DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnöknõ! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az elõbb elhangzott hatpárti javaslat ismertetése késztette végül is a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportját - konkrétan engem - arra, hogy a felmerült kérdésnek a helyes jogi megoldását keressük. Ugyanis úgy ítéljük meg, hogy a hatpárti javaslat az ügyvédség számára a valóban fontos kérdéseket nem oldja meg teljes egészében, hanem fontos kérdéseket megkerül.
Ahhoz, hogy a megoldást helyesen, együtt kereshessük, feltétlenül tudni kell, hogy az ügyvédséget a rákosista, kádárista idõszakban a lényegét tekintve minden lehetséges korlátozásnak alávetették. A korlátozás tulajdonképpen két fõ csoportra volt osztható. Az ügyvédi tevékenység mellett az ügyvéd nem folytathatott munkaviszonyt - ez volt az egyik fõ csoport. A másik fõ csoport pedig: nem folytathatott más keresõ foglalkozást sem. Miután az élet ezt a fajta tilalmat túllépte, ezért kellett keresni annak a megoldásnak a lehetõségét, ami ezt a tilalmat elkezdi fellazítani.
A tilalom fellazítása kapcsán az egyik lehetséges megoldási mód az, hogy a tilalom körét szûkíteni kell, és bõvíteni azoknak a területeknek a sorát, ahol az ügyvédi tevékenység a munkaviszony végzésére is kiterjedhet.
Hogy az igen tisztelt képviselõtársaim lássák ennek az egész kérdéskörnek a lehetetlen megközelítését, elég, ha arra utalok, hogy - mondjuk - az ügyvéd eddig az ügyvédi tevékenység mellett végezhetett labdarúgóedzõi munkaviszonyból fakadó tevékenységet. Tehát mint ügyvéd, lehetett labdarúgóedzõ, de szakértõi - jogi szakértõi - tevékenységet nem folytathatott.
Úgy gondolom, hogy ez önmagáért szól: ez egy nonszensz, ez lehetetlen dolog, hogy egy ügyvéd lehessen labdarúgóedzõ, de jogi szakértõ ne lehessen.
Ezért én azt a megoldást, amit hatpárti javaslatként elõterjesztettek, nem tartom megfelelõnek, és ha már az ügyvédi törvényhez hozzá kell nyúlnunk - és ebben mind a hat párt egyetért -, akkor szabályozzuk az ügyvédek számára tisztességes módon, és olyan módon, ami nem diszkriminálja az ügyvédeket, mint ahogy diszkriminálta az egész kádári több évtized az egész magyar ügyvédséget.
Tehát ezért az egyik módosító javaslatom arra vonatkozik, hogy ott, ahol a munkaviszonyról - az ügyvéd által végezhetõ munkaviszonyról - szó van, ott kiterjesztem a szakértõi tevékenységre a munkaviszonyt. Úgy gondolom, hogy további indokolást nem is igényel ez a kérdés, mert valóban, ha egyszer lehet labdarúgóedzõ az ügyvéd, akkor miért ne lehetne még jogi szakértõ, mondjuk adott esetben a parlamentben vagy akár máshol is.
Az ügyvédi törvény kapcsán a másik kérdéskör a választottbírói tevékenységgel kapcsolatban merült fel. Teljes mértékben egyetértek a hatpárti javaslatnak az alapgondolatával, hogy az ügyvédeket sem lehet kirekeszteni a választottbírósági eljárásból; mert ha egyszer a fél úgy kívánná, hogy ügyvédet is kérjen fel a választottbírói tevékenység ellátására, akkor indokolatlan lenne diszkriminálni az ügyvédet.
A lényeg azonban nem csak így merül fel, hogy lehet az ügyvéd választottbíró, mert ha csak így merülne fel, akkor azt mondanám, hogy a hatpárti megoldás jó. A kérdés azonban úgy merül fel, hogy az egész ügyvédséget ért diszkriminációnak a másik oldala, a másik fõ szabálya a keresõ tevékenységtõl való eltiltás megfogalmazása - kádári megfogalmazása - kapcsán merült fel; és ahogy a munkaviszonynál az elõbb felhozott példával igazoltam, hogy ott is indokolatlanul szûkítették az ügyvédi tevékenységet, ugyanez igaz a más keresõ foglalkozás esetében is.
Mondanék egy példát. Az ingatlanközvetítõi tevékenységrõl mindenki tudja, hogy azt az ügyvédek is igen nagy elánnal gyakorolják. Az ingatlanközvetítõi tevékenység folytatásában sok ügyvéd közremûködik. Ha az ügyvédi törvénynek a most felhívott rendelkezésébõl indulnék ki, akkor azt mondom, hogy ennek a tevékenységnek a folytatására az ügyvédeknek nincs lehetõségük, mert a más keresõ foglalkozásnál a közéleti vagy egyéb jogi szakértelmet igénylõ tevékenységet vették csak ki a más keresõ foglalkozásból, az ingatlanközvetítõi tevékenység pedig - ma már köztudott - számítógépes vagy más, magas fokú adminisztrációs tevékenységet igényel, nem elsõsorban ügyvédi tevékenységet. De azt hiszem, hogyha abból a ténybõl indulunk ki: végül is az adótörvény nagyon bölcsen fölismerte azt, hogy ennek a tevékenységi körnek az ügyvédség szempontjából fontos részét is szabályoznia kell - és végül az adótörvényben való szabályozottsága miatt van jogszabályi alapja az ügyvédi ingatlanközvetítõi tevékenység folytathatóságának -, ha már most ez a kérdéskör felmerült, akkor ehhez hozzá kell nyúlni, és úgy kell megoldani, hogy az az egész ügyvédség számára megnyugtató legyen.
