DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tudom, hogy idõnk elhaladt, de meg voltam gyõzõdve, hogy engem a frakcióm idõben bejelentett hozzászólásra, úgyhogy erre nem most kerülne sor.
Mindenekelõtt az itt elhangzottakkal kapcsolatosan magam is osztom azt az álláspontot, miszerint ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése szükséges volt, annál is inkább, mert a tulajdonviszonyok rendezését célozza meg és segíti. A törvényjavaslat általános indoklásában az elõterjesztõ arra hivatkozik, hogy a földkiadó bizottságok egy része mûködésképtelenné vált, tehát ezért is szükséges ez a törvényjavaslat. Másrészt az általános indokolás megállapítja, hogy a földkiadó bizottságok társadalmi bizottságok. Nem tudom, hogy munkájuk során társadalmi juttatásban vagy pedig egyéb költségtérítésben részesülnek-e. Nyilvánvalóan az eljárásuk eredményeként és a mûködésük rendje során hozott határozatok - ha egyáltalán hoztak határozatokat valamennyi bizottság részérõl - nem minõsülnek közigazgatási határozatoknak; nyilvánvaló, hogy ez is gondot okoz a jelenlegi mûködésben. Úgy ítélem meg, hogy ez a szabályozás sem próbál errõl az álláspontról elmozdulni, mert a bizottságok változatlanul megmaradnak az elõterjesztés szerint társadalmi bizottságoknak. Ugyanakkor határozatot kellene hozni, amely alkalmassá tenné tevékenységük eredményeként a földnyilvántartásba való tulajdonjog bejegyzését.
Mint korábban gyakorló ügyvéd, készítettem egy szerzõdést, amelyben az eladó és a vevõ megegyezett bizonyos terület és aranykorona-érték vásárlásában. Miután beterjesztettem a földkiadó bizottsághoz, a földkiadó bizottság azt vizsgálta a szerzõdés keretén belül, hogy az eladónak van-e a szövetkezeti külön lapon részaránya, milyen terjedelemben; másrészt pedig azt vizsgálta, amely döntõen arra irányult, hogy 1993. március 21-éig adott-e be az eladó kérelmet a föld kivételére. Amennyiben ez írásban bejelentésre került, a szerzõdésre rányomta: 1. számú földkiadó bizottság, jóváhagyom.
Ezzel a szerzõdéssel a földhivatalok lényegében átvezették a tulajdonjogot, és az új tulajdonos egy külön lapon szereplõ tulajdonossá vált, a föld pedig vagy közös használatban maradt, vagy pedig - szakszövetkezeti területek esetében - ez a föld már lényegében a birtokába is került a korábbi tulajdonosnak. Az elõterjesztés után is ott látom a gyakorlati gondot, hogy a földkiadó bizottságok alkalmas határozatot - miszerint a tulajdonjogot átvezessék a földnyilvántartáson - csak abban az esetben hozhatnak, ha a megosztási vázrajzok is egyidõben készülnek el ennek a bizonyos határozatnak a benyújtásával. Egyébként a tulajdonjog rendezése a földnyilvántartás állapotában nem fog megjelenni.
Gondot láttam korábban magának a törvénynek a hatályos szövegében, és úgy ítélem meg, hogy az idõközben felgyülemlett gondokon és ellentmondásokon próbál a jelenlegi törvénytervezet változtatni. Helyes irányban mozdul el, noha meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ez a törvényi javaslat - elfogadása esetén - sem fogja teljes mértékben megoldani a földtulajdonnak, tehát a részaránytulajdonnak a tulajdonrendezését. Elképzelhetõ, hogy a késõbbiek során is szükséges valamilyen módon való elmozdulása.
Szólnom kell arról is, hogy nem látom biztosítottnak - ha a földkiadó bizottságot megerõsítik akár a földmûvelésügyi hivatal szakértõi részérõl, netalán a földhivatalok részérõl - jelenleg se azt a létszámot a földmûvelésügyi hivatalokban, különösen nem a földhivatalokban, a földnyilvántartási osztályokon, akik még külön ezekben a tulajdonbaadásról rendelkezõ határozatokban részt vennének; de a gondot inkább a földkimérések kérdéskörében látom.
