DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy aki a költségvetés egyes tételeit átnézte, az általános vitát és a most megkezdõdött részletes vitát figyelemmel kísérte, annak szinte a szemébe kellett hogy tolakodjék az egész költségvetésnek az a szerkezeti hibája, hogy a bevételek I-XXXI. fejezete, illetõleg a kiadások I-XXXII. fejezete tulajdonképpen végig a restrikció jegyében született meg.
Miután a Független Kisgazdapárt álláspontja ismert, hogy mi a restrikciót nemzetgyilkos gazdasági politikának ítéljük meg, ezért minden olyan módosító indítványt támogatunk, az elõterjesztõjétõl függetlenül, amely ezen a restrikciós szorításon valamit enyhíteni kíván és az élénkítés irányába kívánja elvinni a nemzetgazdaságot.
A másik elvi megközelítésünk az volt, hogy mindenképpen az elmaradott térségek intenzív fejlõdését elõsegítõ módosító indítványok mellett kell állást foglalnunk, hiszen most már szembeötlõ az egész költségvetés azon szerkezeti hibája is, hogy bár országgyûlési ciklusonként mindig, mindenki elismeri, hogy az elmaradott térségeket intenzívebben kellene fejleszteni, mégis a költségvetésbõl egyáltalán nem világlik ki ez a szándék.
Hogy világos legyen, hogy mirõl van szó: tessék például végigmenni az M3- ason. Gyöngyösnél gyakorlatilag megszûnik az európai integrációs gondolatkör, és Gyöngyöstõl egy egészen más világba csöppen az ember, már az országúton is. Ha az ember megnézi, hogy miért van az, hogy ott a sztráda hirtelen leszûkül egy nagyon rossz, egysávos útra, és ennek megnézi a költségvetéssel való összefüggéseit, akkor látni fogja, hogy az elmúlt idõszakban, az 1990. május 2-a óta eltelt idõszakban a Magyarországra bejött mondjuk 8 milliárd mûködõtõkének egészen biztos, hogy a kilenctizedét Budapesten és a nyugati határszélen használták fel, jó, ha maximum az egytizede ment a keleti és az északi országrészekre. A költségvetés pedig ezen a mûködõtõkével még aránytalanabbá tett egész szerkezeten nemhogy javítana, hanem még tovább ront.
Gyakorlatilag a Független Kisgazdapárt nézetrendszerében úgy jelenik meg Magyarország, mint amelyet jobban három részre szakítottak, mint mondjuk a törökök valamikor. Ezért minden törekvésünk arra irányul, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyek az elmaradottságot igyekszenek felszámolni, támogatjuk, az egyebeket pedig elutasítjuk.
Legyen szabad még egy elvi észrevételt tennem Bauer Tamás igen tisztelt képviselõtársamnak arra az indítására, hogy a társadalmi érdekegyeztetés mögött a világon mindenütt ott áll a szakszervezetekkel való megállapodás, és ezzel indokolta azt a megállapítását, hogy Torgyán József tévesen utalt ezzel ellentétes tényekre. Úgy gondolom, igaz, hogy valóban a világon mindenütt az érdekegyeztetés lényegesen jobban mûködik, mint nálunk, és hogy az érdekegyeztetésben a szakszervezetek is benne vannak, de sehol a világon nem mûködik úgy, mint nálunk, hogy ugyanaz üljön a felperesi oldalon, mint az alperesi oldalon. Úgy gondolom, ez egy olyan képtelenség, amit itt nem is érdemes tovább ragozni, hiszen hogy valaki a kormányzati oldalról idõnként átszaladjon a szakszervezeti oldalra, és nyilatkozzon mint kormánytöbbség is, és nyilatkozzon mint szakszervezet is, nem hiszem, hogy ez lenne az európai integrációs törekvés kívánatos megvalósítása.
Úgy gondolom, hogy a módosító indítványokat tekintve, a Független Kisgazdapártnak elviekben azt az álláspontját mindenképpen ismertetnem kell, hogy az oktatási normatívák felemelésére vonatkozó módosító indítványokat minden esetben támogatjuk, a családok megélhetésére szánt összegek növelését is mindenképpen támogatjuk. Külön kiemelném, hogy a létminimummal kapcsolatban minden olyan indítványt, amely az eredetileg 8 ezer forintban meghatározott minimálbért megemelné, a Független Kisgazdapárt ugyancsak támogatni fog. Annál is inkább, mert elfogadhatatlannak tartjuk a bankárvilág havi egymillió és másfél millió forintos javadalmazását, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a mi bankvilágunk nem bankvilágként mûködik, hanem tulajdonképpen az állam által feltöltött bankpénztárakat ürítik ki bankáraink. Erre adni havi egymillió vagy másfél millió forint javadalmazást, amíg a másik oldalon a költségvetés a minimálbért 8 ezer forintban kívánja meghatározni, ezek nyilvánvalóan elfogadhatatlan dolgok.
