DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell jegyeznem, hogy azért beszélek két részletben, mert különféle szempontok szerint be voltak centizve a beszédlehetõségek, de a költségvetésnek két részletkérdéséhez szeretnék hozzászólni.
Az egyik, amit Kónya Imre igen tisztelt képviselõtársam említett: ez a kistelepülések iskola-fenntartásának a problémájához kapcsolódik.
Félreérthetetlenek a kormányprogramnak és a költségvetésnek azok a tendenciái, amelyek arra irányulnak, hogy a kistelepülések helyett valamiféle körzetesítés induljon meg.
Két nyomvonalon is lehet ezt világosan követni. Az egyik a kistelepülések támogatásának és az általános iskolai oktatás ottani támogatásának egy más rendszerrel való felváltása, amelyik nyilvánvalóan valamiféle körzetesítéssel fog járni. Ez az egyik nyomvonal, amelyikbõl ez nagyon világosan kiolvasható. A másik pedig a MÁV szárnyvonalainak, az úgynevezett kihasználatlan vonalainak a megszüntetésére irányuló törekvés, amelynek során elsõ lépésben 600-900 kilométeres, de végsõ soron több ezer kilométeres MÁV-vonalat kívánnak megszüntetni azon az alapon, hogy az nem gazdaságos, és helyette a közúti közlekedés, az autóbusz- és teherautó-forgalom az, ami gazdaságosabb ezen a terülten.
Meg kell jegyeznem, nyilatkoztak ebben a kérdésben a teherautó-fuvarozók, és elmondták, hogy õk erre a helyettesítésre egyáltalán nincsenek felkészülve. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az autóbusz-forgalom vagy teherautó-forgalom nem pótolja a MÁV-ot. Sok száz települést, kistelepülést, kisebb-nagyobb községet érint ez az országban.
Képviselõtársaim, gondolják végig: ezekben a falvakban, községekben egyszer meg fog szûnni az iskola, és áttevõdik valami másik településre, és meg fog szûnni a vasút, ami bekapcsolja ezeket a településeket, ezeknek a lakóit az ország vérkeringésébe. Nyilvánvaló, hogy meg fog indulni a népesség elvándorlása - ennek az európai közelmúlt történetébõl is vannak példái. Az olaszok az 1950-es években így hajtották végre az úgynevezett dél-olasz fejlesztési tervet, a mezzogiorno tervet, és az lett az eredménye, hogy sorban felszámolódtak a kisfalvak, a kistelepülések, nagyobb településekre koncentrálódott a lakosság.
Ez nemcsak annyit jelent, hogy embereket kiszakítunk megszokott életkörülményeikbõl, egy belsõ népvándorlást indítunk meg ezzel, hanem egyben azt is, hogy az ország területének a belakottsága fog megszûnni. Hasonló állapotot fogunk, fognak létrehozni, mint ami a török megszállás alatt történt: az ország egy nagy része elpusztult, éppen azért, mert a településszerkezetet megbontották, felszámolták, ellehetetlenítették.
Ennek a költségvetésnek két olyan tétele is ebbe az irányba mutat - valószínûleg még több is -, amelyek ezt a tendenciát segítik elõ, vagy legalábbis nem gátolják meg.
Az egyik, ami a közoktatás támogatását illeti, a másik pedig, ami a vasúthálózatnak a fenntartását.
Nagyon súlyos felelõsséget vállal magára ez az Országgyûlés, nagyon súlyos felelõsséget fognak önök magukra vállalni, hogyha ezt a tendenciát megszavazzák. Ezek olyan károk, amelyeket néhány év alatt el lehet követni, de amelyeknek a helyrehozatalához majd késõbb évtizedekre lesz szükség.
A másik kérdés, a költségvetésnek egy másik részletkérdése, amirõl szólni szeretnék.
Balsay István, igen tisztelt képviselõtársam mondta az iménti felszólalásában, hogy a költségvetés fokozza az állam eladósodását, pontosabban, hogy ezt most az önkormányzatok eladósodása követi a jelenlegi költségvetés következményeképp.
Én továbbmegyek: felhívom az igen tisztelt képviselõtársak figyelmét, hogy egy rejtett eladósodási folyamat is megindul, éspedig ennek a költségvetésnek a hátterében. Nevezetesen az, hogy a teljesen irreálisan túlméretezett privatizációs bevételi elõirányzatokról már ma nagyon jól tudja a kormány, hogy teljesíthetetlenek, nagyon jól tudja a kormány, hogy ezeknek a privatizációs bevételeknek a befolyására nem fog sor kerülni. Mindenki, aki csak érintõlegesen is foglalkozott a közgazdaság-tudománnyal, nagyon jól tudja, hogy abban ilyen mértékû ugrások nincsenek, hogy egyik évrõl a másikra ezek a privatizációs bevételek megtöbbszörözõdjenek, ráadásul egy romló gazdaságban. A kormány is nagyon jól tudja ezt.
Megindul egy hátsó csatornán keresztül a jövedelmek elõteremtése. Már most folyik, elkezdõdött, legalábbis elõkészületi szakaszban van a ma még állami kezelésben vagy többségi állami tulajdonban lévõ vállalatok hitelfelvételi kampánya. Következésképp a privatizáció elõtt álló, ma még állami kezelésben, állami tulajdonban és igazgatásban lévõ vállalatok, nagyon jól központosított instrukciók alapján, elkezdik a hitelfelvételeket.
(15.50)
Ha ez nem így van, akkor majd nagyon csúnyán meg fog engem cáfolni a pénzügyminiszter úr.
Megindultak a hitelfölvételek, és ennek a következménye az lesz, hogy a majdan privatizációra kerülõ állami tulajdonú vállalatok még egy hiteltartozás-csomagot is a hátukra fognak venni a leromlott eszközállomány, a rosszul strukturált termelési szerkezet mellé, és következésképpen az amúgy is rossz körülmények között privatizációra váró állami vagyon ezeknek a rejtett hitelfolyamatoknak - legalábbis a burkoltan, háttérben lezajló hitelfolyamatoknak - a következményeként még tovább veszít az értékébõl, és még jobban aláássa azokat az amúgy is szegényes erõforrásokat, amelyek a magyar jövõ elõtt és a gazdasági fölemelkedés elõtt egyáltalán rendelkezésünkre állnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)