ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem szeretnék visszaélni az idõvel és az önök türelmével, úgyhogy sietek ezzel a felszólalással, amelynek, úgy érzem, van mondanivalója.
Amit mondani fogok, az nem interpelláció, hiszen nem az a célom, hogy bárkit is bíráljak, hanem hogy az országnak segítsünk. Nem kérdezni szeretnék, hanem éppenséggel kézzelfogható választ adni, konkrét megoldást kínálni az egyik legsúlyosabb, mindnyájunkat kínzó problémára. Ugyanakkor mondandómat nem adhattam elõ egyik törvényjavaslat vitájánál sem módosító indítványként, hiszen a legfõbb gond épp az, hogy ilyen tárgyú törvényjavaslat eddig nem került a tisztelt Ház elé.
Felszólalásom témája ugyanis a feketegazdaság, a feketekereskedelem és az egészet mozgató korrupció elleni koncentrált küzdelem kormányzati szintû koordinációjának a modellje, aminek lényegét vázolom a következõkben.
Felszólalásomat megelõzõen levélben tájékoztattam a témában illetékes miniszter urakat: Kuncze Gábor belügyminisztert és Vastagh Pál igazságügy- miniszter urakat, és õszintén remélem, hogy felszólalásom nyomán ezekben az ország számára fontos témákban kialakulhat majd egy olyan párbeszéd, amely jelentõs gyakorlati elõrehaladást eredményezhet a minél közelebbi jövõben.
Minden eddigi parlamenti felszólalásomban és fontosabb sajtónyilatkozataimban hangsúlyosan kitértem erre a problémára, mert meggyõzõdésem, hogy amennyiben ezen a téren nem lépünk radikálisan - és ezt elõre aláhúznám -, a magyar gazdaság talpraállítása érdekében tett minden társadalmi, parlamenti és kormányzati erõfeszítés elpazarolt energiává válik. Tudjuk, hogy a korrupcióra épülõ feketegazdaság a GDP egyharmadának megfelelõ, iszonyatos mennyiségû összeggel, a költségvetés hiányát sokszorosan meghaladó volumenben lopja meg az államháztartást, mindannyiunk pénztárcáját. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy feketegazdaság és korrupció mindenütt van, ám ezt a mértéket mi nem tudjuk elviselni.
Éljünk a lehetõséggel, hogy még piacgazdaságunk zsenge korában fojthatjuk el a maffiózus tendenciákat, és merítsünk bátorságot az olasz példából. Az utóbbi hónapokban rengeteg ígéret hangzott el a politikai életben ezeknek a negatív folyamatoknak a visszaszorítására vonatkozóan, sõt az egyes részterületeken konkrét próbálkozásokkal is találkozhattunk. Ám, mint az eddigi eredmények is mutatják, a részpróbálkozások itt már nem vezetnek komoly eredményre.
A közvélemény egyre elégedetlenebb a gazdasági bûncselekmények felderítésével. Mindenki, aki az üzleti életben és a politikában valamelyest is járatos, tudja, hogy ebben a jelenségkörben a részmegoldások a jövõben is csak eseti szenzációkat eredményezhetnek, de megoldást nem hoznak. Csak a folyamat egészét átfogó, koncentrált, hosszú, szívós munka vezethet eredményre.
Egy ilyen folyamatot ma már csak kormányzati szinten lehet elindítani és koordinálni, de még eközben is ügyelni kell azoknak a negatív mozzanatoknak a kiszûrésére, amelyek az egyes érintett hatóságok és intézmények különbözõ szintjeit megbízhatatlanná teszik. Ezért mind a koordinációra, mind az operatív munkára önálló, koncentrált, szervezett intézményi mechanizmust kell elkülöníteni. Ennek nem a méretei a döntõek, hanem a hatékonysága.
Kidolgoztunk egy koncepciót - a kormányzati szintû koordinációtól egészen a nyomozás operatív szintjéig menõen - egy lehetséges speciális szervezési modellre vonatkozóan, amely átfogja a pénzügyi, a biztonsági, a rendészeti és az igazságszolgáltatási szféra minden fontos elemét. Ehhez képest a szükséges létszám viszonylag kicsi, mert a modell hatékonysága nem ezen múlik.
