DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a költségvetési vitában elhangzottakra reagált Békesi pénzügyminiszter úr, és ennek kapcsán a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportjának két tagjára is megjegyzést tett - az egyikre súlyosan dehonesztáló kijelentéseket -, s ezen túlmenõen még a magyar útra is sértõ kijelentéseket tett, akkor én kértem a pénzügyminiszter úr rendreutasítását; amikor ez nem történt meg, akkor jeleztem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja megvitatja az elhangzottakat, és arra reagálni fog.
Ezt megtettük, és visszautasítjuk a pénzügyminiszter úr hangnemét. Nem a személyünket ért támadásokat illetõen - hiszen úgy gondolom, ha a pénzügyminiszter úr engem dicsérne, azt találnám sértõnek, tehát õ szidhat engem bármikor, ezt én nem fogom sértésnek tekinteni. De úgy gondolom, egyebekben semmiképpen nem lehet helyeselni azt a módszert, hogy egy pénzügyminiszter a felszólalásaiban mutasson rá arra, milyen jó irányban haladunk - az ország pedig napról napra egyre jobban tönkremegy, és sztrájkok követik a sztrájkokat, tiltakozó megmozdulások a tiltakozó megmozdulásokat, miközben a pénzügyminiszter rózsaszínûre festi az eget, (Derültség a bal oldalon.) az általunk felvázolt megoldási módozatra pedig minõsíthetetlen hangon reagál.
Tehát úgy gondoljuk, és a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja azt az álláspontját rögzítette az ügyben, hogy sajnos a pénzügyminiszter úrnak az elfogadhatatlan, rossz, az országot katasztrófába vivõ pénzügyi politikájával szemben nekünk minden lehetséges alkalommal és módon szólnunk kell. S amikor õ Etelközt emlegette, megfeledkezett arról, hogy Etelközbe a kommunista párt központi bizottsága szerette volna az országot visszavinni. Mi egy egész más utat: a nyugat-európai integrációt választottuk kezdettõl. Lehet, hogy a pénzügyminiszter úrnak a magyar út elfogadhatatlan, de tizenöt millió magyarnak ez az egyetlen egy útja lehet, és a Független Kisgazdapárt is ezt az utat választotta, amikor 1945-ben kormányra került. Az ön által olyannyira csodált idegen közgazdászok pedig a mai napig sem tudják megfejteni, hogy mi volt annak a pénzügyi csodának az alapja, amellyel a Független Kisgazdapárt rövid két év alatt a porig rombolt országot felépítette.
A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja úgy gondolja, hogy a Magyar Köztársaság pénzügyminisztere a magyar megoldásra nem mondhat a Házon kívül - de különösképpen nem mondhat a Házon belül lekicsinylõ véleményt. Úgy gondolom, hogy ebben az országban volt éppen elég politikus, aki mindig idegen érdekeket, idegen gondolatokat követett. Hallottam én már ennek a Háznak bizonyos tagjaitól akár még Micsurint is dicsõíteni, miközben a mi Széchenyi Istvánunk gondolatai teljesen feledésbe merülnek.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha mi idegen gondolatokat fogunk követni, akkor mindig mások után fogunk kullogni. És ha a pénzügyminiszter úr azt az utat fogja járni, amelyet jelenleg jár, akkor mi elõre prognosztizáljuk, hogy 2000 körül 38 uszkve 40 milliárd dollár lesz az államadósság - a mi szakértõink számításai szerint -, és ezt az utat mi nem vagyunk hajlandók követni. S ha a Független Kisgazdapárt egy többpárti parlamenti demokráciának megfelelõen más véleményt hangoztat, mint ami a pénzügyminiszter úr álláspontja, azt ön köteles tiszteletben tartani, és nem engedheti meg magának, hogy azzal kapcsolatban a Házban szokatlan hangnemet alkalmazzon. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)