MATUSKA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására benyújtott, T/187. számú törvényjavaslathoz az általános vitában a következõ észrevételeket teszem. Elõrebocsátom, hogy szándékosan a vitás kérdésekre helyezném a hangsúlyt.
A módosító javaslat benyújtása indokolt volt. A törvény megalkotása óta eltelt közel egy év alatt a földtulajdoni és használati viszonyok alig mozdultak el a rendezõdés irányába. A létrehozott jó szándékú, ám nagyon sokszor laikusnak bizonyuló társadalmi bizottságok, a földkiadó bizottságok csak elenyészõen kis részben végezték el feladataikat maradéktalanul. Az is nyilvánvaló, hogy a bizottságok munkáját követõ földkijelölési, földnyilvántartási feladatok sem oldhatók meg a törvényalkotók szándéka szerinti, de különösen nem az érintett földtulajdonosokban felkeltett várakozásoknak megfelelõ idõhatáron belül. A földkiadó bizottságok jelentõs része mégis a legkülönbözõbb okok miatt formálisan be is szüntette mûködését. Jelenleg az országban a földtulajdoni viszonyok a nyilvántartások alapján áttekinthetetlenek. A földhasználati viszonyok pedig állandó mozgásban vannak. Gazdálkodási, támogatási, hitelezési szempontok érvényesítéséhez jórészt alkalmatlanok, követhetetlenek.
Itt szeretném hangsúlyozni azon véleményemet, hogy ez az állapot még hosszú ideig fenn is marad. Ez a dolog természetébõl következik. A stabilizáció érdekében pedig elkerülhetetlen a földtörvény mielõbbi ésszerû módosítása.
Az a véleményem, hogy a földügyekben jelenleg egyeduralkodó tulajdonosi szemléletet, a földet mint vagyontárgyat, telekértéket favorizáló szemléletet mielõbb ki kell bõvíteni a használati, termelési szempontokat is figyelembe vevõ szabályozással. Ugyanis a falun élõ emberek százezrei kényszerülnek rá a piacképes termékek elõállításával megszerezhetõ jövedelemre. Bizonyos, hogy a nemzetgazdaságunk egyensúlya sem állítható helyre évi egymilliárd dollár mezõgazdasági eredetû exporttöbblettel, ami nemrég még a duplája volt. Jó okunk van tehát a földügyek rendezésére, amit a törvényjavaslat megkísérel, az ország földterületének 28 százalékát kitevõ részaránytulajdonban lévõ hányadán.
Mielõtt felsorolnám a javaslat elfogadásához nélkülözhetetlennek tartott szempontokat, legalábbis általam, még szólni kell egy alapkérdésrõl. Milyen mértékben és meddig érdemes elmenni az egyes földrészletek kitûzésében, nyilvántartásbavételében, ami mellesleg jelentõs költségekkel is jár, akkor, amikor a földet használni is kívánó tulajdonosok és bérlõk már a föld koncentrációjában érdekeltek. Elõttem szóló képviselõtársaim érintették ezt a kérdést. A nadrágszíj-parcellákat célszerûen használni nem tudják. Kinek az érdekét szolgálja valójában a földterületek elértéktelenedését okozó egy-két hektáros földdarabok kialakítása? A tulajdonosokét biztosan nem, de a költségviselõkét sem. A 2 millió 600 ezer hektár föld felosztása 1 millió 600 ezer tulajdonos között, ahogy azt a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk, átlagosan 1,6 hektár nagyságú parcellákat eredményez.
A T/187. számú törvényjavaslat elkészítésének alapgondolatát tiszteletben tartva a következõk megfontolására kérem képviselõtársaimat.
Kiindulhatunk-e abból, hogy az 1993. évi II. törvény alapjaiban jó volt, a részarány-tulajdonosok egyenlõségét, évtizedeken át megõrzött tulajdonosi jogát garantálja-e? Véleményem szerint nem. Hiszen ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az eredeti törvény teljesítési sorrendet ír elõ a földkiadásnál, máris nyilvánvaló, hogy vannak elõnyben részesítettek és háttérbe szorulók. Van, aki a jól használható faluközeli szántókat, van, aki a távoli szikes legelõket kapja. Nem vagyok járatos az alkotmányjogban, mégis felvetem: elfogadható-e az effajta megkülönböztetés? Legalább a mûvelési ágak arányát figyelembe véve kellene a tulajdonostársak között esélyegyenlõséget teremteni.
Azért sem volt jó az eredeti törvény, mert a földügyekben járatlan társadalmi bizottságokkal államigazgatási határozatot hozattak, amitõl azok joggal idegenkedtek.
