DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Többedik szónok lévén, azt gondolom, fölöttébb udvariatlan dolog lenne részemrõl, ha ismét elmondanám, mi minden van leírva ebben a törvénytervezetben és miért. Azt gondolom, hogy az elõttem szólók errõl már elég részletesen említést tettek. Engedjenek meg csak néhány pontot megemlítenem ezen törvénytervezet kapcsán is.
Jogalkotásunk sajátos gondjai tükrözõdnek ennek a törvénytervezetnek az anyagában is. Az elmúlt ciklusban rendkívül sok törvény született, és az embernek az volt az érzése, hogy ezek a törvények mint afféle bárdolatlan gerendák tartanak egy épületet, de ahhoz, hogy ezekbõl szép oszlopok legyenek, még nagyon sokat kell csiszolni vagy akár faragni is rajtuk. Már az elmúlt ciklus is, de a most megkezdett ciklus is indul ezen az úton, hozzányúl törvényekhez, pontosítja õket, és ezen pontosítások egy része egy ilyen eleve bent lévõ kidolgozatlanságot old meg. Más esetekben pedig az élet változásai, az országban zajló gazdasági vagy egyéb társadalmi folyamatok kényszerítenek arra, hogy a megváltozott körülményekhez szabjuk hozzá a törvényeket.
Jelen esetben engedjék meg, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra: valójában nem is a foglalkoztatáspolitikai törvényt tárgyaljuk, hanem a költségvetési vitában vagyunk. Ez talán kicsit furcsa megfogalmazás, de mégis csak ez az indoka annak, hogy most, december 15-én ez a törvényjavaslat elõttünk fekszik. Egy olyan horderejû kérdésben, mint a foglalkoztatás ügye, egy olyan országban, amely még mindig inkább csak szokja ezt a rendkívül rossz és kellemetlen társadalmi jelenséget, a széles körû és - úgy látszik - bizonyos szinten stabilnak mutatkozó munkanélküliséget, nem lett volna igazán - hogy így mondjam - illõ dolog az Érdekegyeztetõ Tanácsban bekövetkezett megállapodásokat a költségvetési törvény rendelkezõ részében hozni, és ott adni megfelelõ törvényi hátteret.
Más esetekben, talán kevésbé jelentõs ügyekben mégis ezt az utat választotta a kormányzat, és jól tette, mert gyorsabban mehetnek át azok a módosítások, amik vannak. De gondoljanak csak bele, képviselõtársaim: ha egy olyan horderejû lépést, mint a bizonyos nyolctized százalékpontos csökkentést, egy egyszerû módosító indítványban, meg sem vitatva, rá sem világítva fogadtunk volna el! Azt hiszem, ilyen értelemben ellenzéki és kormánypárti frakciók elfogadhatják azt a megoldást, hogy itt egy nyílt módosításra kerül sor, de tudatában kell lennünk annak, hogy ez a módosítás messze nem tartalmazza azokat az igényeket, amelyeket az egész törvénnyel kapcsolatban ma már meg kellene oldani.
A bizottsági vitában nem tértem ki rá bizottsági elnöki minõségemben, de e helyt hadd említsem meg, hogy a Ház mindkét oldaláról ott jelen levõ képviselõk foglalkoztak azzal a problémával, hogy a kormányzat eredetileg két hullámban tervezte a foglalkoztatási törvény módosítását. Ha most az Érdekegyeztetõ Tanács miatt elénk került egy csomag, akkor nagyon nagy hiba lenne ezt a két hullámot megtartani; már az elõzõ polémiából is látszik, úgy tûnik: a jövõ év folyamán módunk lesz egy kicsit nyugodt körülmények között rátekinteni a foglalkoztatási politika aktuális gondjaira, és egy olyan módosítási csomaggal foglalkozni, amely megnyugtatóan rendezi - reméljük, hosszabb idõre - ezeket a kérdéseket.
