FRANCZ REZSÕ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Farkas Gabriella fél évszázad törzszüleményét emlegette szó szerint. Ez így nem elfogadható, ideje lenne ezt a régi, kopott, recsegõ lemezt levenni. (Derültség.) Ugyanis úgy gondolom, hogy az elmúlt idõben minden szövetkezeti tagnak meg volt adva a lehetõség, hogy nekimenjen a szövetkezetnek és vigye azt, ami vihetõ. Vitte? Elnézést, nagyon sok helyen tele vannak vele - hogy így mondjam -, hogy hagyják már élni õket. Nyilván ez esetenként és helyenként változó.
Amíg a mi szövetkezetünk egyben volt, a 14 ezer hektáros földterületen belül 33 ember volt, akinek száz aranykorona fölötti részaránytulajdona volt. Tehát az adott, hogy a kisbirtokok sokasága tette ösze a 14 ezer hektárt. Ez más, mint az Alföld, ahol a kétszázholdas ember parasztember volt. Nálunk a grófnak sem volt annyi földje! Ezeket a kisbirtokokat összerakni egy naggyá és azt okszerûen, célszerûen, hatékonyan üzemeltetni, mûködtetni annak felépítményrendszerével együtt, ne haragudjanak, ez miért bûn?! Mert kenyeret ad embereknek? Ezt nem szabad puszta politikai dühbõl így megközelíteni! Ezen lépjünk már túl, könyörgöm!
Azért mondtam, hogy amíg ez az exlex állapot tart, ez addig kitûnõen alkalmas arra, hogy az osztrák úr nagykanállal keverhesse a dolgokat, mert nincs kiadva a föld. János bácsi nem tudja, hogy melyik az övé, nem tudja, hogy a szövetkezet romjain újjáépült akármilyen kft.-k és új típusú szövetkezetek közül melyik használja a földjét! És akkor megkeresi egy joviális úr, aki falugazda és azt mondja, hogy a Hanzi ennyiért megveszi a földedet. Miután pénzt kap, papírt aláír, de nem kap, semmi köze hozzá, hogy hova lett a földje, hiszen odaadta a Hanzinak..! Következésképpen ezt az állapotot szeretnénk mielõbb megszüntetni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)