DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány, az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva, az egyes elkülönített állami pénzalapok törvényi szabályozásának felülvizsgálatáról döntött, és javaslatait T/251. szám alatt a Ház elé benyújtotta. E döntését, mint miniszter úr is elmondta, az államháztartási reform elsõ lépésének tekinti; célként a gazdaságfejlesztés, az agrárszféra rendelkezésére álló pénzeszközök hatékonyabb felhasználását jelöli meg. Tehát nem csupán egyszerû összevonásról, átcsoportosításról van szó, hanem a feladatok, a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazatpolitikai célok újbóli átgondolásáról. Az 1993-as zárszámadás vitájában képviselõtársaink között mi, kereszténydemokraták is megfogalmaztuk azt, hogy szükségesnek tartjuk az alapok felülvizsgálatát és a fejlesztési célú erõforrások, eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználását. Ezt a célt, ezt a törekvést tehát örömmel üdvözöljük. Hogy az elõterjesztés ezeknek az elvárásoknak meg fog-e felelni, az természetesen függ attól, hogy a módosító indítványok után milyen törvényt fogad el a Ház, és persze, végsõ soron majd a gyakorlati tapasztalatok fogják beigazolni az elkövetkezendõ évben, években ennek helyességét.
Tulajdonképpen e törvényjavaslatot úgy is tekinthetnénk, hogy csupán technikai lépéseket, átcsoportosításokat, összevonásokat tartalmaz, azonban ha ezek mögött valami kis hatásvizsgálatot, elemzést elvégzünk, akkor... Engedjék meg, hogy csak néhány gondolatot mondjak el egyes alapokkal kapcsolatban.
Az elsõ, és azt hiszem, nagyon lényeges, hogy igen jelentõs mértékben - milliárdos nagyságrenddel - csökken a Területfejlesztési Alap, amelynek, mint tudjuk, alapvetõ célja a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, illetve a válsággal, magas munkanélküliséggel sújtott térségekben a gazdaság szerkezeti átalakulását, új munkahelyek teremtését, a régiek lehetséges megtartását, és nem utolsósorban az infrastrukturális feltételek javítását szolgáló fejlesztések elõsegítése. Az elmúlt négy évben, azt hiszem, nagyon sokan tanúi lehettünk annak, hogy ez az alap valóban ezeket a célokat szolgálta, és ha csak a saját megyémre, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére gondolok, akkor - persze jelentõs állami támogatással, önkormányzati és lakossági források mozgósításával - igen nagy mértékû, az egész megyét átfogó infrastrukturális fejlesztés indult be.
Az elõterjesztõ, miközben, mint már említettem, az alapot jelentõs mértékben csökkenti, most is hivatkozik és számít a vállalkozói, önkormányzati és lakossági források bevonhatóságára.
Szintén csak a saját megyémbõl indulok ki, és szeretném fölhívni az elõterjesztõ figyelmét néhány dologra. Például arra, hogy a vállalkozói szféra jelentõs része kényszervállalkozó, mozgósítható forrásai nincsenek, hisz' tulajdonképpen fennmaradásáért küzd. Az önkormányzati forrásokról talán csak annyit, hogy az oly sokat hangoztatott 5 százalékos, önkormányzatoknál maradható plusz forrás e célokra nem vehetõ igénybe, hiszen az önkormányzatok az áremeléseket, a lakosság várható szociális terheinek növekedését figyelembe véve örülnek, ha intézményeiket egyáltalán mûködtetni lesznek képesek. S ha mindehhez még figyelembe veszem a nemrég módosított önkormányzati címzett és céltámogatások jelentõs mértékû csökkenését, a kisebb önkormányzatok pályázati lehetõségeinek a megnehezítését, akkor világos talán, hogy ilyen jellegû fejlesztésekhez önkormányzati források '95-ben nem fognak rendelkezésre állni.
A mozgósítható lakossági források bevonása jelentõs mértékû volt az elmúlt években, ezt nem lehet vitatni. De azt hiszem, '95-öt tekintve talán naiv elképzelés olyan lakossági terhek mellett, amelyek például a pótköltségvetésben, az adótörvényekben, a '95. évi költségvetésben megfogalmazódnak - és akkor még nem is szóltam az energiaár-emelések hatásáról s annak terheirõl.
A Területfejlesztési Alap radikális csökkentése tehát véleményem szerint ellentmond a kormány deklarált céljának, hogy tenni kíván az elmaradott válságtérségek felzárkóztatása érdekében.
