BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két kérdésben kérem a támogatásukat. Érdekes módon az egyikben azt kérem, hogy igennel szavazzanak, a másikban pedig azt, hogy nemmel. Azért ez a furcsa kettõsség, mert az egyik módosítás, amirõl beszélni szeretnék, kimondottan a mezõgazdaság céljait szolgálja - és hosszú távon -, a másik, ennek a bizonyos falugazdász- hálózatnak a felszámolása pedig egyértelmûen a mezõgazdaság érdekei ellen van; és mindenképpen nemmel kell szavazni, mert valamit szét akar verni, ami mûködik és mûködtet mást.
Az elsõ: a 14. § (2) bekezdéséhez benyújtott módosító indítványom. Elõször talán néhány szót magáról a 14. §-ról. Ez a paragrafus kimondja, hogy a központi költségvetési szervek az 1995. évben a ténylegesen befolyó bevételeik után 13 százalékot fizessenek a költségvetésnek - tehát bevételek után 13 százalékot.
Ez a bizonyos (2) bekezdés határozza meg azt, hogy itt milyen tevékenységekrõl van szó, és ennek az a) pontjában kívánom a módosításomat elfogadtatni önökkel, amelyik kimondaná, hogy a törzskönyvezett tenyészállatok, állati szaporítóanyagok, valamint államilag minõsített vetõmagok és szaporítóanyagok ne tartozzanak ez alá a bizonyos elvonás alá.
Gondolom, önöknek nem kell magyaráznom azt, hogy milyen nehéz helyzetben van a mezõgazdaság jövedelemtermelõ képessége - pontosabban: a mezõgazdaság az alacsony jövedelemtermelõ képesség miatt -, és ha itt most bevételarányosan beiktatunk még 13 százalékos elvonást abban a szférában, ahol a jövõt termelik tulajdonképpen, akkor nagyon rosszul lépünk. Rendkívül rossz a lépés, rossz az üzenete is, és nem tudjuk azt, hogy milyen lesz a hatása. A takarékosság csak addig értelmes, amíg ésszerû. Az ésszerûtlen takarékosság kimondottan káros, és többe kerül a leves, mint a hús - ezt tudjuk.
Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a mezõgazdaságban minõséget kell termelni, és a világban óriási verseny van, és hogy Magyarország szeretne az Európai Közösség tagja lenni, akkor azt is tudjuk, hogy az ottani feltételeknek nekünk meg kell felelnünk. Ez pedig csak jó minõségû tenyészállatok, jó minõségû szaporítóanyagok, vetõmagok használatával lehetséges - enélkül nem megy. Minden állami támogatás, minden erõfeszítés teljesen fölösleges, mindent leront, ha ezt nem lépjük meg.
Sajnos, az elõterjesztés még tartalmaz egy olyan részt is, miszerint ha ezek után - tehát a 13 százalékos bevételarányos elvonás után - még mindig nyereséges volna ezeknek a bizonyos intézményeknek a tevékenysége, akkor még 18 százalékos adó is terhelné a nyereségüket.
Azt kérem önöktõl, nagyon fontolják meg, és ezt a bizonyos T/210/78. számon benyújtott módosító indítványt mindenképpen támogassák, a mezõgazdasági bizottsággal egyetértésben, mert az a pár millió forint, amit itt megtakaríthatnánk - egyes számítások szerint a Földmûvelésügyi Minisztérium során 45 milliót, a Tudományos Akadémiánál 20-30 milliót tudnánk megtakarítani -, ez nulla ahhoz a kárhoz képest, amit ezzel okozunk; nem beszélve arról, hogy azt az exporttevékenységet, amit a mezõgazdasági szaporítóanyagok, vetõmagok, tenyészállatok terén sikerült elérnünk, azt is veszélyeztetjük, mert ezzel a drágítással - mert itt egyértelmû drágításról van szó, gondolom, errõl senkinek nincs más véleménye - már nem lesznek versenyképesek a világpiacon. Ebbõl adódóan nem tudják eladni a termékeiket. A kisebb volumen ebben a szférában viszont megdrágítja a tevékenységet, mert nagyon nagy a beruházási igénye a termelésnek ebben a szférában, a szuperelit, elit anyagoknak az ára rendkívül magas.
