DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr!
Kérdése valójában kettébontható, hiszen Ön a jövõ évi költségvetés kapcsán a belsõ államadósság finanszírozásának gondjairól és valóban nagy terheirõl beszélt, teljes joggal. Ez aggaszt minket is. Egyetértünk azzal, hogy ezen változtatni kell. Az egész jövõ évi egyensúlyjavító politikának az egyik kulcseleme éppen ennek az adósságtömeg-növekedésnek a megfékezése.
A másik kérdése - több alkérdéssel - azonban a külsõ adósságállomány menedzselésérõl és finanszírozásáról szólt. A kettõ között van kapcsolat az elmúlt évtizedekben felhalmozódott adósságállomány kapcsán, de ma már ez a kapcsolat nagyon világosan kettéválasztható.
A belsõ államadósság megfékezésének az a feladata, hogy az államháztartás összesített hiányát következetesen csökkentsük.
Azt gondolom, errõl nem kell többet beszélni, ezt a költségvetési törvény vitája kapcsán éppen eleget érintettük. Más ügy a külsõ adósságállománynak a menedzselése. Magyarország körülbelül 14 év óta sikeresen menedzseli külsõ adósságát, ennek pedig egyetlen igazán fontos eleme van, az, hogy az ország következetesen, precízen teljesítette tõke- és kamatfizetési kötelezettségeit, mindig, a legnehezebb helyzetekben is megõrizte fizetõképességét. Ezáltal viszonylag jó feltételekkel jutott hozzá a nemzetközi tõke- és pénzpiacokon friss forrásokhoz.
Friss források nélkül Magyarország nem tud létezni. Magyarországnak több az importja, mint az exportja, és adósságszolgálati terhei nagyobbak, mint egy esetleges folyó fizetési mérleg aktívuma a belátható idõn belül lehet. Elemi érdekünk tehát, hogy megõrizzük az ország fizetõképességét, hozzájussunk azokhoz a forrásokhoz, amelyek nélkül a gazdaság nem tud mûködni. Az úgynevezett adósságkönnyítési akciók, amelyeknek konkrét formáját ezúttal képviselõ úr nem említette, azoknál az országoknál következhetnek be, amelyek hosszabb-rövidebb ideig nem képesek eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, tehát amelyek vagy moratóriumot kértek önszántukból, vagy fizetõképtelenségbe csúsztak. Ilyen esetekben sok-sok év eltelte után különbözõ klubok - Párizsi, Londoni Klub - segítségével az adósságok egy részének könnyítésére, elengedésére, kamatcsökkentésre, tõkekamat-konverzióra és sok más technikai megoldásra kerül sor.
Nagyon jó, hogy mi nem jártuk ezt az utat, és nagyon fontos, hogy a jövõben se járjuk ezt az utat. Amíg ugyanis ezekhez a könnyítési esélyekhez egy ország eljut, addig rendkívüli veszteségeket kell elszenvednie. A veszteségek a következõkben jelennek meg. Ha egy ország bármilyen oknál fogva nemzetközi fizetõképességébe vetett hitét elveszíti, a külvilág csak drágán vagy csak szûk körben ad hiteleket. Ha mi ilyen helyzetbe kerülnénk, kevesebb importra lenne lehetõségünk, ha kevesebb importra lenne lehetõségünk, kapacitásaink nagy része kihasználatlan maradna, áruhiány lépne fel, vágtató infláció, és az ezzel együtt járó összes társadalmi, gazdasági, politikai feszültség.
Elemi érdekünk tehát, hogy ezt minden körülmények között megelõzzük.
A jó adósságmenedzselés egyébként abból állt, hogy ezek alatt az évek alatt - sõt, több mint egy évtized alatt - az adósság belsõ struktúrája megváltozott, a rövid lejáratú hiteleket közép- és hosszú lejáratúak, a nem igazán kedvezõ kamatkondíciókat kedvezõ kamatkondíciók váltották fel. A mi célunk tehát az, hogy a gazdaság modernizálásához a pénzeket meg tudjuk szerezni, ezáltal növekedjék a gazdaság exportképessége, ez enyhítse azokat az adósságszolgálati terheket, amelyek ránk hárulnak. Nincs tehát alternatívája a jó adós pozíciója megõrzésének, csak veszíthetne az ország, ha bármiféle egyéb utat keresne.
Ami az elmúlt évtizedekben felvett adósságok ügyét illeti, elsõ ízben 1989 októberében tételesen, majd második esetben 1993 novemberében a 14 339. számú törvényjavaslattal együtt számolt el az elsõ esetben a Németh-, a második esetben az Antall-kormány az adósságállomány összetételérõl, lejárati szerkezetérõl, okairól. Képviselõ úrnak szíves figyelmébe ajánlom ezeket a parlamenti jegyzõkönyveket, ahol az elszámolásokról tételes képet kap. Ennél részletesebb elszámolásra nincs lehetõség.
A fölvett hitelek egyébként alapvetõen három célt szolgáltak: fedezték a mindenkori államháztartási hiányt, fönntartották a veszteséges termelést, hozzájárultak tehát a teljes foglalkoztatottsághoz, és - részben hatékony, részben nem hatékony - beruházásokat finanszíroztak. Külföldi forrásokat más külföldi támogatásokhoz a magyar kormány nem használt föl. Külföldi hiteleket Magyarország magyar exporttámogatásra, beruházástámogatásra adott a nyolcvanas években, ezeknek a végére értünk. Ezek azonban nincsenek közvetlen kapcsolatban a külföldrõl igénybe vett forrásokkal.
Ezt tudom mondani, és kérem képviselõ urat és a tisztelt Házat, hogy a választ szíveskedjen elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)