DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarországon a kereszténység mind történelmileg, mind szociológiailag releváns. Ezért történelmi munkájuk és a szolgálatuk felé megnyilvánuló társadalmi igény alapján a Magyar Országgyûlés kötelessége megfelelõ figyelemmel fordulni az egyházakat közvetlenül érintõ kérdések felé. Ez különösen igaz a költségvetés tárgyalásánál, hiszen a magyar társadalom döntõ többségét kitevõ vallásos emberek adófizetõ polgárok, akik joggal várják el, hogy az õ adójukból is fenntartott ország költségvetésében egyházi intézményeik méltó módon jelen legyenek. És ha valaki azt az ellenvetést tenné, hogy a vallásos emberek tartsák fenn maguk intézményeiket, akkor ezzel dupla teherviselésre akarná kötelezni õket, hiszen egyfelõl fenn kell tartaniuk a világi intézményeket, másfelõl a jelentõs mértékben állami feladatokat átvállaló egyházi intézményeket is. Ez pedig végsõ soron azt jelentené, hogy a vallásos embereket másodrendû állampolgároknak tekinti. Remélem, hogy ez a szemlélet ma ebben a Házban föl sem merülhet. Egyébként például a pannonhalmi bencés apátság megõrzése és felmutatása nyilvánvalóan nem felekezeti kérdés, hanem az egyetemes nemzeti kultúra iránti elemi kötelesség.
Egyházi vonatkozásban benyújtott módosító javaslataink azt a minimális igényt jelentik és jelzik, amely az egyházak alapvetõ intézményeinek alapvetõ mûködéséhez szükséges. Ezek az igények nemcsak hogy megalapozottak és szükségesek, hanem szinte aszketikus önmérsékletet tanúsítanak.
Elõször szeretnék szólni a Hegyi Gyula szocialista képviselõtársammal közösen benyújtott javaslatunkról. Ennek lényege, hogy az "Egyházi alapintézmények mûködése, felújítása, beruházásfejlesztés, dologi kiadások" részt - ez található az 1. számú melléklet XVIII. fejezet, 15. cím 6. alcím 2. elõirányzat-csoport harmadik kiemelt elõirányzatban - 250 millió forinttal javasoljuk megemelni. Mégpedig azért, mert az árszínvonal általános emelkedése és az egyházi intézmények számának növekedése egyaránt indokolttá teszi, hogy az alapintézmények mûködésére szánt összeg legalább a módosításban megjelenõ 12 százalékkal megemelkedjék az elõzõ évbõl változtatás nélkül átvett keretösszeghez képest.
Hegyi Gyulával úgy látjuk - és megfelelõ egyeztetések alapján látjuk úgy -, hogy ez az igen szerény támogatás-kiegészítés, noha az inflációhoz s a megnövekedett feladatokhoz képest csekély mértékû, de a legszükségesebb a magyarországi egyházak mûködési feltételeinek a lehetõ megõrzéséhez.
Meggyõzõdésem, hogy a további javaslataink is mélységesen jogos igényeket jelenítenek meg, mindazonáltal, ha kormánypárti képviselõtársaim azok mindegyikét valamilyen okból nem tudják elfogadni, de legalább a legfontosabbat, eminenter ezt a módosító javaslatot támogassák.
Úgy tudom, hogy az illetékes bizottságok - köztük a költségvetési bizottság - valamilyen formában elfogadták a mi javaslatunkat. Ha ez így van, ennek csak örülni tudunk, mert nem az a lényeg, hogy milyen néven szerepel, hanem az, hogy minél jobb esélye legyen a szavazásnál.
(15.10)
Több módosító javaslatot nyújtottunk be Csépe Béla kereszténydemokrata frakciótársammal együtt, aki elõttem szólt ezek fedezetoldaláról, ezért ezt csak röviden ismertetem.
"Az egyházi oktatási intézmények felújítása" dologi kiadásokat - vagyis a XVIII. fejezet 15. cím 6. alcím 13. elõirányzat-csoport 3. kiemelt elõirányzatot - javasoljuk 88 millió forinttal megemelni, mert az 1995-ben várható infláció és az áfa-visszaigénylés megszüntetése nyomán a törvénytervezetben szereplõ 440 milliós támogatás reálértéke 45 százalékkal csökken. "Az egyházi oktatási intézmények támogatása" dologi kiadásokhoz - amely a XVIII. fejezet 15. cím 6. alcím 15. elõirányzat-csoport 3. kiemelt elõirányzatban található - javasolt módosításunk indoklása az, hogy az oktatási intézmények normatív és a közalkalmazotti intézményrendszer alkalmazásához kapott támogatása és a tényleges fenntartás közötti különbséget csak ezzel a megemelt összeggel tudják fedezni.
