MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a törvény, amit most éppen tárgyalunk, olyan, amit az elõzõ ciklus alkotott meg, egy olyan problémát észlelve, amely korábban nem volt ismert, de egyúttal mégis egy olyan törvény, amelyet az elmúlt ciklusban ebben a Házban - mondhatni - számtalanszor módosítottunk, és valószínûleg ebben a ciklusban is fogunk. Ugyanakkor nem gyõztem, s most sem gyõzöm hangsúlyozni azt az igényt, hogy ebben a Házban próbáljunk meg olyan jogalkotást véghezvinni, amely során minél teljesebben érvényesül a jogbiztonság; ne olyan kapkodó, prioritások nélküli törvényalkotás történjen, ahol is az adott témának mindig csak egy kis szeletébe kapunk bele, és átfogó, koncepcionális módosításra nincs lehetõségünk. Sajnos, most is ilyen esettel állunk szemben, hiszen már rendelkezésre áll a tárcának egy átfogóbb változtatás, amelynek csak egy kis részét tudta most a Ház elé hozni.
(11.30)
Ezen kisebb korrekciók nagy részével, vagy zömével mi is egyetértünk, tehát szakmailag indokoltnak tartjuk, a munkaerõpiac változásaira való válaszként elfogadhatónak tartjuk. Ám nagyon fontos hangsúlyozni, hogy komoly késésben vagyunk. A regisztrált munkanélküliek száma immár másfél év óta csökken. Ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a munkanélküliek összességében csökkenõ számú tendenciát mutatnak. De kétségtelen, hogy a probléma jelentõs mértékben változott. Változott azért, mert az aktív és a passzív ellátásban résztvevõk aránya más. Változott azért, mert a tavalyi évben csökkent a gazdasági teljesítmény hanyatlása, az idei évben pedig, ha nem is jelentõs, de mindenképp érzékelhetõ fellendülést láthattunk a GDP mintegy három, három és fél százalékos növekedésével. Azt gondolom, a munkaerõpiaccal való kapcsolata mindenképp olyan tényezõ, amelynek konzekvenciáit igenis le kell vonni.
Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a munkanélküli statisztikákban az ez évi gazdasági növekedés nem érzékelhetõ a tavalyi évi hasonló tendenciához képest. Itt valami probléma van, valamilyen jelenség megbúvik a háttérben, amelyet fontos, hogy észrevegyünk, elemezzünk és a szükséges konklúziókat, javaslatokat megfogalmazzuk.
Azt gondolom, nem kis mértékben a feketemunka áll ezen problematika hátterében. Azon munkavállalók, akik legálisan a munkaerõpiacon nem jelennek meg, ám a munkanélküliek egyfajta összesítése, feltérképezése szempontjából valamilyen szinten mégiscsak jelen vannak, de ellátásban vagy nem részesülnek, vagy pedig kibújnak az ellenõrzés alól és ellátásban részesülnek, ugyanakkor munkát is végeznek.
Azt gondolom, a korábban, 1990. és '93. között dinamikusan növekvõ munkanélküliség egy másfajta kezelési módszert igényelt. Teljesen jogos az az igény, hogy a munkanélküliség szempontjainak a gazdaságpolitikában fokozottan jelen kell lennie. Éppen ezért üdvözlöm a kormányzat néhány olyan törekvését, amely a társasági adó változtatásában öltött testet, amelynek regionális vonatkozása is volt. Üdvözlöm a Területfejlesztési Alap esetlegesen nagyobb támogatását, ami szintén a legális munkanélküliség orvoslását szolgálja.
Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a területi munkanélküliség szempontjából a vasúti vonalak csökkenése és az infrastrukturális beruházások nem kellõ mértékû növekedése komoly problémákat jelent. Hogy értsék, tisztelt képviselõtársaim, ennek a problémának a fontosságát: mintegy háromszoros szorzó van az országban megyei szinten a munkanélküliségi ráták között. Azt gondolom, hogy míg Budapesten és Nyugat-Dunántúl néhány megyéjében a munkanélküliség úgyszólván nem jelenik meg kormányzati szempontból jelentõs problémaként, hiszen egy 6-8 százalékos munkanélküliséget nem célszerû kiemelten kezelni - vizsgálni, ez a piacgazdaságnak valamelyest velejárója -, addig egy rendkívül erõs regionális gócot, megyei szinten is 16-18 százalékos munkanélküliséget, térségi szinten pedig 30-40 százalékos munkanélküliséget felmutató munkanélküliségi ráták viszont kifejezett kormányzati beavatkozást igényelnek.
Egy dolgot szeretnék igényként megfogalmazni a jövõre vonatkozóan. Nagyon szeretném, ha a munkaügyi központok mintegy szolgáltató szerepkörben jelennének meg és az egész munkaerõpiacot átfogóan nemcsak a passzív adminisztratív munkában, hanem ténylegesen munkaerõ-közvetítõként, ténylegesen aktív szolgáltató intézményként szerepet vállalnának a régiókban.