Az eddigi vitában szó esett a feketemunka kérdéseirõl, és maga a módosítványcsomag is tulajdonképpen azzal indokol bizonyos lépéseket, hogy a feketemunka területén elõbbrelépés legyen. Szeretném kifejezni a kereszténydemokraták azon véleményét, hogy egy-egy foglalkoztatási törvény módosítása során a feketemunka kérdését megoldani nem lehet. Azt hiszem, ebben széles körû egyetértés van, és ha majd egy komolyabb módosítási csomaggal dolgozunk, akkor nagyon ki kell térni azokra az adott esetben más tárcák hatáskörét érintõ feladatokra - az adózási fegyelem kérdéseire, a szükséges jogszabályok, a szükséges jogosítványok, adott esetben büntetõeljárásokkal kapcsolatos módosítványok megadására -, amelyek nélkül ezt a problémakört megoldani nem lehet. De azt hiszem, mindenki tudja, hogy a társadalom egyik legnagyobb problémájáról van szó, s ha egyszer ezen a téren sikerülne áttörést elérni, nagyon sok gondunk megoldódhatna.
Engedjék meg, hogy én is kitérjek arra a sajtóvitára, amely az Érdekegyeztetõ Tanács és a Munkaügyi Minisztérium között robbant ki. Hozzám is érkezett olyan jelzés, hogy az érdekegyeztetés megfelelõ oldalai a bizottsági meghívóból szereztek tudomást arról, hogy a Ház napirendre tûzi ezt a kérdést. Nem kívánom eldönteni ezt a vitát, nem ránk tartozik, de az a kívánság azért ránk, képviselõkre tartozik, hogy valóban alakuljon ki egy olyan világos, áttekinthetõ, folyamatos információáramlás a kormányzat és az érdekegyeztetési felek között, ahol akár postázási hibák, akár félreértések kizáratnak és nem kerül sor ilyen polémiára.
Végezetül még egy gondolatra szeretnék kitérni, amelyet az MDF-es vezérszónok hozott ide, amikor az önkormányzatok szerepét kezdte emlegetni a foglalkoztatás gondjaiban. Szeretnék csatlakozni ahhoz, hogy az önkormányzatoknak rendkívül jelentõs szerepük lehet, és törvényi szinten talán növelni is kellene a jövõben azon szerepüket, hogy a helyi foglalkoztatási gondok megoldásához hatékony eszközökhöz jutnak és abban a meglévõ szerepük tovább erõsödik.
Hogy ez a gondolat most ide keveredett, talán az elmúlt vasárnapi választásokkal is összefüggésbe hozható. Úgy tûnik, hogy a parlament minden pártja rendelkezik az önkormányzatokban olyan súlyos, nagy feladatokkal járó pozíciókkal, amelyek azt jelentik, hogy érdekeltek leszünk, vagyunk mindannyian abban, hogy az önkormányzatok helyzetét a törvényhozás segítségével a lehetõ legjobb állapotba hozzuk. Azt hiszem, ezen a téren is lehet lépni, sõt most ez a törvénycsomag is kisebb lépéseket tesz, hiszen amikor azokat az egyéves határidõket - amelyek nem is feltétlenül a törvényhozó szándékát tükrözték, hanem a kicsit pontatlan fogalmazás miatt nehéz helyzeteket eredményeztek - megoldjuk, ezzel az önkormányzatokat mint munkáltatókat is jobb helyzetbe fogjuk hozni.
Ezzel a reménnyel szeretném kifejezni: a kereszténydemokraták tényszerûen elfogadják, hogy most erre a törvénymódosításra sor kerül, ezeket a pontokat támogatni fogják, és bíznak abban, hogy egy átfogó és a foglalkoztatási gondokat hosszabb távon jelentõsen kezelni képes törvénycsomaggal még az elsõ félévben, különösebb siettetés nélkül, elmélyedt munkára lehetõséget adó módon lesz alkalma a Háznak foglalkozni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)