Az elmúlt hetekben, az 1995-ös költségvetés vitájában többször hangzottak el ilyen jelzõk, hogy "lopakodó módosító indítványok", "pénzügyminiszter úr furfangjai". Egy ilyet találtam én az Útalappal kapcsolatos javaslatban. Az elõterjesztõ az útalap-konstrukció mûködõképességének megõrzése céljából kívánja módosítani a törvényt. Maximálisan egyetértünk e céllal. Szeretném azonban felhívni képviselõtársaim figyelmét arra, hogy amikor e törvényjavaslat elfogadásakor arról döntünk többek között, hogy 1995. január 1-jétõl 3 forint 50 fillérrel növeljük az üzemanyagok fogyasztói árát, illetve a propán-bután gáz árát 4 forint 50 fillérrel, természetesen számolnunk kell ennek az áremelésnek a továbbgyûrûzõ hatásaival is. Én nem tudom - miközben a célt támogatjuk - el lehet-e fogadni, hogy ezt újabb áremeléssel biztosítsuk. Lehetett volna talán kísérletezni valami mással, például az üzemanyagokra kivetett fogyasztási adók egy részének átengedésével az Útalapba.
Néhány gondolatot még a Mezõgazdasági Alapról. Az elõterjesztõt, ahogyan az a javaslatából kiderül, két fõ cél vezérelte. Az egyik az, hogy a hat, eddig az FM által kezelt alapot egyetlen alapba vonja össze. A másik cél, hogy erõsítse az alap önfinanszírozó jellegét, vagyis az állami támogatáson kívül a termelõk mintegy adó formájában is járuljanak hozzá az alaphoz. Az alapba történõ befizetések, valamint a korábban meglévõ alapoknak az árukészletei az egységes alapban mintegy 10 célhoz vannak lényegében megpántlikázva. Az egységes alap a költségvetésbõl állami támogatással egészül ki, és lényegében a miniszter joga, hogy az állami támogatási összeget az egyes célok között feloszthassa. Megszorítás, a miniszter döntési jogának korlátozása csupán egyetlen esetben, a "nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásának mérséklése" célnál van, ahol is a törvény kiköti, hogy a költségvetési támogatás a termelõk agrárkamara által kezelt kockázati alapjának legalább a másfélszerese kell hogy legyen. Az alap tehát, miközben összevonunk, a korábbinál lényegesen több alkeretre osztja az egységes alapot: mintegy 10 finanszírozási célt tartalmaz.
A törvény magyarázatából számomra az is kiderült, hogy ezek a célok lényegében az agrárpolitika prioritásait foglalják magukban. Igen meglepõ ezért számomra, hogy a deklarált prioritások között az értékesítés, az exportösztönzés nem is szerepel. Annak ellenére van ez így, hogy a kormány korábbi szándéka szerint 1995-ben a cél 3 milliárd USA-dollár agrárexport elérése volt. Igaz, felismerve, hogy ez a cél irreális, azóta ez jelentõsen változott, de jelentõsége nem értékelõdött le. Ezért igen meglepõ, hogy a cél megvalósítása érdekében a leghatékonyabban lépni tudó agrártárca rendelkezésére semmiféle közvetlen finanszírozási alap nem áll. Igaz, hogy a PM költségvetési fejezetében szerepel 35 milliárd forintos agrárexport- támogatás, hatékonysága azonban a jelenlegi felhasználási formában legalábbis megkérdõjelezhetõ.
Az agrárkormányzat komoly reformszándékát csak úgy tudná megvalósítani, ha a tárca felügyelete alatt legalább ennek az összegnek egy részét a Mezõgazdasági Alapba utalva korszerû, a fejlett országok gyakorlatából már jól ismert exportpromócióra fordíthatná. Ebben az esetben talán az is elõfordulhatna, hogy a mezõgazdasági termelõk érdekeltsége, ösztönzése is nagyobb hangsúlyt kaphatna.
(12.20)
Hogy csak egyetlen példát említsek - elismerve természetesen a legfontosabb célt, az agrárexport növelését -, nézzük meg, hogy mi történik a szabolcsi alma esetében. Mi örülünk annak, hogy sûrítményekben és más feldolgozott formában nõhet az exportunk, de azt gondolom, legalábbis figyelmeztetõ jelnek kellene lennie az almatermelés, különösen a minõségi almatermelés radikális csökkenésének. Itt is világos tehát, hogy a mezõgazdasági kistermelõk, adott esetben a szabolcsi almatermelõk támogatásának megfelelõ ösztönzése elmarad. Az exportösztönzõ támogatások valamilyen csatornákon, valakikhez eljutnak, én szívbõl remélem, hogy nemcsak a legerõsebb lobbyelv alapján; de ezen körbõl az az érzésünk, hogy a mezõgazdasági termelõk nagymértékben kimaradnak, a kormány deklarált célja pedig nem ez.
