GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök úr. Torgyán József az elõbb azt mondta, hogy sajnálja, hogy az Országgyûlésben csak ilyen kevesen tudják meghallgatni a kisgazdapárt véleményét és az alapos kifogásait a pénzintézeti törvény módosításával kapcsolatban.
(18.50)
Én azt gondolom, így is túl sokan hallották ezt a hozzászólást ahhoz képest, amilyen gondolati gazdagság megnyilvánult benne.
Azt szeretném mondani, hogy ha valaki nem tájékozott a pénzintézeti törvényben, az nem probléma, de akkor illene nagyobb szerénységgel nyilatkozni a kérdésekrõl, mint ahogy azt most hallottuk.
Amire kifejezetten szeretnék utalni - és nagyon szomorúnak tartom, hogy olyan erõteljes és bántó kifejezésekkel illette képviselõtársam ezt a törvényt -, az a tõkemegfelelési mutató, a tõkeleszállítás kérdése.
Torgyán József azt mondta - bár nem jegyeztem meg pontosan a szavait -, hogy itt a bankrendszer szándékos tönkretétele folyik, az ország nemzeti vagyonának egy jelentõs részét szándékosan értékelik le azért, hogy el lehessen herdálni ezt a vagyont, hogy olyan kezekbe lehessen juttatni, amelyek ezt nem megfelelõen fogják használni.
Itt azt gondolom, érdemes pontosan elolvasni a törvény rendelkezéseit. Mirõl van szó? Arról van szó, hogy a bank-konszolidáció kapcsán olyan tõkeszerkezeti átalakulás ment végbe egy sor kereskedelmi banknál, ami egyrészt egy relatíve magas jegyzett-tõke állomány mellett egy nagyon magas negatív eredménytartalékot mutat. Természetesen nem kívánom bankonként elmondani, hogy itt hány milliárd forintos negatív eredménytartalékokról van szó, de mindenképpen egy sajátosan torz tõkeszerkezetet jelent, hogy miközben a jegyzett tõke magas szinten áll, azzal szemben van egy jelentõs negatív tõkéje is a banknak.
Ha mi úgy akarunk bankokat privatizálni, hogy tõkeemelést hajthassunk végre - és ez a szándékunk, mert a tõkeemeléssel jöhetne be az a bankrendszert megújító tõke, tudás, számítógépes háttér, kapcsolatrendszer, ami megfelelõen mûködõképessé tenné ezeket a bankokat -, és ne állami tõkét kelljen újra és újra a bankokba invesztálni, hanem a tõketulajdonosok úgy érezzék, érdemes befektetni a hazai bankrendszerbe, akkor olyanná kell alakítani ezt a bankot, hogy valóban vonzó legyen.
Azzal a hasonlattal élve, amit Torgyán József mondott az elõbb: ha egy házat akarunk értékesíteni, akkor természetesen vonzóvá kell tenni ezt a házat. Ez a javaslat nem abban segít, hogy összevizezzük a falat, és csúnyábbnak mutassuk a dolgot, mint amilyen valójában, hanem azt szeretné elérni, hogy ha azt a házat például bombatalálat érte, és nagy luk van az egyik szoba helyén, akkor ne egy szõnyeget terítsünk rá - azt mutatva, mintha ott tulajdonképpen szoba lenne, és azon a szõnyegen járni lehetne -, hanem ténylegesen föl kellene tölteni azt a bombatölcsért, parkettázni kellene, és sok mindent el kell végezni ahhoz, hogy az a ház eladható legyen.
Itt tehát arról van szó, hogy a nagyon jelentõs negatív eredménytartalékot, ami egyes bankok jegyzett tõkéjének akár a harmadát is elérheti, valamilyen módon rendezni kell. Ehhez legcélszerûbb megoldásnak látszik a jegyzett tõke leszállítása, tehát hogy ne mutassunk ki nagyobb tõkét a bankban, mint amennyi abban ténylegesen rendelkezésre áll. A jegyzett tõke leszállításával párhuzamosan eltûnik a negatív eredménytartalék.
Hogy itt mennyire errõl van szó, és nem arról, hogy másféle tõkét lehet kivonni a bankból és azt például csalárd célokra használni, az pontosan látható a törvényjavaslat 1. §-ában "Az alaptõke leszállítása" címszó alatt, ami a pénzintézeti törvény 26/A § (1) bekezdésére vonatkozik, és azt mondja: "ha az alaptõke-leszállítás folytán a pénzintézet szavatoló tõkéje nem csökken", akkor lehet ezt végrehajtani, és akkor lehet a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján biztosítékokkal ellátottnak tekinteni a követeléseket.
Olyan garanciális szabályt mond tehát ki ez a törvényjavaslat, ami biztosítja azt, hogy az alaptõke leszállítása folytán a pénzintézet szavatoló tõkéje nem csökkenhet, vagyis ez az alaptõke-leszállítás nem ad lehetõséget a tõkekivonásra. Azt jelenti tehát ez, hogy pusztán a tõkeszerkezet átalakítása megy végbe, az alaptõke, a jegyzett tõke csökkenése közben a negatív eredménytartalék eltûnik. Ahhoz, hogy el lehessen adni egy ilyen bankot, ahhoz, hogy ez vonzó befektetés legyen, és ahhoz, hogy ez plusz tõkét tudjon magához vonzani, ahhoz, hogy ez a plusz tõke megfelelõ mértékû tényleges befolyással rendelkezhessen a jövõben, az szükséges, hogy ne egy irreálisan magasan tartott alaptõkével szemben kelljen állnia, és csekély befolyást biztosítania, miközben a bank eredménye évekre elõre el van költve azzal, hogy negatív eredménytartalékot halmozott föl a bank-konszolidáció során.
Pusztán errõl van szó, és azt gondolom, hogy a javaslat félreértésén alapul az a - szerintem indokolatlanul - kemény hang, amivel Torgyán József ezt a javaslatot minõsítette.
Azt gondolom, jól tesszük, hogyha ezt a javaslatot megfogadjuk: akkor fogjuk elérni azt, hogy ne állami közbeavatkozásra legyen szükség évrõl évre, és valóban le lehessen zárni a bank-konszolidációt; akkor fogjuk elérni azt, hogy üzleti alapon mûködhessenek a bankok; akkor fogjuk elérni azt, hogy ne költségvetési támogatás legyen a banki fizetések hátterében; akkor fogjuk elérni azt, hogy ténylegesen teljesítményekkel alátámasztott eredményük legyen a bankoknak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)