Van-e koncepcionális különbség - ami remélem, részben a költségvetési szigorítások miatt van, remélem, egyébként gazdaságfilozófiailag talán nem lenne ilyen jelentõs különbség -, ami az élõmunka terheit illeti. Azt gondolom, amikor a társadalombiztosítási problémák - amelyeknek nem kis részben demográfiai okai vannak - kényszerítik ki, hogy a társadalombiztosítási járulékok csökkentésére rövid távon, sõt még középtávon sincs komolyabban reális veszély, akkor úgy vélem, a szolidaritási járulékok csökkentését legalább olyan mértékben kell végrehajtani, mint a változások igénylik. Amikor felfelé ment, akkor nagyon jól tudtuk, hogy ment felfelé, amikor lefelé ment, akkor kevésbé éreztem már a lefelémenés szükséges gyorsaságának megtörténtét. Éppen ezért én módosító javaslatban három százalékos munkáltatói szolidaritási járulékot javaslok. Ugyanakkor megfogalmazom azt az észrevételemet, kifogásomat, hogy nem tudunk örülni és nem tudunk üdvözölni egy olyan megoldást, amely a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alap közti átjárhatóságot nyitja meg, ami precedens értékkel már megtörtént. Ugyanis ez részben azt jelentené, hogy az aktív eszközöket a passzív forrásokból finanszíroznánk. Ezzel az élõmunka terheit magasan tartanánk.
Azt gondolom, részben a cseh, részben egyéb országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkabérek és a munkához kapcsolódó járulékok és terhek csökkenése ebben a régióban egy nagyon komoly versenytényezõ. Ebben a versenyben Magyarország háttérbe szorult, és nem kis mértékben ennek az adottságnak is köszönhetõ, nem alapvetõen a magas munkabérnek, hanem a járulékterheknek, ezért célszerûnek tartanánk ezt további csökkentéssel korrigálni. Reményeink szerint ezt a munkaerõpiaci fejlemények lehetõvé fogják tenni.
A másik ilyen dolog egy évek óta húzódó pontatlanság. Azt gondolom, azért vagyunk törvényalkotók, hogy precízen végezzük a dolgunkat. Immár megint évek óta mindig benyújtom a módosító indítványomat, egészen pontosan átalányösszegben írjuk meg a munkáltatói járulékokat, ami a költségvetési intézményeket terheli. Vegyük már észre, hogy ez a költségvetési intézmény szempontjából ugyanolyan járulékteher, mint a magánvállalkozó szempontjából. Tudom, hogy egy rublikával többet kellene írni minden egyes költségvetési intézményhez, hogy ezt a járulékot feltüntessük, de ha egy átlátható, világos költségvetést akarunk, ahol ott jelennek meg a tényleges számadatok, ahol a kiadások jelentkeznek, akkor ezt meg kell tenni. Ez nem egy átalányösszeg. Korábban volt, hogy költségvetési támogatásként tüntették fel. Nem. Ez egy olyan kötelezettség, amely mind a magánszférát, mind az állami szférát, az adott intézményeket egyformán terheli, az adott dolgozók munkabérének megfelelõen.
Említettem már a területi munkanélküliséget. Azt gondolom, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez a munkanélküliségnek egyik legdrámaibb tünete. Az egész munkanélküliség kezelésében ennek a prioritása rendkívüli fontosságú.
A másik ilyen dolog a fiatalok munkanélkülisége. Koncepcionálisan felvetõdött az a kérdés, hogy megszüntetnék a késõbbiek során a fiatal pályakezdõk munkanélküli segélyét. Én ezt a témát eléggé komolynak tartom, ebben a témában nagyon nagy megfontoltságot javasolnék. Ugyanis rengeteg oktatással, szociális helyzettel és egyéb dologgal összefüggõ vetülete van. Nagyon-nagy óvatosságot javaslok ezen a téren, hiszen szociális szempontból a fiatalok vannak a legnehezebb helyzetben ma a magyar társadalomban. Minden olyan változtatás, amely õket hátrányosan érinti, nem pusztán egy tényezõ, hanem egy nehéz helyzetben lévõ csoport terheit jelenti. Hozzá kell tenni, hogy az átképzések esetében - amelyeket általában jónak tartunk a fiatalokat érintõen -, tudni kell, hogy ezek az átképzések sajnos ma Magyarországon még mindig nem kellõen hatékonyak. A végzettek, az átképzésben résztvevõk elhelyezkedési esélyei nem kielégítõek.
Ezért továbbra is arra kérném a minisztériumot és a kormányzatot, hogy az aktív eszközök hatékonyságát alaposabban vizsgálja és az így szükséges prioritásokat és változtatásokat terjessze átfogóan, koncepcionálisan a Ház elé.
Mint mondtam, a módosítások zömét el tudjuk fogadni. Ami igazán koncepcionális vita, az a munkáltatói járulékok nagysága. Ezzel kapcsolatosan a Fidesz-frakció az álláspontját továbbra is fenntartja. Köszönöm szépen. (Taps.)