(14.00)
Ezért a Független Kisgazdapárt ezeket, ahol lehetséges, a szavazataival úgy támogatja, hogy ez az aránytalanság, amint lehet, kezdjen feloldódni. De ismételten kijelentem: elfogadhatatlan az elosztási rendszernek ilyen keretek között tartása. És ne csodálkozzon senki akkor, ha én kijelentem, hogy a legelvetemültebb bankrablók tevékenysége - az ilyen bankfosztogatáshoz képest, ami 315 milliárd bankkonszolidációt tett szükségessé -, egy négyéves, szõke fürtû óvodás gyerek ártatlan játszadozása ahhoz képest, amit a bankelnökök kárként okoznak a magyar társadalomnak.
Legyen szabad rámutatnom, hogy természetesen támogatjuk az elmaradott vidéki települések infrastruktúrájával kapcsolatos költségek növelését is. Kónya Imre nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy az önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszerének szûkítésével szemben az ellenzéknek pont az ellenkezõ oldalon kell haladnia. Mert ha nem ezt tesszük, akkor a már elmaradott települések még jobban elmaradnak. Én úgy gondolom, a közbiztonság megteremtése is épp olyan fontos feladat, mint az említett egyebek.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a felszólalásomban konkrétan kívánok foglalkozni a 10. §-sal kapcsolatos anomáliákkal, a költségvetés 35-37. §-áig terjedõ olyan megítélésekkel, amelyeknél minden esetben a paragrafusoknak a kiiktatását kívánjuk elõsegíteni a módosító indítványokkal. De természetesen foglalkoznunk kell a költségvetés 48. §-ával is. Már elõre utalok rá, hogy a kiadási részt illetõen a 3. fejezet 21. és 24. fejezettel való összefüggéseit, a 15. és 17. fejezet rendelkezéseivel való kapcsolatát is vizsgálni kell, ami a módosítványokat illeti.
Ami a 10. §-sal kapcsolatos megítélésünket jelenti, itt különösképpen ki szeretném emelni, hogy a visszaélések tömkelegére lehetõséget adó, a törvény rendszerétõl teljesen idegen törvénycikk ez, hiszen az ingatlan-értékesítés kapcsán az állami szerveknek olyan lehetõségeket ad, amelyek semmiképpen sem kívánatosak. Itt akár az értékesítésre, akár a bérletre, akár a cserére gondolok; vagy a jármûvek felszerelése, gépek tekintetében olyan jogosítványt ad az értékesítésre, amely egyértelmûen azt fogja jelenteni, hogy hárommillió forintig terjedõ értékhatárnál a gépkocsikat majd saját maguk, a használók fillérekért fogják megvásárolni. Ezért az ennek kiiktatására irányuló módosító indítványokat a Független Kisgazdapárt támogatja. Ezt a rendszert - hogy mi kinyissuk a kaput a dúsgazdag használók elõtt, hogy fillérekért megszerezhessék a méregdrága személygépkocsikat - nem tartjuk elfogadhatónak.
Ami a költségvetés 35-37. §-ai rendelkezéseit illeti, itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a 35. § értelmében az Országgyûlés tudta és hozzájárulása nélkül a központi költségvetés terhére egyedi állami kezességet lehet vállalni. Igaz, hogy bizonyos korlátozással, de mégis ez egy olyan nem kívánatos elem, amely tulajdonképpen már a pótköltségvetés 8. §-ával kapcsolatban felmerült. Ha viszont megnézzük a költségvetés 37. §-át, akkor láthatjuk, hogy itt már a korlátozás nélküli állami kezességvállalás tulajdonképpen egy biankó váltót, egy kitöltetlen váltót jelent, ami rendkívül veszélyes, különösen egy ilyen leromlott gazdaság esetében. Ahogy a pótköltségvetés 8. §-ával kapcsolatban tulajdonképpen egységes volt a parlament állásfoglalása, hogy ezt nem szabad megengedni, a mi megítélésünk szerint ugyanígy kellene most kiiktatnunk, olyan egységes felháborodással a költségvetés 35-37.-ig terjedõ paragrafusait is. Ezért a kisgazdapárt az idevonatkozó indítványokat támogatja.
Rendkívül fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszerérõl beszélünk, illetõleg a költségvetés 3. fejezetérõl, amely a helyi önkormányzatok és a központi költségvetés kapcsolatrendszerét tárja fel, akkor bizony én meg kellett hogy nézzem, miután Dabas-Sári ügyében már korábban nem egy alkalommal felszólaltam. Legutoljára felmerült, hogy a mûvelõdési miniszter úr, illetõleg a politikai államtitkár úr 80 millió forintnak az önkormányzat részére való adását már mint elkönyvelt, elintézett tényt jelentette be, ahol tulajdonképpen a pénz rendelkezésre áll. Kiderült, hogy az idei költségvetésre ez nem vonatkozik.
