BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): ... két perc, igen...
Lakos miniszter úrnak tudom válaszolni: akkor is tudtam, most is tudom, csak ön másra gondolt, miniszter úr. Ugyanis ha akkor nem kerül a törvénybe, hogy aki nem ad be igényt, annak is van követelése és azt is ki kell elégíteni valamilyen formában, akkor kié lett volna az a föld, amire nem adnak be igényt? Ez a kérdésem. Ugyanis nagyon sokan nem adtak be igényt azóta sem, de az õ tulajdonjoguk akkor is fönnáll.
Nem azt kérdezem, hogy mit ne csináljunk. Azt kérdezem: mit kellett volna csinálni ebben az esetben? Csak azt lehetett - és ezt számtalanszor átrágtuk - , amit csináltunk. Ez egyáltalán nincs ellentétben azzal, amit mondtam, hogy nyissuk meg az igény lehetõségét azoknak, akik azóta meggondolták magukat, mert eltelt másfél év.
Minden földnek van tulajdonosa... Én nem tudom, ki találta ki, hogy nekünk az a véleményünk vagy az az elképzelésünk, hogy nincs. Minden földnek van tulajdonosa, csak a tulajdonjogával pillanatnyilag nem élhet, mert nem kapta meg. Azt célozza a törvény - az eredeti is azt célozta -, hogy kapja meg és élhessen a tulajdonjogával. Akkor teljesen egyetértünk! Ha csak ez a különbség kettõnk között, Orosz úr, akkor azt kell mondanom, nincs közöttünk különbség, mert mi is azt mondjuk, hogy igenis van, csak ezeket az embereket hozzá kell juttatni a tulajdonukhoz.
Francz Rezsõ úrnak azt javaslom, hogy nézeteit egyeztesse Orosz képviselõ úr nézeteivel, mert a kettõ teljesen más irányba fut. Ugyanis ha ön kifogásolja azt, hogy az osztrákok földeket vehetnek valahol, akkor meg kell hozni azt a törvényt, hogy a tulajdonos a tulajdonjogával nem rendelkezhet, nem adhatja el, ez az egyik. A másik pedig, hogy ha szövetkezeteket tulajdonjog szerzésével akarunk felruházni, akkor az osztrák úr alakít húsz szövetkezetet, és nemcsak egy falut, hanem az egész megyét megveszi, ha van pénze. Köszönöm. (Francz Rezsõ: Már megtette.)