KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapokban néhány törvényjavaslat tárgyalása során vissza-visszatérõ téma volt az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodása, helyzete. Így volt ez az 1993. évi zárszámadás, a pótköltségvetés tárgyalása idején és napirenden van a jövõ évi költségvetési vitában is.
A most beterjesztett módosító javaslat idén immáron negyedik alkalommal hozza a tisztelt Ház elé az 1993. január 1-jén hatályba léptetett és már 1993- ban is kétszer módosított törvényt. Az elkülönített pénzalapok nem egy-egy meghatározott szakterület, szakma segítését hivatottak szolgálni, hanem a gazdaság globális kezelése, a foglalkoztatási gondok, a rehabilitáció, a területi egyenlõtlenségek kezelése, az egyre növekvõ vállalkozói réteg segítése kell vagy kellene hogy vezérelje az alapok mûködtetõit.
Az alapokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatokat - az Állami Számvevõszék vizsgálataira is tekintettel - kritikai megközelítésben a következõk szerint lehet összefoglalni. Az elkülönített állami pénzalapok összességének gazdálkodására, szabályozására az áttekinthetetlenség, a támogatási céloknál az átfedések a jellemzõk. A nyilvántartások nem felelnek meg a számviteli törvény elõírásainak, a gazdálkodásuk nem elõírásszerû. A pénzhasznosulás nem megfelelõ hatékonyságú, a felelõsségi rendszer javításra szorul, pedig nem kis összegû vagyonról van szó, amikor az alapokról beszélünk.
1993-ban 229 milliárd volt a bevétel, a kiadás 225 milliárd forint, ugyanez a szám 1994-ben 232 milliárd, illetve 234 milliárd forint. Az összes elkülönített alap vagyona meghaladja a 100 milliárd forintot. Ugyanakkor a negatívumok felsorolásakor azt is látnunk kell, hogy nehezíti a tisztánlátást a szerteágazó bevételi szerkezet, a kezdetben alkalmazott egyszerû forrásszétosztás, ingyenes juttatás, támogatás.
Csak a probléma érzékeltetéséül engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam az alapok bevételi összetételét. Ilyeneket, mint a költségvetési támogatás, az adójellegû befizetések, a más alapoktól átvett pénz, közvetlen befizetés a privatizációból, a nem adójellegû vállalkozói bevételek, tõkebevételek, a hitelfelvételekbõl származó forrás. A kiadási oldalon pedig ugyanez a sokrétûség: lakossági, önkormányzati, vállalkozói támogatás, tõkekiadás, hiteltörlesztés, pénzbeni juttatás.
Már az 1994. évi pótköltségvetésben megfogalmazódott, hogy a tisztánlátás, a közpénzek hatékony felhasználása, a költségvetési fegyelem érvényesítése céljából egyes alapok összevonásának, megszüntetésének elõkészítése halaszthatatlanná vált. Az 1995. évi költségvetés pedig egyértelmûvé teszi a reform elsõ lépéseként a gazdaságfejlesztés, az agrárszféra rendelkezésére álló pénzeszközök hatékonyabb felhasználása érdekében egyes alapok összevonásával új alapok létrehozását, amit aztán a tárgyalás alatt lévõ törvényjavaslat realizál.
A tervezet több nagyon fontos elõremutató megoldási javaslatot tartalmaz. Ésszerûsíti az állami pénzalapok közötti munkamegosztást, növeli a rendelkezésre álló pénzforrások felhasználásának hatékonyságát, tágabb teret biztosít a likviditási problémák kezelésére, lehetõvé teszi új feladatok és új források kezelését, a kezelés egységesítése elmozdul egy más típusú felhasználási rend kialakítása irányába, végül megvalósítja az alapok közötti célszerûbb feladatátcsoportosítást.
(12.30)
A törvényjavaslat Környezetvédelmi Alapra vonatkozó módosító rendelkezése egyrészrõl bõvíti az Alap forrásainak körét, másrészrõl új támogatási formát emel be, ez pedig a hitelgarancia intézménye. Bõvíti a támogatható feladatok körét. A közcélú környezetvédelmi feladatok közé sorolja a tájrendezési feladatokat. A korábbi szabályozástól gyökeresen eltérõ módon szabályozza a módosítás a vissza nem térítendõ támogatásban részesíthetõ szervezetek körét, azt szervezeti formához köti. Megkülönböztetetten kezeli a nemzetközi szerzõdés megvalósítását elõsegítõ célokat. Kiemelt lehetõséget biztosít a javaslat a környezetbarát termékek, a lakossági fejlesztések támogatására.
A Területfejlesztési Alap tekintetében a racionális földhasznosítás törlésével szûkíti a támogatandó célok körét. Bõvül az Alappal rendelkezõ miniszter döntési lehetõsége, és ezzel párhuzamosan a felelõssége. Megnyílik a közremûködés lehetõsége a hamarosan létrejövõ megyei területfejlesztési tanácsoknak az Alap támogatási rendszerében.
A Mezõgazdasági Alap létrehozásával a korábbi támogatási célok felülvizsgálatra, ésszerûsítésre kerülnek. Az önálló gazdálkodás nem adhat mentességet a szabályozás felülvizsgálata alól. A módosítás bevezeti a védett bevételek intézményét, amelyeknek ideiglenes átcsoportosítása csak visszapótlási kötelezettség mellett képzelhetõ el. Figyelemreméltó szerepet szán a törvényjavaslat a szervezõdõ Agrárkamarának; nevezetesen az közremûködhet a támogatási feltételek kialakításában, a feltételek meglétét igazolhatja, a támogatási kérelmeket elõzetesen véleményezi.
Kereskedelemfejlesztési, befektetésösztönzési, támogatási, mûszaki fejlesztési célokat szolgál a Gazdaságfejlesztési alap. Az Alap felett az ipari és kereskedelmi miniszter rendelkezik ugyan, de a döntési javaslatok elõkészítésére tárcaközi bizottságot kell létrehozni.
Végül szeretném fölhívni képviselõtársaim figyelmét arra, hogy bár a törvényjavaslat címe az 1992. évi LXXXIII. törvény módosításáról szól, de e módosítás keretében a javaslat módosításra javasolja az erdõkrõl és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvényt, valamint az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvényt is.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)