Amikor érdeklõdtek a 80 millió forint megkaphatóságát illetõen, kiderült, hogy a most benyújtott költségvetésben a Mûvelõdési, Közoktatási Minisztérium fejezetében ez a 80 millió forint nem található. Nem is található, mert idõközben kiderült, hogy hiába ajánlotta a miniszter úr ennek az összegnek a megszerzését, már amikor azt konkretizálni kellett volna, akkor utalt a Belügyminisztériumra, hogy tõlük kell kérvényezni, oda be is adták, felszerelve a megfelelõ számításokkal, az építési költségekkel, a tervrajzokkal és mindazokkal felszerelve a kérelmet, amit az önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszerével kapcsolatban a jogszabály kötelezettségként az önkormányzat terhére elõírt. Végül is kiderült, hogy a Belügyminisztériumnál sem található ez a rész. De mondom, megnéztem a 3. fejezetben az önkormányzatoknál is. Tehát így néz ki a kormány ígérete: ígérgetés minden tényleges alap nélkül.
Amikor a kiadások fejezettel kapcsolatban a kisgazdapárt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar tudományt, az oktatást kell támogatni, és nem egyébként felelõtlenül kidobni a pénzt - és ezért az ilyen módosításokat támogatjuk, hadd utaljak arra, hogy a kiadások 21. fejezetének 73. oldalán a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatban a kiemelt elõirányzatok 1. számánál a személyi juttatások 126,7 milliót tesznek ki. De érdemes megnézni, hogy tudóstámogatásra egyebütt mindösszesen 290 millió forintot. De ha mondjuk ezt összevetjük a 17. fejezetnek az Állami Vagyonügynökség személyi juttatásaival, akkor kiderül, hogy ott már 760 millió van. De ha netán addig merészkednénk, hogy összevetjük ezt a televíziónak a 24. fejezetben a személyi kiadások részével, akkor megdöbbenve fogjuk látni, hogy a televíziózás személyi kiadásaira 7 milliárd 146,8 millió forint jut. Tessék ezt összevetni a Tudományos Akadémiára szánt, egészen elenyészõen csekély összeggel, a 126,7 millióval. Akkor körülbelül látható, mit jelent ez az egész költségvetési szerkezet, hogy mennyire nem a tudományt, az oktatást, az ország elõrehaladását célozza ez, hanem egészen más szempontok alapján nyert összeállítást.
(14.10)
Akkor már ne is csodálkozzanak, hogy a mezõgazdasági középfokú oktatásra, szaktanácsadásra személyi juttatásként 239,3 millió jut csak. Hiszen nyilvánvalóan, ha ennyi kell a televíziózásra, meg ennyi kell az Állami Vagyonügynökségre, akkor nem fog jutni a mezõgazdasági oktatásra.
Még egyetlenegy témára jut talán idõm. Nevezetesen a törvényjavaslat 48. §- ával kapcsolatban, no meg a kiadási rész XIII. fejezetének 8., kiemelt elõirányzati számával kapcsolatban szeretnék a MÁV vonatkozásában néhány megállapítást tenni; hiszen a szörnyûséges szajoli katasztrófa kötelez minket erre, hogy a MÁV kérdését egy kicsit gondosabban megvizsgáljuk.
Megtudtuk, hogy Szajolnál a biztonsági berendezések felújításának költsége önmagában félmilliárd forint. Két adatot is kaptam; az egyik szerint 300 ilyen biztonsági berendezést kellene felújítani vagy kialakítani, a másik adat szerint százon felül biztosan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vasút fejlesztésére mindösszesen 6 milliárd 850 millió forint van elõirányozva, igaz, hogy elenged tartozásként nyilvántartott 16 milliárd 200 milliót, meg bizonyos egyéb kamatokat és egyéb tételeket is, de mégis azt kell mondjam, ebbõl nem lehet a vasutat olyan biztonságos közlekedési eszközzé tenni, ami az ilyen tragédiákat eleve teljes biztonsággal kizárná. És ha még a megszüntetni szándékolt 3900 kilométer szárnyvasútvonallal szembenézünk, akkor látjuk, hogy a vidék még inkább el fog lehetetlenülni az ilyen tételes gazdasági intézkedések következtében is.
Ezért a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy minden ilyen állami törekvéssel igyekszik szembeszállni, és minden, az ilyen törekvéseket jelentõ indítvánnyal szembenálló módosítványt meg támogatunk.
Letelt az idõm. Köszönöm elnöknõ a lehetõséget, képviselõtársaimnak meg a türelmét. (Taps a jobb oldalon.)