Ma sem tisztázott még, hogy az agrártermékek exporttámogatásának mi lesz a rendezõ elve. Csupán egy biztos, hogy a jövõ évre tervezett exporttámogatás a kivitt árucikkek nagyobb hányadánál bizonyos mértékben csökkenni fog. A három érdekelt minisztérium: az FM, az IKM és a PM nézetkülönbségei úgy tûnik, ma még igen jelentõsek és én csak remélni tudom, hogy ez nem fogja végigkísérni az alap mûködését 1995-ben.
Mindenképpen célszerû lenne tehát - errõl miniszter úr szólt expozéjában - az alap egy helyen való kezelése. De még célszerûbb lenne az agrárszférában érdekeltek: az Agrárkamara és a terméktanácsok - tudom, ma még nagyon gyengék, de sokat kellene tenni ezek megerõsítése érdekében - nagyobb jogosítványokkal való felruházása, mert nekem meggyõzõdésem, hogy ez az alap róluk szól és értük kell hogy legyen. A mintegy tíz legfontosabb finanszírozási cél, mint agrárpolitikai prioritás közül hiányzik tehát az exportpromóció és az agrármarketing. Az egész alapfilozófia, a meghatározott célok úgy tûnik, egy kicsit a '70-es, '80-as évek agrárpolitikai gyakorlatára emlékeztetnek. Jellemzõ megközelítési mód például, hogy a legelõk újrahasználatba-vételét ismét támogatással vélik megoldani és a problémák gyökerét nem az állati termékek értékesítési nehézségeiben és a gazdaságpolitikával eltorzított termelési technológiában keresik és látják.
A kiemelt agrárpolitikai céloknál nemcsak az értékesítésösztönzés, hanem a piacszabályozás is - talán nem is véletlenül - szintén háttérbe kerül. A piacszabályozásra szánt keret nem is az FM-nél, hanem a PM kezelésében van, ahol ráadásul nem is alapszerûen kezelik, holott az intervenciós piaci beavatkozások finanszírozását hatékonyan csak alapszerûen kezelt forrással lehetne igazán jól megoldani. Ha a beavatkozások pénzügyi fedezete nem alapként áll rendelkezésre, abban az esetben a piaci beavatkozást nem a piac, hanem a költségvetés igényei vagy lehetõségei fogják meghatározni. Ráadásul az egy évre nyújtott támogatás nem teszi lehetõvé a gazdaszemléletû, átgondolt pénzfelhasználást, hanem a keretek gyors és azévi elköltésére ösztönzi a felhasználókat. Ez a magyar agrárrendtartás számára, amely óriási pénzhiánnyal küzd, természetesen nem lesz túl nehéz.
Könnyû belátni azt, hogy úgy nem lehet piaci intervenciós vásárlásokat finanszírozni, ha csak a beavatkozás, a vásárlási és eladási mûveletek egyenlegét és nem a forgalmat finanszírozza meg a költségvetés. A piacszabályozás pénzhiányát fokozza, hogy a pénzügyi támogatást nem egészítik ki a költségvetésben meghatározott hitelkeretek. Az agrárpiac szabályozásánál mutatkozik meg talán legkirívóbban: ahhoz, hogy az adott gazdaságpolitikai célt hatékonyan meg lehessen finanszírozni, a költségvetési támogatásokhoz megfelelõ hitelkereteket is hozzá kell rendelni. Ennek hiányát azért sem értem, mert a kormány egyik legfontosabb szándéka a kelet-európai piacok visszaszerzése, amivel maximálisan egyet lehet érteni.
Idézek a kormány T/210. szám alatt benyújtott gazdaságpolitikai irányvonalát tartalmazó anyag 25. oldaláról. "A szovjet utódállamok piacain jelentõsebb volumenû megrendelésekre csak megfelelõ hitelnyújtás mellett számíthatunk. Tehát piaci részesedésünk csak akkor növekedhet, ha exportõreink képesek felvenni a versenyt a nyugati konkurensek pénzügyi hátterével: vagyis exporthitelezés és garanciavállalás biztosításával."
Hogy frakciónk támogatni fogja-e a beterjesztett törvényjavaslatot, az a módosító indítványok és még a részletes vita során fog eldõlni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)