hogy egy szûkített, illetve rövidebb idõkerettel számolhatunk ebben az évben is - a korábbi évekhez hasonlóan -, hanem az új kormány, a kormányprogramnak megfelelõen, valóban nemcsak szavakban, hanem úgy tûnik, fokozottabb módon az érdemi döntésekbe is be kívánja vonni az érdekképviseleteket. A kérdés persze az, hogy célszerû-e a Házban azt a vitát lefolytatni, amelyben érdemi döntések már nem születnek, hiszen a kormány a benyújtott közel háromszáz módosító indítvány közül azokat a javaslatokat nem támogatta, amelyek ezeken a megállapodásokkal érintett módosításokon kívül estek; érdemi módosító indítványokról beszélek.
Ismerõs elemeket fedezhetünk fel - ha már a bizottsági vitát említettem - abban is, hogy amikor a költségvetési bizottság éppen még csak a tizedik módosító indítványt tárgyalta, már akkor szólásra emelkedik egy kormánypárti képviselõ, és javasolja, hogy a vitát zárjuk le az adott kérdésben és szavazzunk. Azt hiszem, ez egy rossz gyakorlat, és becsületükre legyen mondva, az SZDSZ-es képviselõk ezt nem támogatták. De rossz gyakorlat az, ha idõszûkére hivatkozva lezárjuk az érdemi vita lehetõségét, és nem tesszük lehetõvé - elsõsorban az ellenzéki képviselõk számára -, hogy az adott kérdésben kifejtsék az álláspontjukat.
Ezek utána szeretnék azokról a módosító indítványokról beszélni, amelyek a törvényjavaslathoz érkeztek. A törvényjavaslathoz 303 módosítást adtak be, és ezek között két olyan koncepcionális csomag van, amely elemeiben is összefügg, összetartozik.
Az egyik a már említett ÉT-tárgyalások következtében beadott módosítójavaslat-csomag, amely 72 indítványból áll, s amelynek nagy részét a Fidesz parlamenti frakciója is támogatta; elsõsorban azokat a módosító indítványokat, amelyek adócsökkentést, vállalkozások támogatását, beruházásösztönzést érintenek.
A másik komolyabb módosítócsomag a Fidesz-frakció részérõl érkezett be a törvényjavaslathoz. Ebbõl a 303 módosításból mi 84-et nyújtottunk be, tehát közel egyharmadát a beadott módosításoknak. Ezekrõl szeretnék néhány szót szólni.
A Fidesz elfogadta azt a sarokpontot, hogy a költségvetés hiányát nem kívánjuk növelni. Egyetértünk a pénzügyminiszter úrral, a kormánnyal, hogy ez a költségvetés az egyensúlyi helyzet miatt sem teszi lehetõvé azt, hogy az érdemi források megtalálása, felkutatása nélkül egyensúlyrontó lépéseket fogadjon el. Mi tehát nem kívántuk a hiányt növelni.
Elfogadtuk azt az állítást is, hogy a kiadási oldalon államháztartási reform nélkül már nem lehet érdemben nagyobb tételeket találni. Természetesen lehet keresni kisebb-nagyobb összegeket - a Fidesz a maga részérõl ehhez szintén hozzájárult néhány módosítással -, de újra csak föl kell hívnom arra a figyelmet, hogy itt az állami kiadások felülvizsgálata nélkül nem lehet érdemben elõrelépni. Ennek a keserû piruláját, úgy hiszem, már a jövõ évben le kell nyelnünk a hasonló törvényjavaslat tárgyalásakor.
Akkor viszont joggal tehetik föl a kérdést, hogy azokhoz a célokhoz, amelyeket a Fidesz az általános vitában elmondott szempontok szerint is fontosnak tart, honnan lehet forrásokat találni. Úgy hiszem, abban valamennyi parlamenti párt egyetértett korábban - és jelenleg is -, hogy nagyon fontos cél az állam számára az állami kintlévõségek behajtása. Elsõsorban adó-, vám-, tb-tartozások behajtására gondolunk, hiszen ezeknek az összege nagyságrendekkel haladja meg az állami költségvetés hiányát. Eredményesebb behajtásra teszünk tehát mi is javaslatot, amikor növelni kívánjuk az adóhivatal, valamint a Vám- és Pénzügyõrség költségvetési támogatását. Hiszen nem járható az az út, amelyrõl például a napokban értesültünk a sajtóból, hogy csak ebben az évben körülbelül 20 milliárd forinttal nõtt az adókintlevõség. Azt hiszem, ha van egy támogatandó cél, akkor ehhez meg kell találnunk a költségvetési forrásokat is.