(13.10)
Kevés a földmérõ, és földmérõk, megosztási vázrajzok nélkül változatlanul nem lehet megoldani soron kívül a teljes tulajdonjog bejegyzését a földnyilvántartási adatokba. Ennek ellenére viszont a földkiadásokat, a birtokbaadást és a használatot mégis biztosítani lehetne.
Én úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat a jobbítás szándékával is nyúl hozzá ehhez az úgynevezett részaránytulajdon lerendezéséhez.
Talán úgy gondolom, jó néhány helyen a földkiadó bizottságok mûködésképtelenségét maga az is okozhatta, hogy az önkormányzatoknak nem volt kellõ fedezete arra, hogy bizonyos költségeket, legalábbis benzinköltségeket, ezeknek a bizottságoknak - netalán a kiesett munkabérüket - bizonyos mértékben megtérítsék. Én úgy hiszem, ha ezeket a gondokat a késõbbiek során az önkormányzatok is nyilván anyagi teher mellett tudják biztosítani, akkor elképzelhetõ, hogy a tulajdonrendezés a törvényjavaslat célja szerint elõbbre fog haladni.
Gondot látok még a másodfokú hatóságnál, ha ezt nevezhetem így, a földmûvelésügyi hivataloknál. Tudniillik a földkiadó bizottságok határozata ellen másodfokon a földmûvelésügyi hivatalokhoz lehetett föllebbezni. A gyakorlatban nem találtam olyan másodfokú határozatot, amely megváltoztatta volna az elsõ fokú határozatot, csupán megsemmisítette azt, és egy új eljárásra utalta a földkiadó bizottságokat.
Többször tapasztaltam, négyszer-ötször, ugyanebben a helyzetben, amikor határozat született, megsemmisült és újabb föllebbezések sorozata kezdõdött. Nyilvánvalóan ezek az esetek voltak, amikor egy adott területre többen különbözõ jogcímen nyújtotak be földkiadási kérelmet. Úgy gondolom, a törvényjavaslat is - amelyre utalt az államtitkár úr - ezek kérdését le fogja szûkíteni a földbeviteli kötelezettségük mellett.
Gondot láttam a gyakorlatban a földkiadó bizottságoknál. Jó néhány esetben ideiglenesen kiadták a földet azzal a megszorítással, hogy ki kell méretni. Elkészültek a megosztási vázrajzok. Idõközben azonban elfeledkeztek az ideiglenes kiadásokról, s az elkészült megosztási vázrajz alapján korábban már más személyeknek adták a használatába, illetve tulajdonába ezeket a földeket. Nyilvánvalóan itt egy költség merült fel vagy kára merült föl annak a tulajdonosnak, részarány-tulajdonosnak, aki elkészíttette a rajzot. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozik a jelenlegi elõterjesztés sem. A folyamatban lévõ vitás ügyek tekintetében is úgy hinném, lehetne még ezt az elõterjesztést finomítani, hogy olyan esetekben, ahol viták voltak fél éven vagy egy éven keresztül, ezeket most már a gyakorlatban ki lehetne szûrni és szabályozni lehetne, ha nem is teljes mértékben.
A bizottságokkal kapcsolatosan: én úgy hiszem, nem fogják tudni befejezni a földkiadásokat 1995. március 31-re. A részükre megszabott második határidõ nyilvánvalóan már elégségesnek kell hogy mutatkozzon. Különösen akkor, ha e bizottságok szakmai összetételét tudja biztosítani a kormány. Én úgy gondolom, ez törekvése is a kormánynak, nem csupán itt az elõterjesztésben hangzik el.
A földmûvelésügyi hivatalok részérõl kijelölt szakértõi létszám, például költségek megállapításánál, én úgy hiszem, nem biztosított. Másrészt pedig, ha szakértõként kijelölnek majd valakit bizonyos költségek megállapítására, talán a bírósági szakértõk volnának alkalmasak arra, hogy elsõsorban megállapíthatnák itt a bizonyos költségeket.
Azoknál a földeknél - általában szakszövetkezetet érintõ területek -, ahol a tulajdonos az általa is eredeti, saját földjét betelepítette gyümölcsössel vagy szõlõvel, a nyilván fölemelt aranykorona-érték tekintetében nagyon helyesen rendelkezik ez az elõterjesztés. De én úgy ítélem meg, ha ennek átgondoljuk a másik oldalát, ahol nagyobb számban vannak ezek a földterületek, vajon a szövetkezet mit fog kezdeni a fölemelt aranykorona-értékkel? Erre nem tudom, milyen megoldást tudnának a gyakorló szövetkezeti vezetõk mondani, mert ezzel is szembe kell nézni a gyakorlat során.
