DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a miniszter úr válaszát, aminek bevezetõ részével és elveivel sok tekintetben egyet tudok érteni. Örömmel vettem, hogy ha lassan is, de megindult az integráció következõ lépése ebben a témában.
A bezárásokkal és a nyitásokkal kapcsolatosan azonban azt hiszem, miniszter úr nem fog csodálkozni azon, ha azt mondom, hogy a válasza nem elfogadható számomra, hiszen nem nevezett meg olyan missziókat, amelyek bezárásra kerülnek, és ezzel kapcsolatosan rengeteg képzet, rengeteg bizonytalanság tapasztalható a közvéleményben. Különösen problematikusnak látszik olyasmi is, hogy állítólag szó van arról, hogy az Arab-öbölben való jelenlétünket - ami a nemzetközi kereskedelem egyik nagy átcsatolóhelye - csökkenteni akarjuk. Olyan érzésünk is van, hogy szinte folytatva azt az idõszakot, amikor a Szovjetunió külpolitikájának függvényeként nekünk szinte tilos volt - sõt nem szinte, hanem határozottan tiltva volt - a latin-amerikai relációkkal közvetlenül foglalkozni, itt további levonulás fordulna elõ: egész sorozata kerül szóba azoknak a helyeknek, ahol esetleg zárásra kerül sor. Természetesen így most elemezni nem lehet, de azt jelezni szeretném, hogy érdemes volna ezt érdemben is megvitatni, akár többpárti egyeztetés formájában is.
Ami a takarékosságot illeti, teljes mértékben egyetértek a takarékosság törekvésével, különös tekintettel arra: itt tényleg nagy lehetõség van arra, hogy a párhuzamos jelenlétek csökkentésével a takarékossági szempontokat kövessék. Azonban nem tudom, mennyiben ítélhetõ takarékosságnak például az, hogy tudomásom szerint a Brüsszelbõl hazahívott Granasztói helyére pillanatnyilag három nagyköveti szintû képviselet alakul ki: egy bilaterális, egy multilaterális és egy NATO-hivatal. Számomra furcsa: miféle takarékosság az, ahol egy dilettánsnak nevezett vezetõ munkáját három szakértõ fogja majd ellátni, három teljes apparátussal. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)