DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, többen valljuk azt, hogy az elmúlt négyéves kormányzati idõszak egyik legsúlyosabb gazdasági és szociális problémája volt a tömegesen, hirtelen jelentkezõ nagy mértékû munkanélküliség és ennek a kezelése. Az, hogy nem omlott össze a társadalom, valahol mutatja, hogy az a jogi szabályozás, amelyet az elõzõ parlament a foglalkoztatási törvény megalkotásával alapozott meg, nem volt rossz, kezelhetõvé tette ezt a nagyon súlyos gazdasági és szociális problémát. Meggyõzõdésünk az, hogy a változó gazdasági helyzethez mindenkor igazítani kell a vonatkozó törvényi és alacsonyabb szintû jogszabályokat, és éppen ezért egyetértünk azzal, hogy most a foglalkoztatási törvény bizonyos mértékû, kisebb módosítására sor kerül.
Mindezek elõrebocsátása után én azért úgy érzem, hogy nem egy elõremutató és a korábbi hagyományoktól teljesen eltérõ jogszabály-módosítással állunk szemben, hanem a mostani módosítást az Érdekegyeztetõ Tanácsban a szolidaritási járulék munkaadói oldalát érintõ százalékpont módosulása indokolja, de ezen kívül szeretném emlékeztetni elsõsorban azon képviselõtársaimat, akik az elõzõ parlamenti ciklusban is itt ültek a Házban, hogy az elõzõ kormánynak volt egy 15 319. számú törvényjavaslata, amit benyújtott a Ház elé, csak ennek elfogadására nem került sor azért, mert az ellenzéki pártok akkor úgy álltak hozzá, hogy a javaslat terjedelme meghaladja azt, amit õk támogatni tudnak, ezért ennek egy nagyon csökkentett, redukált változata került csak elfogadásra.
A most benyújtott T/370. számú javaslat olvasása közben örömmel fedeztem fel, hogy a korábbi kormány által benyújtott és elfogadásra nem került törvényjavaslat azon részei is megtalálhatók abban, amelyeket már februárban aktuálisnak tartottunk. És hogy mennyire nem egészen úgy áll a helyzet, mint ahogy az elõttem szóló képviselõtársam és a miniszteri expozé is jelezte - hogy itt egy olyan módosítással állunk most szemben, amely egy hosszabb idõre fogja kezelni és változtatni a munkanélküliek ellátásának szabályait -, azt az mutatja, hogy jelzés történt arra, hogy még 1995-ben meg fog történni egy nagyobb volumenû módosítása a foglalkoztatási törvénynek.
(10.50)
Az ÉT-megállapodás valóban egy olyan aktualitás, ami mindenekelõtt indokolja a mostani módosítást. De én úgy tudom, hogy a most benyújtott törvényjavaslatnak az egyéb rendelkezései sajnálatos módon nem kerültek az Érdekegyeztetõ Tanáccsal egyeztetésre - épp emiatt jelzést is kaptunk -, és nem volna szerencsés, hogyha a közeljövõben folytatódna az a folyamat, hogy egy bizonyos témában történt megegyezés olyan mértékben bõvülne ki a kormány által benyújtott törvényjavaslat formájában, amit az Érdekegyeztetõ Tanács vagy nem vagy csak részben tudna támogatni. Épp ezért szeretnénk kérni, hogy ne kelljen parlamenti képviselõknek akár az érdekegyeztetõ egyik vagy másik oldaláról olyan szerepet vállalni, hogy itt, a parlamentben történjék meg bizonyos javaslatoknak a háromoldalú vitája.
Ahogy az elõbbiekben is említettem, támogatunk és elõsegítünk minden olyan törvénymódosítást, amelyik azt hivatott szolgálni, hogy a jelenlegi szabályokat a közben megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokhoz igazítsa. És miután a javaslatnak egy része ezek közé sorolható, ezért jelzem frakcióm nevében, hogy ezek többségét támogatni fogjuk.
Vannak viszont olyan területek, amelyeknek a hangsúlyozásával és a korábbi szabályoknak a módosításával bõvebbé, és talán célszerûbbé lehetett volna tenni ezt a törvénymódosítást, és itt elsõsorban azokra a feladatokra gondolok, amelyekben nagyon nagy segítséget tudnak nyújtani az önkormányzatok. Ugyanis tévedés azt hinni, hogy az önkormányzatok nélkül, az önkormányzatok szerepének az erõsítése nélkül hosszú távon eredményesen lehet kezelni a munkanélküliséget, illetve ennek elsõdlegesen a szociális jellegû következményeit.
Több helyrõl nagyon kedvezõ tapasztalatokat hallottunk egyrészt a közhasznú munka végzésének a szabályaival kapcsolatban, másrészt pedig ugyancsak az elmúlt ciklusban nagyon sokat vitatott, a szociális törvény módosítása folytán szabályozott, úgynevezett közösségi munkavégzésrõl. Tehát ha ennek a két intézménynek az erõsítése a továbbiakban is egy-egy célpont lesz a törvényjavaslat, illetve a hatályos törvény módosításánál, akkor úgy érezzük, hogy a kormány is látja azokat a területeket, amelyeknek a segítségével a jelenleginél is jobb, és olyan szabályozást lehet törvénybe emelni, amelyek segíteni fognak mindkét oldalnak a munkanélküliséggel kapcsolatos problémái elviselésében.
A javaslathoz természetesen azon kérdések vonatkozásában, ahol nem, vagy nem teljesen azonos álláspontunk a kormányzati elõterjesztéssel, módosító indítványokat fogunk majd elõterjeszteni, annak reményében, hogy ezzel is hozzájárulunk a hatályos foglalkoztatási törvény mind jobb szabályai megalkotásához, és ahhoz, hogy ezek a gyakorlatban úgy érvényesülhessenek, hogy a munkanélküliség kezelésénél mind a munkavállalói, mind a munkaadói oldal ezen szabályozással elégedett legyen. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)