További pozitívuma ennek az elõterjesztésnek: mindenféleképpen törekszik - gyakorlati értelemben is -, hogy a tulajdonviszonyok legyenek végre megoldva, mert csak a tulajdonviszonyok rendezése mellett léphet elõre a magyar mezõgazdaság is.
Összegezésül talán még elmondanám - a szövetkezeti törvény vitája során is említettem -, valahol egy koncepciót kell majd keresni a következõkben a kormánynak arra vonatkozóan, ha mégsem rendezõdnének olyan mértékben ezek a részaránytulajdonú ingatlanok, hogy ez békés megnyugvással záródjon le.
Nem tudok egyetérteni az államtitkár úrral - már elmondtam korábban is neki -, tudniillik akik most közös tulajdonban kapják meg a földjüket, mert nem kérték ki idõben, a késõbbiek során elesnek attól a támogatottságtól, amely megilleti azokat a személyeket, akik korábban már kikérték a földet. Csupán ez a kifogásom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Illesse meg a tulajdon!
További gondot látok én is az utakkal kapcsolatosan. Én úgy tudom - de nem vagyok földjogász, nem vagyok földhivatali dolgozó -, a korábban lévõ utakat beolvasztották a szövetkezetesítés során a táblákba, a területmérték megnõtt, de az aranykorona-érték maradt. Nekem nincs tudomásom arról, hogy fölemelték az aranykorona-értéket. Az utaknak egész biztos, hogy nem. Tudniillik a gyakorlatban ez úgy jelentkezett, hogy egy nagyobb terület volt a szövetkezet gazdálkodásában, mint ami a nyilvántartásukban szerepelt. Ezt nevezték a szövetkezetekben, ahol én jártam az Alföldön, az agronómusok földjének, mert ez lényegében nem számított bele az õ háztáji gazdaságukba, viszont a használat megillette a szövetkezeti agronómusokat vagy a mezõgazdasági brigádvezetõket.
Még valamit az utakról hadd mondjak el. Tudniillik, ha az aranykorona értékét csökkentik az út területére esõ részbõl, akkor ezek az utak megítélésem szerint nem kerülhetnek önkormányzati tulajdonba, ezek magánjellegû utak lesznek. Ebbõl lehetnek késõbb gyakorlatilag azok a viták, hogy lezárom, nem zárom, eladom, nem adom. Én azt javasolnám itt: át kell gondolni az utakra vonatkozó szabályozást. Ezek kerüljenek önkormányzati tulajdonba még akkor is, ha a tulajdonostársak aranykorona-értéke ezzel a területmértékkel csökken. Tudniillik egy önkormányzati út közös használatot biztosít mindenkinek, de a magánjellegû út késõbbi viták forrása lehet.
Az önkormányzati földtulajdonokkal kapcsolatosan egyetértek azzal is: a kárpótlás befejezése után fönnmaradó földterületeket önkormányzati tulajdonba kell adni. Ebben én nem is látok gondot. Tudniillik az önkormányzat is - ha van mezõgazdasági rendeltetésû területe és tud rajta gazdálkodni, akkor - gazdálkodjon, és a bevételét növelje.
(13.20)
Az Orosz képviselõ úr által a kis parcellákkal kapcsolatosan elmondott aggályait nem osztom olyan mértékben. Tudnillik, elõ kell segíteni, hogy az emberek önkéntes földcserével vagy adásvétellel szabaduljanak meg a kisebb parcelláiktól, és próbálják, ha valóban élethivatás-szerû mezõgazdasági tevékenységet akarnak folytatni, koncentrálni valahol a kis magángazdaságukat. Úgy hiszem, ha a kormány is ezt elõsegíti, akár szabályozással vagy netán adásvételek esetében - mint amirõl szó is van egy bizonyos idõn belül, de idõn túl is - az illetékek elengedésével, akkor noha nem egy-két év alatt, de a késõbbiek során mégis koncentrálódnak a földek azok kezében, akik gyakorlatilag azt hasznosítani kívánják.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)