Abból kell inkább kiindulni, hogy alapos törvénymódosításra van szükség. A földhivatali munkában járatos szakemberek tudják, hogy a földügyek intézése, a földkimérés, tulajdonbejegyzés, átvezetés, közhiteles nyilvántartások naprakész vezetése hihetetlen nagy munkát, sok jó és gyakorlott szakembert, hivatalnokot igényel, nem utolsósorban anyagi és tárgyi feltételeket. Nem kerülhetõ meg a földhivatali szakemberek véleményének meghallgatása. Ennek pedig az a lényege, hogy az említett hivatali teendõk csak bizonyos határig gyorsíthatók meg. Az a hatalmas feladat, ami elõttünk áll, így is, úgy is hosszú évekig eltart. Óvakodni kell tehát a törvény végrehajtására rövid határidõket és más kényszerítõ intézkedéseket tenni. Mint például a támogatás megvonása, ami az elõbb is már elhangzott, a földtulajdonostól, ha azonnal nem méreti ki a földjét. Ez igazságtalan. A határidõket nem lehet betartani és betartatni, a kényszerítõ intézkedések nem szolgálják senkinek sem az érdekét.
A földkiadó bizottságok változatlan fenntartása, de újjáalakítása is aggályokat vet fel. Például: miért és milyen alapon vesznek részt a bizottságok megválasztásában és munkájában azok, akik már korábban, a legelején kimérették a földjüket? Valójában földosztó jellegû tevékenységet végzõ bizottság helyett olyan állandó jellegû testületre lenne szükség, amelyben a földtulajdonosok és földbérlõk egyaránt helyet foglalhatnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy a földtulajdonosok jó része sohasem fog földmûveléssel foglalkozni. Különösen nem azok, akiknek sohasem volt földtulajdonuk. Tehát nagy szükség volna olyan testületre, ahol a földbérlõk is megjelenhetnek.
Bármilyen bizottság vagy testület munkáját nagymértékben könnyítené, ha az 1993. évi II. törvény, megfelelõen értelmezve nem 1,6 millió parcella kimérése, kiadása mellett érvelne, mint a javaslat teszi, mint sürgõsen végrehajtandó feladat. A tulajdonosok nagy része nem ezt kérte.
A törvény 5. § (3) bekezdése világosan megkülönbözteti a föld kiadását az önálló birtokká alakítástól. Az utóbbi sokkal költségesebb, de kevesebb is rá az igény, gyorsabban megoldható.
Meggondolandó a törvény végrehajtásának meggyorsítására a földmûvelésügyi hivatalok s a kárrendezési és kárpótlási hivatalok mint állami végrehajtó szervek bevonása. Valószínû, hogy a földhivatalok mint az összes adat és szakmai hozzáértés birtokában lévõ hivatalok, elegendõk egy nyugodt, pontos és szakszerû munka végrehajtására, kizárva ezzel a kampányszerûséget, a fontosság bizonyításának kényszerét. A földhivatal vonja be a helyileg érintett földtulajdonosokat és végezze el a munkát.
Nem könnyû a földkiadó bizottságokról szóló törvényben a földhasználatot, a gazdálkodást elõsegítõ szempontokat bevonni. Mégis megfontolásra javaslom tisztelt képviselõtársaimnak a következõt: ha a föld használója szarvasmarha- vagy juhtartóteleppel is rendelkezik, legyen lehetõsége a bérelt földterületeit a bizottsággal a telep közvetlen környezetében kijelöltetni, ha ez a földtulajdonos érdekeit nem sérti.
(11.20)
Azt hiszem, ma már egyértelmû és közismertté vált az a tény, hogy a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés történelmi mélypontra esett vissza. A tej- és tejtermék-import elkerülhetetlennek látszik, ugyanakkor az is tény, hogy a tömegtakarmány- és legelõigényes állatok tartására alkalmas telepek jó része üres. Nem kis részben azért, mert messzirõl szállított takarmánnyal jövedelmezõen termelni lehetetlen. Az épületeket lebontani és bérelt földön újra felépíteni képtelen gondolat lenne. Vagy építsük fel újra az ország állattenyésztõ telepeit? Gondolom, egyik megoldás sem járható.
Végül: nem látok indokot arra, hogy elhamarkodott törvénymódosítással oldjuk meg a valóban megoldandó feladatokat. Elvétve lehet valóságalapja olyan felvetéseknek, hogy a földtulajdonosok várják, hogy termelhessenek végre a részaránytulajdonban lévõ földjükön. A részaránytulajdonban lévõ földek kiadása 1989-ben elkezdõdött és folyamatosan ment; ahol még nem jutottak hozzá a gazdálkodók, ott valószínûleg más okok játszanak közre, nem a törvény hiánya.
Tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen a javaslat jobbítása érdekében konkrét módosító javaslatokat szeretnék beterjeszteni, ezért kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy az általános vitát ebben az évben már ne zárja le. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)