BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Egy félreértés kapcsán kerül sor erre a felszólalásra, ugyanis eredetileg úgy gondoltam, hogy az ajánlás pontjai szerint megyünk végig, így az 5. és 17. ponthoz hozzászóltam, de a többihez nem.
A törvény 115. §-ához benyújtott módosító indítványom az ajánlás 30. pontja alatt található. Ez tulajdonképpen abból az alaplogikából indul ki, hogy az elõterjesztõ hibás logikával jutott el egy következtetésre, és ennek a következtetésnek az eredménye az, hogy a szövetkezeti törvénybõl ki kívánja iktatni azt a bizonyos XI. fejezetet, amirõl már Tóth Tihamér képviselõtársam beszélt. E fejezet 115. §-a volt az a paragrafus, amely lehetõvé tette a falvanként való szétválást. Mondom: téves, nem szövetkezetbarát, hanem kimondottan szövetkezetellenes ez a módosítási elképzelése a kormányzatnak, ugyanis rövid idõn belül el fogunk jutni oda, hogy rájövünk, ezt nem kellett volna megcsinálni.
Ezért nyújtottam be módosító indítványomat, és csupán annyit kívánok változtatni az eredeti szövetkezeti törvényen, hogyha egyszer a falvak elhatározták, hogy szétválnak, akkor ne kelljen elõkészítõ közgyûlést tartaniuk, hanem válasszanak egy bizottságot maguknak. Ez a bizottság tárgyalhatna vagy tárgyalhatott volna a szövetkezettel a késõbbiekben a vagyon megosztásáról.
Tudom, egyetlen bizottság sem támogatta, csupán azért mondtam el most röviden ezzel kapcsolatosan a véleményemet, mert erre rövid idõn belül hivatkozni lehet, sõt hivatkozni kell, mert megalakulása óta ez az egyik legnagyobb ballépése ennek a kormányzatnak.
A másik, amihez mindképpen hozzá kell fûznöm néhány gondolatot, a Solymosi képviselõtársam által elõterjesztett 33. pontja az ajánlásnak, amely orvosolni szeretné - ahogy ezt képviselõtársam már elmondta - azt a lehetetlen helyzetet, hogy szövetkezeteink jó része, tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy mekkora hányada, holtvágányra jutott: nem hajtották végre a szövetkezeti átmeneti törvény utasításait, nem csináltak vagyonértékelést, nem osztották föl a vagyont, vagy valami más törvénytelenséget követtek el, s emiatt ezeket a szövetkezeteket - az õ szavait használom - holtpontra juttatták, tehát zsákutcában vannak, onnan valahogyan ki kell õket menteni, és erre valamit ki kell találni.
Nagyon örülök, hogy kormánypárti képviselõtársamnak jutott eszébe ez a gondolat, mert nyilván ezzel párhuzamosan arra is rájön kormánypárti képviselõtársaim egy része rövid idõn belül, hogy kár volt annak idején a szövetkezetek vezetõit arra biztatni, hogy az a bizonyos szövetkezeti II. törvény nem végrehajtandó, nem kell annak minden pontját végrehajtani, és nem szükséges ezt a bizonyos átalakulást jog szerint megcsinálni.
Emlékezzenek csak rá! Én számtalan olyan közgyûlésen voltam jelen, ahol amikor egy törvénytelen javaslatot elõterjesztettek, az elnök ránézett az úgymond érdekképviselet képviselõjére - én több helyen találkoztam például a Teszöv képviselõjével -, õ bólintott - annak ellenére, hogy én szóltam: uraim, ez itt és itt törvényellenes -, menjen csak tovább minden, csináljuk meg úgy, ahogy gondoltuk, és majd meglátjuk.
Nem csinálták meg a törvényben elõírt módon a vagyonértékelést, a vagyoncsoportosítást - gondolom azért, hogy ne kapjon túl nagy nyilvánosságot az a lehetõség, hogy a szövetekezetekbõl ki lehet válni, hogy a szövetkezetekbõl vagyont lehet kivinni. Látszott a kapkodás, a sürgetés, hogy minél gyorsabban csináljuk meg, hogy minél kisebb propagandával történhessék meg a dolog, és akkor majd meglátjuk. Képviselõtársaim, most már megláttuk: ide vezetett.
És közben történt más is. Emlékezzenek csak rá, milyen gyorsan adták ki annak a vagyont, akivel nem tudott a szövetkezet vezetése megegyezni, hogy menjen csak, vigye a vagyont, nehogy másoknak is kedve támadjon. Azóta a szövetkezet vagyona eltûnt, vagy részben eltûnt, tehát azok jártak jól, akik kiváltak. Hihetetlen nagy probléma az, amit elkezdett képviselõtársam feszegetni.
(12.50)
Ugyanis vagy szövetkezeti oldalról, vagy kivált tag oldaláról követelés jelenik meg, és ennek a jogi kezelése korántsem könnyû. Ugyanis ezeket a vagyonokat részben a kiváltak eladták vagy továbbfejlesztették, a szövetkezetekben maradottak is, néhány százalékuk, de mindenképpen vagyont halmoztak az eredeti vagyonhoz. Ki akkor most a tulajdonosa annak a vagyonnak, ami most van? Ezt a kérdést rövid idõn belül nekünk meg kell oldanunk, de rettenetesen nehéz lesz.
Azt hiszem, most már világos mindenki elõtt, hogy azok jártak jól, akik tisztességgel megcsinálták a törvény adta átalakulást, törvény szerint megcsináltak mindent. Igaz, képviselõtársam említette, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban kifogások voltak. De jelzem: ezek a törvénytelenségek, amirõl itt nagyrészt, nagy százalékban szó van, nem amiatt történtek, mert félreérthetõ volt a törvény, hanem a ...