DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A kormány saját programjával összhangban nyújtja be a földrendezõ és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatát.
A mezõgazdasági termelés gyors növelésének egyik igen fontos feltétele a tulajdonviszonyok rendezése. Hogy milyen rendkívül nagy feladatról van szó, arra vonatkozóan csak néhány adatot említek. A részaránytulajdonú földek kiadása során 1 millió 800 ezer tulajdonos részére 2 millió 600 ezer hektár föld kiadását kell elvégezniük a földkiadó bizottságoknak. Ezzel párhuzamosan a kárpótlás során az elsõ ütemben 2 millió 400 ezer hektár föld talál új gazdára, 43 millió aranykorona értékben. Ezt a hatalmas munkát kell befejezni a törvényjavaslat szerint a jövõ évben, amihez még hozzájön a kettes földalap árverése, ami mintegy 204 ezer hektár, 2,3 millió aranykorona értékben.
Az elõttünk álló törvénytervezet a földkiadó bizottságok munkájának meggyorsítását célozza, amelyre igen nagy szükség van, mert az országos felmérés szerint 1 millió 792 ezer részarány-tulajdonos 1 millió 287 ezer kérelmet nyújtott be, és a meghozott határozatok száma mindössze 606 ezer. Országosan mintegy 80 helyen nem mûködik a földkiadó bizottság, és mintegy 20 szövetkezetben még jóváhagyott földalap sincs. Folynak a vég nélküli pereskedések. Az esetek jó részében a helyi szövetkezeti vezetõk ellenérdekeltsége, máshol a földkiadó bizottságok tehetetlensége az elõrehaladás kerékkötõje.
Mi, kereszténydemokraták a földtulajdonviszonyok rendezésének gyorsításával, így a törvénytervezet fõ céljával egyetértünk, és néhány módosítás és pontosítás elfogadása esetén támogatni fogjuk.
Fõbb észrevételeink a következõk: a törvénytervezet 3. §-a szerint azoknak a részarány-tulajdonosoknak a földje, akik nem kívánják, hogy a földtulajdonukat önálló birtoktestté alakítsák, közös tulajdonba kerül, és így kerül bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba is. A törvényjavaslat nem rendelkezik arról, hogy mit tehet a tulajdonos közös tulajdonban lévõ földjével, ha úgy dönt a késõbbiekben, hogy önállóan akarja mûvelni: mikor, kitõl kérheti földjének kimérését és birtokba adását.
A 4. § (2) bekezdése arról szól, hogy amennyiben kevés a föld a részaránytulajdonok kiadásához, azt ki kell egészíteni a kárpótlási földbõl 2 százalék erejéig vagy állami tulajdonú földekbõl. Ha ez sincs, pénzbeli kárpótlást helyez kilátásba. Kérdés, hogy ki adja a pénzt, mikor és mennyit? Ilyen nyitott, bizonytalan pontok egy törvényben nem maradhatnak.
Számunkra érthetetlen a 12. §, amelynek lényege, hogy amennyiben a földkiadó bizottságnak nem sikerül a földek birtokba adása - vagyis a szövetkezettel való megegyezés -, úgy az eljárást az FM-hivatal folytatja le, de büntetésbõl ebben az esetben a kimérés és bejegyzés teljes költsége az új földtulajdonosokat terheli. Ilyen diszkriminatív intézkedést a meghozandó törvény nem tartalmazhat, hiszen a legtöbb esetben nem a földkiadó bizottságon, pláne nem a részarány-tulajdonosokon múlik a megegyezés, hanem a szövetkezet ellenállásán. Méltánytalan lenne azokat büntetni, akik a leginkább megszenvedték, hogy még mindig nem jutottak jogos tulajdonukhoz.
Hasonlóan elfogadhatatlan az, hogy a kormány felhatalmazást kapjon, hogy rendeletben állapítsa meg azt, hogy a kárpótlásra kijelölt állami földterületek hogyan juthatnak az önkormányzat tulajdonába. Már csak azért sincs szükség kormányrendeletre, mert ezt a kérdést a '92. évi II. törvény - az úgynevezett átmeneti törvény - 25. § (4) bekezdése tökéletesen szabályozza, csupán a végrehajtásként szereplõ '94. május 31-i határidõ meghosszabbítása szükséges. De úgy gondolom, ilyen fontos kérdés szabályozására nem kormányrendelet, hanem országgyûlési határozat szükséges.
(11.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõcsoportunk a földkiadó és földrendezõ bizottságokról szóló törvény módosítását szükségesnek, fontosnak és sürgõsnek tartja, és az említett módosításokkal elfogadásra javasolja.
Õszintén kívánjuk, hogy a kormány sikeresen oldja meg a jövõ év végéig ezt a hatalmas feladatot.
Befejezésül képviselõtársaim figyelmébe ajánlom Teleki Pál egy gondolatát: "A magyar föld éppúgy a magyar nemzet, mint a magyar nép, és a magyar földrõl való intézkedéseinkhez éppen olyan kötelességérzettel és áhítattal kell hozzányúlni, mint a magyar föld megmunkálásához." Köszönöm képviselõtársaim megtisztelõ figyelmét. (Taps minden oldalon.)