DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársam! Hogy tudnék-e és mennyiért? Kétségtelen, hogy adottságaim megvannak hozzá, bírnám még a munkát, de ha ennyi pénzért elkezdenék kukoricát termelni, mint ahogy az ön panaszosa ezt értékesítette, akkor komolyan aggódnék elmebeli állapotom rosszabbodása miatt. Ugyanis aki 470 forintért adja oda a kukoricáját, abban a szent pillanatban 300-350 forintot veszít rajta mázsánként. Az adott esetet egyébként ismerni kellene. Azt is tudni kell, hogy ott szárították-e, kinek a vetõmagjával termelték, illetve hogy egyáltalán milyen helyzetben volt az a termelõ, aki önként lemond mindenféle hasznáról és még ajándéképpen mázsánként 350 forintot is ad.
Sajnos ez azon a területen a termelõi kiszolgáltatottságot vagy az üzleti kapcsolatok nem kellõ ismeretét jelentheti és feltételezheti, ugyanis a tõzsdei ár 9 és 10 ezer forint, tehát mázsánként 900 és 1000 forint között mozgott abban az idõben is, amikor leadta. Illetve 1994 szeptember végén olyan termelõi és felvásárlói hirdetések jelentek meg, amelyek 750 forintért lábon megvették a kukoricát. Lábon. Tehát a fölvásárló aratta le, szállította le a saját költségén.
Bizony, a piacgazdaság ilyen. Utána kell menni, ki az a vevõ, aki igazán megadja az árát. Illetve, aki úgy van vele, hogy ajándékozási kedvében van, azt kár fogja érni a jövõben is. A fölvásárlási árak 8500 forintban lettek meghatározva tonnánként, amely kifizetés azonban az elmúlt kormányzat döntése alapján december 15-én kezdõdhet meg.
Mi 1995 januárjában meghirdetjük a fölvásárlási árat azzal, hogy már a betakarítás idején ez egy összegben kifizetésre kerüljön azon termelõknek, akik egy kisebb haszonnal, vagy esetleg haszon nélkül megelégszenek azzal, hogy fölvásárlási lehetõséget biztosítsanak esetleges közraktározásra. (Az elnök megkocogtatja poharát.) Az állatállomány... Itt öt percem van.