Úgy gondolom személy szerint, hogy általában az ilyen jellegû rendezést kétféle módon lehet elérni.
(11.20)
Vagy úgy lehet elérni, hogy a tiltó fõszabályt megszüntetem - és ez a világos megoldás, ez a szebbik megoldás -, vagy pedig a tilalmi kört, amelyre vonatkozik a fõszabály tiltása, bõvítem.
Tulajdonképpen a hatpárti megállapodás a tilalmi kör bõvítésére vonatkozik, ami - épp az elõbb felhozott példákra hivatkozással - például az ingatlanközvetítõi tevékenységre való utalással - kiderül, hogy nem állja meg a valóságos jogi kritikát. Ezért én "A", "B", "C" variációt tártam a tisztelt Ház elé. Én abból indulok ki, hogy a fõszabály szüntesse meg azt a diszkriminációt, amely az ügyvédséggel kapcsolatos, tehát hogy más keresõ foglalkozás ûzésétõl eltiltja az ügyvédséget. Azt mondom, hogy ezt az egész tiltó szabályt el kell hagyni az ügyvédi törvénybõl.
Mivel támasztom alá ezt az álláspontomat? Kérem, 1991-ben, amikor az ügyvédi törvényt módosították, akkor az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban kimondották, hogy az ügyvédi tevékenység: vállalkozás. Ennek mérhetetlenül sok - az ügyvédségre káros - adóvonzata volt. Ez a megoldás az ügyvédséget anyagilag szinte teljesíthetetlenül nehéz helyzetbe hozta. De végül is, ha egyszer az lett a fõszabály, hogy az ügyvéd is vállalkozó, mint mondjuk egy kisvállalkozó, akkor nem lehet diszkriminálni az ügyvédséget azzal, hogy azt mondom: de a vállalkozói tevékenysége nem terjedhet ki mindarra, amire egyébként természetes volna, hogy a vállalkozói tevékenysége kiterjedjen.
Ezért tehát én már most tisztelettel bejelentem az igen tisztelt Háznak, ha ezt a megközelítést - tehát a "más keresõ foglalkozást nem ûzhet" diszkriminálást jelentõ kitételt - nem fogja kirekeszteni az én indítványomnak megfelelõen az ügyvédtörvénybõl, akkor nem tudok mást csinálni, mint hogy ennek alkotmányellenes volta miatt az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni. De ez most igen könnyen megoldható lenne, merthiszen három variációt terjesztettem a tisztelt Ház elé: egy "A" variációt, egy "B" variációt, egy "C" variációt. Mind a háromban részletesen megmagyarázom az indokolási részben a megoldás lehetséges variációjával kapcsolatban, hogy az miért jó, vagy miért kevésbé hatékony, mint a másik. Tehát a hatpárti megállapodás rendkívül szûkre szabott és rosszul sikerült technikájával szemben ez jelenti a jogászi megoldást. Mert ugye, a hatpárti megállapodásnak az a megközelítése, hogy õk kiterjesztették a választottbírói tevékenységre a keresõ foglalkozás ûzését, nem jelenti a probléma megoldását, mert - ismétlem, hogy még egyszer, még világosabbá tegyem a problémakör megoldhatóságát - kétirányú a tiltó szabály. Egyrészt van a munkaviszonyra vonatkozó, globális tiltó szabály, másrészt van a keresõ foglalkozás ûzésére vonatkozó globális tiltó szabály. Én mind a kettõvel kapcsolatban diszkriminációmentes megoldást javaslok, ezért tisztelettel indítványozom a Háznak, hogy az én módosító indítványaimat szíveskedjék elfogadni a hatpárti megállapodással szemben, amelyet természetesen a magunk részérõl úgy fogadunk el, hogy ha végül is az én indítványaimat elutasítanák, akkor az még mindig elõrelépés az ügyvédség számára; tehát végül is megszavaznám magam is. De már most jelzem, hogy ebben az esetben viszont az Alkotmánybírósághoz fordulnék, mert az ügyvédségre nézve változatlanul olyan diszkriminatív megoldások maradnának benne, amelyeket én azért is nem vagyok hajlandó elfogadni, mert magam is évtizedeken keresztül szenvedõ alanya voltam ennek az egész kádári megoldásnak, amelyet most már ki kell iktatnunk az ügyvédségre vonatkozó jogszabályi rendezésbõl, és helyette egy valóban többpárti és valóban piacpárti megoldást kell találni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)