DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony.
Bogárdi képviselõ úr az elõbbiekben már jelezte, hogy egy eléggé reménytelen ügy felkarolására vállalkoztam, pedig úgy érzem, hogy egy olyan problémát vetettem fel, amely ma nagy gondot okoz a szövetkezeti mozgalomban.
A probléma felvetését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mezõgazdasági bizottságon belül szinte hatpárti támogatás van abban, hogy ezt a gondot, ezt a problémát mielõbb meg kell oldani.
Mirõl van szó? A szövetkezetek átalakulását az 1992. évi II. törvény szabályozta - ez az úgynevezett átmeneti törvény. A szövetkezetek átalakulása az országban általában rendes körülmények között, rendben lezajlott. Ugyanakkor több olyan szövetkezet van az országban ma is - becslések szerint a szövetkezeteknek mintegy 20 százalékát érinti ez a probléma -, ahol ezt a bizonyos átalakulást nem tudták annak idején az átmeneti törvény szellemében végrehajtani, többek között azért is, mert már az átalakulás elsõ idõszakában vagyoni jellegû viták keletkeztek.
A vagyoni jellegû viták a bírósághoz kerültek, s mindaddig, ameddig ez a probléma bírói úton le nem zajlott, addig a cégbíróságok ezeket a szövetkezeteket nem jegyezték be. Tehát ma is sok olyan szövetkezet van az országban, amely teljes létbizonytalanságban él. A bíróság kötelezte ezeket a szövetkezeteket az eredeti állapot visszaállítására, tehát a vagyonnevesítés megismétlésére.
A problémát viszont az jelenti, hogy ma már nem mûködik az átmeneti törvény, nincs szövetkezeti törvény. Nincs az a tagság, akik annak idején, 1993-ban, az átmeneti törvény hatálya alatt végezték az átalakulást. Nincsenek azok a vezetõk, nincs az az elnök, és igazából nincs meg az a vagyon sem, amelyet érintett az akkori átmeneti törvény.
(12.30)
Tehát ez a függõségi állapot egy rendkívül nagy problémát okoz. Ezek a szövetkezetek - mint ahogy említettem - létbizonytalanságban vannak, a gazdálkodásuk teljesen kilátástalan, a bankok nem állnak szóba velük. Tehát igazából lehetne a gondokat, problémákat tovább sorolni.
Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy 1993. november 9-én Solt Pál úr, a Legfelsõbb Bíróság elnöke egy levelet küldött az akkori földmûvelésügyi miniszternek, dr. Szabó Jánosnak, illetve dr. Balsai István akkori igazságügy- miniszter úrnak. Ezt a levelet természetesen nem fogom felolvasni, de talán néhány mondatot idéznék ebbõl a levélbõl. (Olvassa.) "Tisztelt Miniszter Úr! A szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény és az átmeneti szabályokról rendelkezõ 1992. évi II. törvény rendelkezéseinek érvényesülésével kapcsolatos legfelsõbb bírósági ítélkezés során nyilvánvalóvá vált, hogy az idõközi módosítások ellenére mindkét jogszabálynak olyan hiányosságai vannak, amelyek jogalkalmazási szinten nem oldhatók meg. Figyelemmel arra, hogy tudomásunk szerint az érintett jogszabályok revíziója jelenleg is folyamatban van, tapasztalatainkról azzal a kéréssel tájékoztatom miniszter urat, hogy egyetértése esetén ezeket a tervezett jogszabály-módosítások elõkészítésekor szíveskedjék felhasználni."
Mondanom sem kell, hogy bár akkor napirenden volt a szövetkezeti törvény módosítása, e probléma megoldására nem került sor. Tehát engem az a szándék vezérelt, amikor beadtam a 33-as és 34-es számon megjelenített módosító javaslatomat, hogy próbáljak valami megoldást, valami javaslatot tenni a holtpontról történõ elmozdulásra. Azzal egyetértek, hogy ez a megoldási javaslat nem sikerült teljesen gömbölyûre. Én azt is elmondtam a mezõgazdasági bizottsági ülésen, hogy vártam az észrevételeket, és elfogadtam volna minden olyan módosító javaslatot, szándékot, amely az ügyet elõrébb viszi.
A mezõgazdasági bizottságon belül szinte mindenki támogatta a probléma felvetését, és úgy döntött a mezõgazdasági bizottság, hogy amennyiben mód és lehetõség van, akkor még e törvény módosítása keretében próbáljunk közösen, a pártokkal egyetértésben egy olyan javaslatot kidolgozni, amely ezt a problémát megoldja. Le is ültünk az Igazságügyi Minisztérium, Földmûvelésügyi Minisztérium szakértõivel, az ellenzéki pártok képviselõivel, de sajnos az idõ rendkívül rövid arra, hogy ezt a problémát komplexen kezeljük, és olyan megoldást találjunk, amely a késõbbiekben nem indít el egy lavinaszerû problémahalmazt.
Éppen ezért annak tudatában, hogy a probléma felvetése meghallgatásra került, annak tudatában, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Földmûvelésügyi Minisztérium ígéretet tett arra, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül kidolgoznak egy olyan elképzelést, egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely ezt a problémát megoldja; annak a reményében, hogy valamikor februárban- márciusban a mezõgazdasági bizottság támogatásával meg tudjuk szerezni a parlament támogatását is, én tudomásul veszem, hogy az általam benyújtott törvénymódosító javaslatok nem tudják száz százalékosan megoldani az érintett problémát. Éppen ezért mindkét módosító javaslatomat ez úton visszavonom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)