Tisztelt Ház! Tudom, egy ilyen folyamat lebonyolításához jelentõs pénzügyi forrásokra van szükség, a modell megvalósítása esetén - azon belül - ez a fedezet megteremthetõ. Én most többek között azokat képviselem ezzel a hozzászólással, akik hajlandók lennének komoly áldozatokra a pénzügyi háttérnek a kormánnyal közös megteremtése érdekében. A modell kiinduló tétele az, hogy feltétlenül szükség van a legmagasabb szinten egy koordinációs fórumra, amelyben minden közvetlenül érintett országos vezetõ részt vesz. Egyrészt ahhoz is szükséges ez a részvétel, hogy mindnyájan alkotó és felelõs részesei legyenek az összes alapvetõ döntésnek, másrészt azért, hogy egyik intézményi rendszer se eshessen ki hiányzó láncszemként a folyamatból.
Ennek a kiemelt szintû fórumnak - nevezzük országos korrupcióellenes bizottságnak - az alábbi tagjai lennének: az igazságügy-miniszter mint kormányzati koordinátor, a belügyminiszter, a nemzetbiztonsági szolgálatokért felelõs tárca nélküli miniszter, a legfõbb ügyész mint a folyamat kulcsintézményének közvetlen irányítója, a Legfelsõbb Bíróság elnöke - aki ugyan nem tartozik a bûnüldözési struktúrához, de ha a bírósági rendszer nincs benne kezdettõl a mechanizmusban, akkor felesleges létrehozni és finanszírozni bármit -, az országos rendõrfõkapitány, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka, az APEH elnöke, a bankfelügyelet elnöke, a privatizációs kormánybiztos. A kormányzati szinten felelõs intézmény az Igazságügyi Minisztérium kellene hogy legyen. Ehhez kellene a miniszter mellé rendelt operatív felelõs, akinek a koordináció összefogása lenne a feladata.
A nyomozati szint és az egész modell központi intézménye az ügyészségi szervezeti rendszeren belül szervezetileg és financiálisan elkülönített korrupcióellenes nyomozóhivatal. Ez az operatív munka lelke, intézményileg és személyzetileg független és feddhetetlen munkacsoport, amely mintegy tíz nyomozó ügyészbõl és az õket kiszolgáló apparátusból áll. Alájuk rendelõdik a másik válogatott csapat, egy 25 fõs rendõri csoport, akik kiegészülnek 5-5 fõvel a VPOP-tõl, a Nemzetbiztonsági Hivataltól és az APEH-tõl. A rendszer mûködésének lényege, a munka centruma a nyomozóhivatal, amely az egész ország területén és a nemzetközi kontaktusokban a jogszabályok engedte maximális nyomozati jogosultsággal rendelkezik, közvetlenül irányítja a többi résztvevõt.
(19.00)
Ugyanakkor tudjuk, hogy minden erõfeszítés kárba vész, ha nem sikerül a modellnek érintenie a bírósági szférát is. A lehetséges megoldási utak egyike az, hogy eljárásjogi hátteret kapna ezekben az ügyekben egyfajta speciális illetékesség. Ez annyit jelent, hogy a korrupcióellenes nyomozóhivatal által benyújtott ügyeket kizárólag egyetlen bíróság, például a Fõvárosi Bíróság ezekre kijelölt egy vagy két bíró tanácsa tárgyalná. A bírák kiválasztását az illetékes bírósági vezetõk az országos korrupcióellenes bizottsággal együttmûködve végeznék el.
Tisztelt Ház! Befejezésül: mint korábban jeleztem, én azokat képviselem most, akik nagyon érintettek ebben, és áldozatokra is hajlandóak lennének. Ugyanis tudniuk kell, hogy a gazdaságon belül a jövedéki termékeket elõállító ágazatok képezik a legérdekeltebb szférát a feketegazdaság visszaszorítását illetõen. Ismereteim szerint a terméktanácsokba tömörült, jövedéki termékeket elõállító vállalkozások megfelelõ kormányzati döntés esetén részt vennének a korrupcióellenes harc finanszírozásában. Egy ilyen pénzügyi támogatás elvi alapjait kidolgoztuk. A legmagasabb szintû és rangú olasz maffia- és korrupcióellenes szakértõk ugyancsak fölajánlották közremûködésüket.
Várjuk tisztelettel a kormány konkrét javaslatait, hogy ennek megfelelõen mi is lépni tudjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)