Ugyancsak egyetértett valamennyi parlamenti párt azzal a céllal, hogy a feketegazdaság, a szürkegazdaság szférájának felszámolása, visszaszorítása, a törvényesség, a jogszabályok betartása elemi érdeke egy államnak. Ebben nemcsak az a fontos, hogy erõsödjön a jogszabályi morál, a törvénytisztelet az állampolgárokban, hanem ezek bizony olyan bevételi forrásokat jelenthetnek az állam számára, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mi tehát olyan módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek ennek a két célnak kívánnak valamilyen mértékben megfelelni.
Melyek azok a célok, amelyeket a Fidesz fontosnak tart? Négy ilyen célt hadd említsek meg!
Az elsõ a közbiztonság, a közrend elemeinek megszilárdítása. Tehát beadtunk egy olyan módosítócsomagot, amely a rendõrség költségvetési támogatását irányozza elõ. Szeretnénk, ha fõleg a megyei rendõr-fõkapitányságok és a Budapesti Rendõr-fõkapitányság költségvetési támogatása nõne. Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek az állami feladatok felülvizsgálatát szorgalmazzák, de nem tudok elképzelni egy olyan állammûködést, amelyben a rendõrségi feladatok elvégzése ne állami pénzekbõl, költségvetésbõl történne. A rendõrséget nem lehet szponzorokra hagyni, nem lehet magán- vagy alapítványi támogatásokra bízni. Az államnak igenis elsõrendû feladata az, hogy ezeket a célokat, ezeket a szerveket támogassa.
Ugyancsak ilyen fontos célnak tartjuk az önkormányzati mûködés kereteinek megteremtését, a mûködési feltételek javítását.
Harmadik fõ célként a már elõbb említett gyermekkedvezményeket, gyermekes családok támogatását jelöltük meg. Ezekre kívánunk egy nagyobb összeget átcsoportosítani.
S végül, amirõl a késõbbiekben még más képviselõtársamtól hallani fognak, ez a közoktatás, a felsõoktatás céljaira történõ átcsoportosítás.
Ez a négy cél tehát az, amelyekrõl úgy gondoljuk, hogy még ennek a költségvetésnek a szûkös forrásai között is lehet rájuk eszközöket találni.
Végül hadd szóljak - az idõ szûke miatt röviden - arról a módosító indítványról, amelyet megütközéssel, meglepetéssel vettünk észre a bizottsági tárgyalás során. A bizottság számára készített jelentés 66. számú pontjában - már a száma is baljóslatú - találkoztunk azzal a módosítással, Kertész István és képviselõtársai neve alatt beadva, amely úgy kíván a '95-ös költségvetésben egy célt megjelölni, hogy annak a forrása és pénzeszközei nem a '95-ös költségvetésben jelennének meg, hanem a '94-esben. Itt arról a végkielégítésrõl van szó, amelyrõl a pótköltségvetésben már egy 500 millió forintos nagyságrendig döntött az Országgyûlés. Úgy tûnik azonban, hogy ez a 500 millió forint nem elégséges annak a létszámgazdálkodásnak a megoldására, amelyet a kormány végrehajt. S meglepetéssel tapasztaltuk, hogy körülbelül 1,6 milliárd forint lesz az az összeg, amelyet erre a célra kell fordítani.
Hangsúlyozom, a Fidesz parlamenti frakciója támogatja a kormánynak azt a lépését, hogy a kormányzati költségvetési szférában is szükséges bizonyos létszámintézkedések végrehajtása. Nem ezzel van gondunk - a dolog jogszabályi részét kell itt figyelembe vennünk, hiszen eléggé nonszensz, amikor egy '95-ös törvényjavaslatban hozunk olyan intézkedést, amelynek a pénzügyi fedezetmozgása a '94-es költségvetésben fog megtörténni. Ezzel gyakorlatilag 1,1 milliárd forinttal növeljük a '94. évi költségvetési kiadásokat - megjegyzem, gondolom, a hiányt is -, és mondom, meglepetéssel tapasztaltuk azt a létszámintézkedést, amire sem a pótköltségvetésben, sem a '95-ös törvényjavaslatban magyarázatot, indoklást nem kaptunk...