DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Ma van 46 éve, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyûlése az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványát elfogadta. 1948-ban az Egyesült Nemzeteknek 58 tagja volt, ma 185. Ezeknek nagy része a történelmi kiáltványban foglalt jogoknak köszönheti, hogy elérték függetlenségüket és szabadságukat.
Hosszú út vezetett idáig. Az emberiség létezése óta az ember nemcsak szabadnak, de gazdagnak is születik, mert a veleszületett jogok gyakorlásával egyéniségét kialakíthatja, tehetségét megvalósíthatja. Az a leggazdagabb ember, aki teljes jogú, élvezi az alapvetõ jogait. Ugyanakkor munkájában, s annak gyümölcsében örömét leli, és a tervét megvalósítja.
Az embernek ez a gazdagsága a történelem folyamán uralkodók és önkényuralmak révén nagyon leszegényedett, a diktatúrák révén pedig az ember veleszületett jogai tekintetében az embereket nélkülözõvé süllyesztették. Szerencsére mindig voltak, s remélem, lesznek a történelem folyamán kiemelkedõ államférfiak, gondolkodók, humanisták, Platóntól Morus Tamáson át Rousseau-ig, akik mindig küzdöttek, hogy az ember szabadnak és egyenlõ jogúnak születik. A XVI. században a Grotius alapította természetjogi iskolának köszönhetõ, hogy el tudták fogadni az embernek veleszületett jogait, természetesen az ember természetébõl igyekeztek különbözõ iskolákon keresztül ezt levezetni, és ugyancsak hogy ezt csak erõszakkal lehet az embertõl elvenni.
Ide vezethetõ vissza a jogállamiság gondolata is, mert jogállamiságról csak akkor beszélhettünk, ha az ember teljes jogú, különben az állam csak egy földrajzi terület, ahol a polgárok laknak és léteznek. A természetjogi iskola azonban, érthetõen, századokra visszamenõen képtelen volt egy összefoglaló, mindenkire érvényes alapvetõ jogokat megállapítani. Az 1776. évi amerikai függetlenségi nyilatkozat, valamint az 1789. évi francia nemzetgyûlés ünnepélyes nyilatkozata már próbálkozott az ember alapvetõ jogainak felsorolására, de ezek mégis csak egy-egy országra, amerikai és francia polgárokra vonatkoztak, bár hatásuk kétségtelen, messze túlment a határokon.
A második világháború után a gyõztes nagyhatalmak elhatározták, hogy a béke érdekében ismét létrehoznak egy világszervezetet.
(13.00)
Az emberiség történetében elõször ezen világszervezet 58 tagja egyhangúlag elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványát, amely harminc szakaszban összefoglalja a minden ország minden emberét megilletõ alapvetõ jogokat. A kiáltvány az emberiség jogi bibliája, amely az ember alapvetõ jogain kívül igényli az ember személyi méltóságának elismerését és védelmét; nemes szavakkal emlékezik meg a családról, amelyet a társadalom természetes és alapvetõ egységének minõsít, ami jogosult az állam védelmére.
Megállapítja, hogy az embernek jogos igénye, hogy dolgozhasson, mûvelõdhessen és képességeinek megfelelõen boldogulhasson. Mindenkinek joga van - olvassuk -, hogy saját maga és családja jólétének, egészségének érdekében a megfelelõ életszínvonalat elérje, beleértve az élelmezést, ruházatot, lakást, orvosi ellátást, illõ nyugdíjat, munkanélküli segélyt, munkaképtelenség és egyéb esetekben támogatást. Ez a szociális biztonság, amelyet 50 évvel ezelõtt az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványa már leszögezett. Lényegében itt van a szociális igazságosság gyökere is.
A kiáltvány 20. §-ának 3. pontját szeretném minden kormány, minden miniszter ajtajára és minden hivatal bejáratára odaszögezni. Ez pedig így szól: "A nép akarata legyen a kormányzat tekintélyének alapja." Ugyanis a kormány a hatalmat kizárólag a nép érdekében gyakorolhatja.
A kiáltvány szükségesnek tartja, hogy az emberi jogok gyakorlására és nevelésére a fiatalságot tanítsák. Reméli a kiáltvány, hogy ezeknek a megvalósításával, az emberi jogok gyakorlásával, a szociális igazságosság megvalósításával békét, együttmûködést tudnak az emberek között elérni.
Talán az egyik legfontosabb meghatározása az 1. §, amelyben jelzi, hogy nem elég a kormány igyekezete, hanem szükséges, hogy a polgárok ráébredjenek arra, hogy a jogaikkal élniük kell. Ez így szól: "Az embernek embertársa iránt a testvériség szellemében kell cselekednie." Ebbõl a felebaráti szeretet, a keresztény értékrend is kicsendül.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nemzetünk ebben az évszázadban három idegen megszállást túlélt, a nép áldozatkészségének és szabadsági törekvéseinek köszönhetjük, hogy szabadok és függetlenek lettünk. Azt azonban nem állapíthatjuk meg, és nem is mondhatjuk, hogy az Egyetemes Jogok Emberi Kiáltványának minden tekintetben eleget tettünk. Csak egyet, akár a szólásszabadságot megemlítve, mondhatjuk-e, hogy a polgár a társadalom minden területén - egyesületekben, gyûléseken vagy a munkahelyén - félelem és következmények nélkül beszélhet?
Az ország érdeke és a mi érdekünk, hogy minden polgár érezze: hogy teljes jogú, hazájának szerves része. Ezzel nemcsak az emberi méltóságát becsüljük meg, de az ország nehézségeinek elviselésében, megoldásában is jó társat kapunk; nem utolsósorban pedig úgy érzem, hazánkban az együttmûködés a demokrácia és a fejlõdés alapja is. Mindezekkel megváltanánk a belépõjegyünket is az Európai Unióba.
Legyen ez a nap, tisztelt képviselõtársaim, minden polgárunk felé egy üzenet, hogy születésüknél fogva szabadok és gazdagok, éljenek ezekkel a jogaikkal, mi pedig segítjük és támogatjuk õket. Köszönöm. (Taps.)