A másik kérdés: ez a bizonyos, a mezõgazdasági bizottság által készített T/210/191. módosító indítvány, egy sajátos folyamatnak a virága vagy rózsája, amikor is a kormányzat eldöntötte, hogy a mezõgazdasági magántevékenységet kimondottan segítõ és támogató hazai szakembergárdát - ezt a bizonyos sokat támogatott falugazdász-hálózatot - szét kell verni. Én nagyon elszomorodtam. Elszomorodtam, mert itt sikerült összeverbuválni 750 olyan szakembert, akik fél év alatt gyakorlatilag csodát tettek, elismertették magukat. Akárkit tessék megkérdezni vidéken, mindenki azt mondja: igen, igen, ismerem õket, segítenek, támogatnak bennünket - és mindezt fél év alatt! Tessék elképzelni, mit lehet csinálni fél év alatt! Szinte semmit, és ezek az emberek tényleg csináltak valamit, és ezeknek a menesztése most derékba vág egy folyamatot, azokat az embereket bizonytalanítja el, akik rájuk támaszkodtak, nem beszélve arról, hogy ezek az emberek maguk is egzisztenciálisan légüres térbe kerülnek. Fél év alatt sikerült fölállítani valamit, amit most a mezõgazdasági bizottság egy módosító indítvánnyal - miszerint tövestõl tépendõ ki a dolog - a nekik a költségvetés által biztosított 600 millió forintot a 2. cím alól áttenné egy új cím, a 14. alá, a "köztestületi agrárkamarák" cím alá, és az agrárkamarák hatáskörébe utalná ezt a bizonyos hálózatot.
Egy óriási probléma van ezzel: Magyarországon az agrárkamarák nem álltak föl. Tehát a légüres térbe dobjuk ki ezt a 600 milliót, de nem is a 600 millió az igazi nagy kár, hanem maga a tevékenység, azt dobjuk ki. Ugyanis tessék végiggondolni: ki köthet most szerzõdést a falugazdászokkal? Jó, önök azt mondhatnák - vagy aki ezt támadná, azt mondhatná -, hogy: kérem szépen, az agrárkamarák föl fognak állni, és azok majd kötnek szerzõdést. Csak az a probléma, hogy ezek a szakemberek akkorra már szélnek vannak eresztve, nincs, aki szerzõdést kössön velük, és nem tudjuk, hogy egy következõ csapat hogyan állhat föl.
Rendkívüli módon meglepett miniszter úr tegnap esti nyilatkozata, miszerint ezeknek az embereknek olyan sokat kellene tudniuk, hogy annyit egy ember nem is tudhat. Nagyon sajnálom, hogy miniszter úr nincs itt. Üzenem neki, hogy a kevés még mindig több, mint a semmi. Fél éve mûködik ez a társaság, és elismerték õket. Nyilván egy hosszabb idõszak alatt sokkal több tudást, sokkal több tapasztalatot halmozhattak volna föl. És ne felejtsük el: ezek az emberek lehetnének a csírái az igazi mezõgazdasági szövetkezés szervezõdésének. Ezek az emberek hozhatnák össze a partnereket: a tejtermelõket a tejtermelõkkel, a más ágazatban dolgozókat a többiekkel, és alakulhatnának ki azok a szövetkezeti csírák, amelyek az egész mezõgazdaságot mûködtetni tudják. Tehát ez a hálózat kimondottan szövetkezetszervezõ, szövetkezésindukáló hálózat, és nem pedig szövetkezetellenes, mint azt sokan állítják.
(15.40)
Képviselõtársaim! Ezek az emberek az önök munkáját segíthetnék vidéken. Higgyék el nekem - önök egyenes ágon a parlamentbe jutottak nagy többségben -, önök ezekre az emberekre támaszkodhatnának, mert ezek az emberek tudnak nyugalmat teremteni ott, ahol elég nagy a nyugtalanság. Ha ezeket most önök kidobják, akkor nemcsak arról van szó, hogy holnapután Kovács János, valamelyik falu gazdája megkérdezi, hogy ugyan miért kellett ezeket az embereket kidobni, hanem azt is, hogy mi lesz helyette, uraim? Az, hogy valamit tönkreteszek, az egy kérdés. Mit csinálok helyette? Nagyon kérem, gondolják meg, mert ezek az emberek nem politikai agitátor szerepre szerzõdtek akkor, amikor az MDF-kormány hirdetésére jelentkeztek, hanem munkára. Munkára jelentkeztek, azt szerettek volna végezni.
Kérem, fontolják meg, mert most viszont ellenségeket kreálnak belõlük. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)