GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kutrucz Katalin érveivel szeretnék néhány megfontolást szembeállítani. Kutrucz Katalin egyrészt azt állítja, hogy most el kell küldeni embereket - errõl szólna ez a módosító indítvány, hogy el kell küldeni õket, fel kell mondani nekik -, másrészt pedig védelmébe veszi mindazokat, akiknek az állása ilyen értelemben bizonytalanná vált.
Szeretném világossá tenni, hogy a módosító indítványban szó sincs arról, hogy el kell küldeni embereket, szó sincs arról, hogy el kell költeni plusz 1,6 milliárd forintot. Itt az indoklásban van egy tájékoztató szöveg, ami arról szól, hogy körülbelül háromezer emberrel történõ létszámcsökkentésnek adja meg a fedezetét az 1,6 milliárd forint többletkiadás. A módosító indítvány viszont pontosan arról szól - ami a jogszabályba beépülne -, hogy az 500 millió forintos elõirányzat külön országgyûlési jóváhagyás nélkül is túlléphetõ, abban az esetben természetesen, hogyha a létszámleépítések a közalkalmazotti, illetve köztisztviselõi törvény miatt fizetési kötelezettséggel járnak. Tehát nem azt mondja, hogy el kell bocsátani embert, nem azt mondja, hogy el kell költeni 1,6 milliárd forintot, hanem azt mondja, hogy elkölthetõ abban az esetben, ha a létszámleépítések tervszerûen haladnak, és akkor az 500 millió forintos elõirányzat túlléphetõ.
Szeretném még azt hozzátenni, hogy itt háromezer emberrõl van szó, akik számára biztosan nagyon fontos dolog az, hogy megtarthatják-e a munkahelyüket vagy nem tarthatják meg.
(13.00)
Ugyanakkor ugyanilyen vehemensen és okkal támadja az ellenzék akkor a kormánypártokat és a kormányt, ha a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a közszolgálati szféra a lehetõ legtakarékosabban és legkisebb létszámmal mûködjön. Heves bírálatok érték a költségvetést és már a pótköltségvetést is azért, hogy az állam nem saját magán kezdi meg a takarékoskodást. Heves bírálatok érték azért, hogy már '95-ben nem valósítja meg az államháztartási reformot és nem alakítja át a költségvetési intézményeket.
Akkor, amikor a kormány egy olyan javaslat támogatását kéri az Országgyûléstõl, amelyik mintegy háromezer fõvel engedi meg csökkenni a körülbelül egymilliós létszámú közalkalmazotti és köztisztviselõi kart, akkor ilyen heves ellenállásra bukkanunk pusztán háromezer embert érintõ leépítés, költségvetésiintézmény-átalakítás, államigazgatási átalakítás kapcsán. Ez a háromezer ember talán azzal a számmal is szembeállítható, ha figyelembe vesszük, hogy mintegy 1300 központi költségvetési intézmény mûködik az országban. Ez intézményenként körülbelül 2,3 embert jelent. Tehát azt gondolom, hogy valóban súlyának megfelelõ jelentõséggel kezeljük ezt a kérdést most az Országgyûlésben.
Még egy megjegyzést szeretnék megengedni magamnak. Pusztai Erzsébet képviselõtársam az elõbb tulajdonképpen kétségbe vonta szavaimat és azt, hogy igazat mondtam a költségvetési bizottság nevében. Szeretném tájékoztatni õt mint a költségvetési bizottság tagját arról, hogy a költségvetési bizottság a múlt héten szombaton is tartott ülést, amin Pusztai Erzsébet képviselõ asszony nem vett részt, tehát õ nem is tud érdemben információt adni arról, hogy mi történt azon az ülésen. Azon az ülésen történt az, amirõl én itt tájékoztatást adtam a Háznak, hogy a bizottságban újra felmerült ez a kérdés. Tehát nem arról van szó, ami egy vagy két bizottsági üléssel korábban történt és amit helyesen adott vissza a képviselõ asszony, hanem a szombati bizottsági ülésrõl adtam tájékoztatást, amikor a kérdés újra felmerült, és a bizottság valóban úgy döntött, hogy a mai szavazásnak tárgya kell legyen ez a kérdés. A bizottság ebben az értelemben foglalt állást, és én ennek alapján tájékoztattam a Házat ilyen módon.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)