DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársak! A T/149/17-es számon beterjesztett módosító indítványom nem talált különösebb fogadtatásra még a mezõgazdasági bizottságon belül sem. Az elõterjesztõ képviselõjének az volt az indoka, hogy az üzletrészarányos szavazás a szövetkezeti jogtól idegen társasági jogi megoldás, ezért semmiképpen nem tudja támogatni.
Úgy gondolom, hogy ez az indoklás abszolút nem állja meg a helyét, ugyanis a magyar gazdasági társaságokról szóló szabályozás a termelõszövetkezetekre és általában a szövetkezetekre egy az egyben ugyanúgy vonatkozik, vagyis a gyakorlatban, tehát de facto a szövetkezeteket gazdasági társaságoknak tekinti a magyar közgazdasági szabályozás. Társaságiadó-fizetésre kötelezettek, tb- járulék, csõdtörvény vonatkozik rájuk és nem sorolom tovább. Nem hiszem, hogy a Pénzügyminisztérium jelen lévõ képviselõje tudna mondani akárcsak egyetlen egy különbséget is, amely a szövetkezeteket megkülönböztetné a gazdasági szabályozás szempontjából a gazdasági társaságoktól.
Ezek után határozottan állítom, hogy ez az érvelés - mely szerint idegen a szövetkezeti jogtól az üzletrészarányos szavazás - abszolút nem állja meg a helyét. Azt gondolom, hogy ez a szövetkezetitörvény-módosítási javaslat egyáltalán nem a lényeges kérdésekkel foglalkozik, ez egy alibi és politikai jellegû törvénymódosító javaslat. Ugyanis nem ad megoldást azokra a problémákra, amelyek a szövetkezeteket érintik. Nincs adóskonszolidáció, nincs megoldva a külsõ üzletrész-tulajdonosok helyzete, nincs megoldva a szövetkezet, mint sajátos gazdálkodási forma preferenciarendszere, erre semmiféle utalást ez a törvény nem tartalmaz.
Ezek után kérdezem én, tisztelt igazságügy-miniszter úr, miért akarja ön sújtani a szövetkezeteket ezzel a törvénymódosítással. Ugyanis a gazdasági szabályozás egy az egyben megmarad rajtuk, és kötelezõen olyan szabályozás keretében kell mûködniük, amely versenyhelyzetüket rontja, hátrányos helyzetbe kerülnek a valódi gazdasági társasági formában mûködõ gazdálkodó egységekkel szemben.
Azt hiszem, hogy emiatt, bár lehet, sõt biztos, hogy nem tudjuk megakadályozni e törvényjavaslat elfogadását, de arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ez nem oldja meg a szövetkezetek problémáját, elsõsorban nem a termelõszövetkezetek problémáját. Úgy gondolom, hogy egy átfogó jogi szabályozás, és egy közgazdasági szabályozás szükséges, és annak együttes, szinkronban való beterjesztése kellene ahhoz, hogy a szövetkezeti forma, akár mint gazdálkodási forma vonzóvá váljon.
Franciaországban például a szövetkezetek és az a néhány termelõszövetkezet, amely ott mûködik, társasági adótól mentes, tehát nem fizet társasági adót. Ezért nyilvánvalóan ez egy olyan pozitív diszkrimináció, ami miatt bizonyos feltételek között érdemes szövetkezeti formában mûködni az adott egységnek. Ezen kellene gondolkodni, itt kellene áttörést elérni, és azt hiszem, akkor a szövetkezetek gazdasági problémáinak megoldásához közelebb kerülnénk.
Azt hiszem, hogy az üzletrészarányos szavazás lehetõségének felvetése pontosan a szövetkezetek, a gazdálkodó, nagy vagyonnal rendelkezõ, tõkehasznosító társaságok ügyét rendezte volna. Mert újra hangsúlyozom, hogy olyan helyen a tõke nem kockáztat, oda nem megy, ahol egy tag- egy szavazat alapján történik a szavazás fontos ügyekben. Nyilvánvalóan ez egy tõkekivonásra való sarkallást jelent, és a bankok is a hitelképesség megítélése során negatív tényezõként veszik figyelembe az egy tag- egy szavazat elvének a megmaradását. Ahol tõkehasznosításról van szó, ott igenis az üzletrészarányos szavazás vihetne elõbbre bennünket.
(12.40)
És ha párhuzamosan a szövetkezésre és a szövetkezeti gazdálkodási formákra vonatkozóan lenne közgazgazdasági szabályozás - pozitív diszkriminációt értek alatta -, egészen biztos, hogy ezt a kérdést fokozatosan meg tudná oldani, és aztán mindenki el tudná dönteni akkor, hogy él ezekkel a közgazdasági szabályozás adta elõnyökkel, és a szövetkezeti gazdálkodási formát választja, vagy pedig más okok miatt a gazdasági társasági formában történõ gazdálkodásra tér át.
Ebben a szövetkezetek gazdálkodását és jövõjét illetõen fontos - talán legfontosabb - kérdésben, ez a törvényjavaslat semmiféle megoldást nem ad. Ebbõl adódóan van ez a - sokak által obstrukciónak minõsített - vitatkozás itt, a parlamentben. Azt hiszem, hogy mindkét fél a valódi megoldást keresi, és bízunk abban, hogy a közeljövõben a Igazságügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal közösen elõrukkol egy olyan megoldással, amely abba az irányba viszi a szövetkezetek jövõjét, mely a hosszú távú életképességüket jogi és - hangsúlyozom - közgazdasági oldalról is valóban megalapozza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)