NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon rövid idõre szeretném az önök türelmét és figyelmét igénybe venni. Azt gondolom, kezd kifejezetten rossz irányba menni ez a vita, amely az egyébként szükséges teendõket megfogalmazó országgyûlési határozati javaslat kapcsán kialakulni látszik. Nem szeretném, ha bármely hozzászólásból olyan félreértések maradnának vissza, amelyek finoman szólva - hogy is mondjam - nem fedik a valóságot.
Ha valaki már nem emlékezne rá, a két társadalombiztosítási önkormányzat 1993 júniusában alakult meg. Úgy alakult meg, hogy a megalakulása elõtt egy héttel vagy egy hónappal - praktikusan - született egy kormányhatározat az egyébként elfogadott önkormányzati törvénynek megfelelõen bizonyos igazgatási, hivatali, szervezeti kérdések rendezésérõl. Semmiféle elõkészület nem történt a két önkormányzattal kapcsolatos hivatali-igazgatási szervezet megosztásáról. Nemhogy a megalakuláskor nem várta az önkormányzatokat kész igazgatási struktúra, de - nyugodt lélekkel merem mondani - a lehetõ legnagyobb káosz uralkodott. Az a csoda, hogy egy év alatt az önkormányzatok nemhogy nem roppantak bele bizonyos értelemben ebbe a helyzetbe - nyugodtan ezt is feltételezhette volna az ember -, hanem átlátva ezt a szituációt, üggyel- bajjal és a megelõzõ kormánytól minimális segítséget kapva - vagy éppenséggel semmilyen segítséget nem kapva - tették a dolgukat: megcsinálták az igazgatási szervezetek szétválását, küszködnek a járulékbehajtás problémáival, küszködnek az elavult nyilvántartási rendszerrel, küszködnek azzal a gonddal, hogy a megelõzõ kormány úgy vette fel és írta alá a világbanki hitelt, hogy - elnézést kérek - elképzelése sem volt arról, hogy konkrétan egy kétönkormányzatos szisztémában mit mire fognak majd használni, ki kivel fog megállapodni, hol fogják a nyilvántartást vezetni, ki fogja csinálni a járulékbehajtást és nem sorolom tovább.
(18.20)
Mindez odaszakadt az önkormányzatok nyakába. Azt gondolom, mint aki valamelyes tapasztalatot szereztem ezen a területen, ezek az önkormányzatok sokkal inkább elismerést érdemelnének - tisztelt képviselõ úr -, ismerve azokat a tényeket, hogy a megelõzõ kormánnyal milyen volt a viszonyuk és milyen módon csinálták a munkájukat, semmint ilyen drasztikus elmarasztaló megjegyzéseket - mint ön is tette. Arról nem is beszélve, hogy itt nem beavatkozásra van szükség, hanem hagyni, hogy mindenki tegye a dolgát. Az államnak pedig - azt gondolom - az állami felelõsségvállalás mértékéig van kötelessége, joga, hogy ezekben a folyamatokban részt vegyen. De csak eddig a mértékig. Nem kevesebb és nem erõteljesebb mértékig. Errõl van itt most szó, azt gondolom, ebben a helyzetben is.
Nem lenne szerencsés, ha az egyébként nem napirenden levõ kérdés, hogy az önkormányzatiság hogyan alakul, hogyan mûködik, milyen a törvény, ha tehát egy ilyen kérdéskörbe, mint ami most napirenden van, egy ilyen vitába csúsznánk bele.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)