BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A törvénytervezet áttanulmányozása kapcsán nekem is ambivalens érzéseim vannak. A vizsgálat során azt tekintettem át, hogy a központi adóterhek csökkentése - amely a kormányzat ígérete volt -, ad-e lehetõséget az önkormányzatok számára a helyi adók lényeges növelésére. A másik, amit vizsgáltam, hogy szûkíti-e az önkormányzatok bevételeit.
Az elsõ esetben azt állapítottam meg, hogy az önkormányzatoknak csökkenõ központi adóterhek mellett érdemben nincs lehetõségük a helyi bevétel jelentõs növelésére. A 2. pontból pedig megállapítható, hogy szûkíti az önkormányzatok bevételeit. Az elõterjesztés látszólag a pontosabb megfogalmazást, a jogszabályváltozás miatti korrigálást, az egységes alkalmazást segíti, és egy jogharmonizáció irányába lép.
Érdemi változást azonban - az elõbbi felszólalóval egyetértve - az iparûzési adó alapjának meghatározása jelent a bankok, biztosító társaságok vonatkozásában. Itt is helyesnek tartom, hogy a kamatbevételekbõl levonandó kifizetett kamatok és kamat jellegû összegek feleljenek meg a nettó árbevétel fogalmának. Azonban ha az önkormányzatoknál néhány példán megvizsgáljuk, hogy ez milyen következményekkel jár, akkor nehezen teljesíthetõ a parlament elõtt lévõ, az önkormányzatoknál jelzett helyi adóbevételek várható teljesítése.
1994-ben az önkormányzatoknál a tervezett 27 milliárd forinttal szemben a várható teljesítés 29 milliárd körül alakulhat. 1995-ben 29 milliárdot tervezünk, hogy az önkormányzatok helyi adóbevételébõl ennyit teljesítsenek.
Szeretnék egy-két konkrét példa megemlítésével rávilágítani, hogy az önkormányzatok bevételi lehetõségeit valóban szûkíti, és egy új választást követõen a megalakuló testületek idõzavarba kerülnek, és nehéz helyzetben tudják - vagy nem tudják - korrigálni a bevételi kieséseiket. A társasági adófizetési kötelezettség módosítása ugyan megteremti a jogharmonizációt, azonban megjegyezzük, hogy a közszolgáltató szervek zöme veszteségesen végzi tevékenységét, így várhatóan mentesülnek a helyi adók alól. Példaként Salgótarján város esetében ez közel húszmillió forintos bevételkiesést eredményez. Itt javasolni fogjuk, hogy az önkormányzatok döntési kompetenciájába tartozzon, hogy az adók és az illetékek hatékony behajtásának elõsegítése céljából rendeletben szabályozhassa az anyagi érdekeltség feltételeit.
A törvénytervezet 3. § és 52. § 22/b, c) és h) pontjainál meghatározott nettó árbevétel, mint a helyi iparûzési adó alapja, kedvezõtlenül fogja érinteni az önkormányzatok egy részét.
A módosítás 1995. január 1-jei hatálybalépése azt jelentheti, hogy a pénzintézetek és a biztosítók nem az 1994. évi adóbevallás alapján, hanem az általuk bejelentett várható adó alapján fognak adózni ebben az évben. Gyakorlatilag ezzel a módosítással a pénzintézetek és a biztosítók egy része az iparûzési adóztatás alól szinte teljesen kiesik, hiszen csak nyereségük után lesznek adóztatva.
Néhány példát említenék meg: Veszprém városában ez közel 40 millió forint kiesést jelent a korábban tervezetthez képest; a közszolgáltató és egyéb szervezeteknél a változás miatt 10 uszkve 15 millió forint bevételi kiesés jelentkezik; Kecskemét város esetében, ahol 15 bank és 9 biztosító társaság, 7 közszolgáltató szervezet mûködik, e törvénymódosítás esetén 24, 6, illetve 19 millió forint kiesés keletkezik a jövõ évi tervezett bevételekbõl.
A fenti példákkal szerettem volna illusztrálni - az elõzõ hozzászólóval egyetértve -, hogy a bevételkiesés pótlására az önkormányzatoknak reális lehetõségük nincs. A jelenlegi adómértékek emelése az idõ rövidsége miatt már nem várható meg, az új testület viszont - mire felméri lehetõségeit, megismeri költségvetési helyzetét - a törvényi tilalom miatt már nem módosíthatja rendeletét, csak az adózókra hátrányosan. Feltétlenül fontos tehát, hogy a parlament adja meg a lehetõséget az önkormányzatok számára, hogy késõbb is - felállásukat, bizottságaik létrejöttét, a kamarákkal és az adózókkal történõ egyeztetést követõen - módosíthassák elõirányzataikat.
Röviden szeretnék kitérni az ÉT-megállapodásra is - amellyel én személy szerint nem tudok egyetérteni -, amelyben a telekadó nem terjed ki a belterületi beépítetlen mezõgazdasági területekre. Ez ellentétes a település érdekeivel, a beépítetlen ingatlanok hasznosításának gyorsításával, a közmûvesítésben való részvétellel, és telekspekulációra ad lehetõséget. Számtalan külföldi példa azt bizonyítja, hogy a belterületen beépítetlen ingatlanok kirívóan magas adóztatás alá esnek, hogy azok hasznosítása a rendezési terveknek megfelelõen mielõbb megtörténjen, és a tulajdonos ne arra spekuláljon, hogy annak az értéke milyen módon növekedik.
Tisztelettel javasolom a tisztelt Háznak és a tisztelt Pénzügyminisztériumnak, hogy észrevételeimet szíveskedjék figyelembe venni az önkormányzatokat érintõ jövõ évi költségvetés készítése során. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)