Az egyházi intézmények Kjt-vel összefüggõ támogatását - XVIII. fejezet 15. cím 6. alcím 21. elõirányzat-csoport - 242 millióval tartjuk szükségesnek emelni, hiszen az ez évben átvállalt és a jövõben várhatóan átvállalásra kerülõ önkormányzati oktatási feladatra jutó közalkalmazotti illetményrendszer finanszírozására szolgáló elõirányzatot át kell csoportosítani az egyházi intézményekhez.
Az oktatási intézmények alkalmazotti létszáma 1994. január 1-jétõl '95 végéig átlagosan 25 százalékkal nõ. A nem közalkalmazotti munkaviszony beszámításának többletkihatására a javasolt összeg 20 millió forintot tartalmaz. Ennek indoka az, hogy a költségvetési törvénytervezet 132. oldalán szereplõ, "A közalkalmazottak esetében..." kezdetû bekezdés szerint a központi és önkormányzati intézmények ilyen kiadásait is finanszírozza a költségvetés, összesen 7,4 milliárd forinttal.
Végül - a kérdés súlya és az esetleges félreértések elkerülése, illetve tisztázása végett - bõvebben szeretnék szólni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ügyérõl, amelyhez Surján László kereszténydemokrata képviselõtársammal nyújtottunk be módosító javaslatot. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemet a Magyar Országgyûlés 1993. január 29-én ismerte el - egyetlenegy ellenszavazattal. Az egyetem az 1993. május 6-ai kormányhatározat alapján két fakultásból áll: hittudományi és bölcsészettudományi fakultásból. 1995 szeptemberében szándékoznak megindítani a bölcsészkar keretein belül a jogi képzést. Két év múlva a jogászok képzése majd önálló jogi karként kiválik a bölcsészettudományi karból.
A hittudományi kar pápai fakultás, Róma kizárólagos felügyelete alatt áll. A megszerzett diploma egyházi célokra használható. A többi fakultás esetében Róma felügyelete formális, az anyaország felügyelete a döntõ, ezért a diplomát az állam is elismeri, világi munkahelyek betöltésére képesít. Tehát ezen a katolikus fakultáson világi tanárok világi tudományokat oktatnak világi diákoknak. Tevékenységük ebben a tekintetben teljesen azonos a világi egyetemekével. A katolikus fakultások a diákok felvételekor - a pápai rendelkezés alapján - nem tehetnek fel a diákok világnézetére, vallására vonatkozó kérdéseket. A tanárok legalább felének katolikusnak kell lennie, a többiek bármilyen világnézetûek lehetnek, de nem taníthatnak olyat, ami a katolikus tanítással összeegyeztethetetlen.
Mindenkivel szemben érvényesek az erkölcsi elvárások és a tisztességes munka követelménye. A színvonalra egy jellemzõ adat, hogy az 1993-94-es tanévre felvett 250 diákból százat eltávolítottak, az elõzõ évben 250-bõl 50 bukott ki.
A Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán öt évfolyamon 250 hallgató van, a bölcsészettudományi karon három évfolyamon 700. 1995 szeptemberében a létszám - a belépõ jogászképzés miatt - várhatóan 1250 lesz. A mûködési költségeket - a felszólalásomban csakis az állami munkahelyekre felkészítõ, világi tudományokat oktató bölcsészkarról beszélek - tehát a mostani 700, valamint a szeptembertõl várhatóan 1250-es létszámhoz viszonyítva kell vizsgálni.
A kar eddig a Ménesi úton egy apácazárda felében mûködött, ahol 500 diákra 410 négyzetméter jutott. Miután a bölcsészkar a harmadik évfolyammal már végképp nem fért el a Ménesi úton, kénytelenek voltak Piliscsabára költözni. A volt orosz laktanya állapotát, gondolom, nem szükséges ecsetelnem képviselõtársaimnak. Egyébként az egyetem kiköltözése nyilvánvalóan óriási mértékben hozzájárul a falu fejlõdéséhez.
Az elsõ két évben az egyetem csak a normatív támogatást kapta az elsõ évben diákonként ez évente 72 ezer forintot jelentett - csak összehasonlításképpen mondom: akkor a magyar felsõoktatásban az egy diákra egy évben kifizetett tényleges költség 320 ezer forint volt -, a második évben 92 ezer 400 forintot jelentett - ezzel szemben a magyar felsõoktatásban a tényleges ráfordítás 350 ezer forint körül volt. A diákoktól évi 45 ezer forint tandíjat is szednek, amit a szükséges bútorok megvásárlására fordítanak; induláskor egyébként még székük sem volt.
