KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szerencsésnek tartom, hogy a törvényjavaslat beterjesztésére most, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet Budapesten megrendezett csúcstalálkozóját követõ héten nyílik lehetõségem. E rendezvénnyel, annak a minden résztvevõ által elismerten színvonalas lebonyolításával a magyar közvélemény is közelebb került ahhoz a nemzetközi intézményhez, amely immár több mint két évtizede kontinensünk széles értelemben vett biztonsági architektúrájának egyik alapeleme.
Az utóbbi években a kétpólusú világrend megszûnésével az EBEÉ szerepe és jellege is fokozatosan átalakult. A húsz évvel ezelõtti tárgyalási fórumból egyre inkább egy intézményesedõ struktúrává, nemzetközi szervezetté vált. A nemzetközi szervezetté válás útján döntõ lépésre került sor a múlt héten fõvárosunkban megrendezett csúcstalálkozón. Ezen az állam- és kormányfõk úgy döntöttek, hogy az említett változásokat az EBEÉ nevének megváltoztatásával is kifejezésre kell juttatni. Ennek megfelelõen 1995. január 1-jétõl Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetrõl beszélünk.
Tulajdonképpen ezt a változást elõlegezte meg az EBEÉ 1993 decemberi, római külügyminiszteri tanácsülése, amely javasolta, hogy a helsinki folyamat részt vevõ államai megfelelõ törvényhozási aktussal biztosítsák az EBEÉ intézményei, tisztségviselõi és alkalmazottai részére azokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek a nemzetközi jog és a nemzetközi gyakorlat alapján más nemzetközi szervezeteket is megilletnek. Ezt a részt vevõ államok egy része azóta már megtette.
A hazánkra, mint az EBEÉ soros elnökségét 1995 decemberéig ellátó országra háruló feladatok is szükségessé teszik, hogy Magyarország ugyancsak mielõbb eleget tegyen a római tanácsülésen megszületett döntésnek. Ez nemcsak hatékonyabbá, de egyben jogilag szabályozottá teszi az EBEÉ-elnökséggel kapcsolatosan eljáró magyar hatóságok munkáját. A római tanácsülés döntése tartalmaz is ajánlást arra nézve, hogy a részt vevõ államok az abban foglaltakat az adott ország alkotmányos és jogrendi követelményeinek megfelelõen hajtsák végre.
Mivel a szóban forgó dokumentum nem minõsül szerzõdésnek, így ahhoz csatlakozni vagy azt aláírni nem lehet. A dokumentum ezért az EBEÉ intézményeinek és tisztségviselõinek kiváltságai és mentességei felsorolásakor az 1961. évi bécsi szerzõdés rendelkezéseire hivatkozik. Tekintettel a magyar jogrendszer sajátosságaiból adódó követelményekre, az látszik a legkézenfekvõbb megoldásnak, ha az említett 1961. évi bécsi szerzõdés hatályát az Országgyûlés - a most elfogadásra javasolt törvénnyel - kiterjeszti az EBEÉ intézményeire, tisztségviselõire, valamint az EBEÉ-missziók tagjaira.
Szeretném megjegyezni, hogy most a törvényjavaslat az EBEÉ, tehát az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet megfogalmazást használja, mert az új név 1995. január 1-jén lép életbe. Ezért azt a megoldást javasoljuk, hogy egy csillaggal jegyezzük meg, hogy most ebben a formában fogadja el az Országgyûlés, így lép hatályba, de '95-tõl értelemszerûen a megváltozott nevû intézményre vonatkozik.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a magyar diplomáciának az EBEÉ soros elnöki tisztségével is összefüggõ feladataira tekintettel, szíveskedjék a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm. (Taps.)