DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden kívánok hozzászólni, már csak azért is, mert a közlekedési tárca költségvetését kívánom érinteni. S úgy gondolom, nem illik visszaélni azzal, hogy valamikor több betekintésem volt a tárca ügyeibe.
A tisztelt Háznak egy tételt szeretnék a figyelmébe ajánlani: az úgynevezett regionális csatornázási programnak a visszafejlesztését.
A Balaton környezetvédelmi állapota - azt hiszem - mindnyájunk elõtt ismert. Tudjuk, hogy a tó, Magyarország talán legértékesebb természeti kincse, nagyon súlyos állapotban van.
Ezt megelõzendõ, korábban kidolgozott a tárca a Környezetvédelmi Minisztériummal közösen egy programot, amely a tó melletti települések csatornázását volt hivatva finanszírozni. Három ilyen részprogramról van most szó: Siófok, Balatonmária és Keszthely térségének csatornázásáról.
A jelenlegi költségvetésben ezeknek a részprogramoknak az idõbeli elcsúsztatása van megfogalmazva, magyarul mondva, kevesebb pénz jut rá, mint amennyi idõarányosan tervezve volt. Ez azt jelenti, hogy ezek a csatornamûvek és víztisztítómûvek késõbb készülnek el, mint ahogy ezt terveztük, és ezáltal még jó pár éven keresztül a beömlõ szennyvíz továbbra is fertõzni, szennyezni fogja a Balatont.
Azt hiszem, a Balaton nagyon súlyos helyzetben van. Ezt különösen tudja mindenki, aki az elmúlt nyáron a tó partján nyaralt, vagy egyáltalán valami köze van a magyar tengerhez.
Azt kérem most önöktõl, elsõsorban azoktól a képviselõktõl, akiknek a képviselõi mandátumterülete a Balaton partján fekszik, de mindazoktól, akik azt a több százezer, talán egy-kétmillió embert képviselik, akiknek valamilyen okból kedves a Balaton, vagy azért, mert ingatlanuk van a Balatonparton, vagy azért, mert oda járnak nyaralni, ha kell, akár a vízkészlet-használati díj minimális megemelése árán is, de teremtsük elõ azt a két-háromszázmillió forint többletet, amellyel az eredeti ütemtervet lehet tartani a Balaton-parti csatornázások kiépítésével.
Úgy gondolom, a Balaton válságos helyzetben van. Ne tegyük tehát azt, hogy befogjuk a szemünket nem törõdve és szûk, merkantilista, sõt nem is merkantilista, hanem fiskális politikát folytatva megpróbáljuk a jövõre hárítani az összeomlás felelõsségét.
Mi mindnyájan felelõsek vagyunk azért, hogy Magyarország legnagyobb tava többmillió embernek a fürdõ-, pihenõ-, rekreációs helye valóban megmarad-e nemzeti értéknek, vagy csupán egy térképen jelölt vízfelület lesz belõle.
Kérem önöket, támogassák az elõterjesztést. Aránylag kis összegrõl van szó. A vízkészlet-használati díj ilyen mértékû megemelése valóban nem jelentene jelentõsebb kiadást egyetlen vízfelhasználónak sem.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)