Az új egyetem elkezdte magához vonni az egyházi kárpótlási összegeket. Számos, kevés és idõs szerzetessel mûködõ férfi és nõi rend kárpótlási összegeit a jövõben egyetemi kollégiumok építésére szeretné fordítani. Ezek mintájára a külföldiek, így a Notre Dame de Sion rend is tervezi, hogy itt ruház be egyetemi kollégium létesítésébe. A számokból jól látszik, hogy jóllehet, a katolikus egyetem elsõ kétéves mûködésével meglehetõs hírnévre tett szert, mégis a szokásos költségek töredékébõl oldotta meg feladatait, Piliscsabára kiköltözve azonban a költségek ugrásszerûen megemelkedtek. Részben a terület õrzése, részben annak energiaigénye, részben az örökölt könyvtár munkatársakkal együtt történt átvétele és szükséges fejlesztése, részben a következõ tanévben belépõ új évfolyam tanárigénye és az újabb kollégiumok felszerelése és mûködtetése olyan terheket ró az egyetemre, amelyeket a jövõre tervezett 80 ezer forint/fõ normatív támogatásból nem tudnak - mert nem lehet - megoldani.
Az új felsõoktatási törvénynek az a rendelkezése, miszerint az 1995 januárjától szektorsemleges tevékenységet folytató, azaz világi tudományokat oktató egyházi intézmények a szektorsemleges oktatási pénzbõl az államiakkal azonos mértékben részesülhetnek, érvénybe lépett. Egyébként a diploma állami elismerése és a diplomások alkalmazása címén az állami szervek - a minisztérium, a Felsõoktatási Tanács, az akkreditációs bizottság - alaposan bele is szólnak az egyetem tevékenységébe.
Az egyetem vezetésének a mûvelõdési kormányzat felelõs vezetõivel, valamint tanácsadóikkal jó elõre folytatott megbeszélései alapján úgy látszott, hogy a szükséges pénzt meg fogják kapni. Sajnos, a költségvetési tervezet nem hogy a szükséges emelést nem tartalmazza, hanem - az infláció és a pénzleértékelés ellenére - a normatív támogatás mértékét nominálisan is csökkentette. Az alábbi számok és tények ismeretében bárki könnyen beláthatja, hogy az egyetemnek ilyen körülmények között be kell zárnia a kapuit.
Aki mostanában járt Piliscsabán - különösen, ha ismerte a korábbi állapotokat is -, az egyfajta csodát láthatott a szovjet kaszárnyát katolikus univerzitássá átváltoztató Makovecz-mûben. Az építkezés folytatásához szükséges pénznek azonban aa költségvetésben nagyjából a fele szerepel, noha az egyetem rekonstrukciója - ha nem áll mögötte megfelelõ anyagi bázis - lényegesen nagyobb összeget emészt fel, mintha gyorsan lehet elõrehaladni az építkezéssel. Nyilvánvalóan nem akarhatja a szocialista liberális kormány még annak a látszatát sem, mintha ezekkel a költségvetési számokkal az lenne a célja, hogy nem vállalja valamiféle betiltás ódiumát, hanem most így, néhány hónapon belül gazdaságilag megfojtja a katolikus egyetemet. Mi természetesen nem feltételezzük ezt a kormánykoalícióról, éppen ezért bizalommal várjuk módosító javaslatunk megfontolását és elfogadását, ami egyúttal ékes cáfolatul is szolgálna az elõbbi vádaskodásokkal szemben.
Hazánk nemzetközi megítélése szempontjából is megfontolandó, hogy a katolikus egyetem létét a rendszerváltoztatás félreismerhetetlen bizonyítékaként értékelõ külföld miként vélekednék az egyetem anyagi tönkretételérõl. Úgy gondolom, hogy mi, képviselõk - bármelyik frakcióban ülünk is - felelõsek vagyunk ezeknek a diákoknak a sorsáért is, akik a lelkük szerint való egyetemben az álmaik és hivatásuk megvalósulásához vezetõ utat látják. Az egyetem kényszerû bezárásával sokan közülük nem csak hogy meg lennének nyomorítva jövendõ életükre, de valószínûleg a számukra kifizetendõ munkanélküli-segély összege is magasabb lenne, mint az egyetemnek kért támogatás összege.
Mindezek alapján a Surján Lászlóval benyújtott módosító javaslatunk lényege - XVIII. fejezet 15. cím 6. alcím 16. elõirányzat-csoport 3. kiemelt elõirányzat -, hogy a Pázmány Péter Egyetem rekonstrukciójára 260 millióval és - ami talán még fontosabb -, mûködésére 140 millióval emeljük meg a tervezetet.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy elfogulatlanul gondolják át az elmondottakat, nézzenek utána, és lelkiismeretük szerint szavazzanak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)