TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Tisztelt Ház! Bizottságunk megtárgyalta ezt a két, napirenden szereplõ elõterjesztést, és meghallgatván az Igazságügyi Minisztérium jelen lévõ szakértõjének és képviselõjének a kiegészítõ és magyarázó észrevételeit és tájékoztatását, egyhangúlag támogatta az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló egyezmény tizenegyedik jegyzõkönyvének megerõsítésérõl szóló országgyûlési határozati javaslatot, valamint a kilencedik kiegészítõ jegyzõkönyvének kihirdetésérõl szóló törvényjavaslatot. Ebbe az egyhangúságba beleértem természetesen a bizottságban helyet foglaló igen tisztelt ellenzéki képviselõtársaimat is.
Ezzel, tisztelt Ház, a bizottsági állásfoglalás kifejtését akár be is fejezhetném, de ha megengedik, bizottsági elõadóként néhány rövid észrevételt tennék e két, megítélésem szerint nagyon fontos, jogrendszerünket és jogállamiságunkat érintõ elõterjesztéssel kapcsolatban.
Tisztelt Ház! Talán nem árt, ha felhívom a figyelmet arra - bár nem gondolom, hogy feltétlenül szükség van rá -, hogy itt most egy olyan parlamenti vitáról van szó képletesen szólva, amikor már részes állam vagyunk, és így ebben a minõségünkben vehetünk részt az emberi jogi egyezmény korszerûsítésében. Tehát mondhatnám: 1994-ben már más minõségben tárgyaljuk ezeket az elõterjesztéseket, mint ahogy évekkel ezelõtt tettük, az emberi jogi egyezmény elfogadásának és megerõsítésének idején.
Azt is látni kell, hogy Magyarország a maga szuverenitásának bizonyos értelemben az önkorlátozását teszi most meg, amikor például dönt a tizenegyedik jegyzõkönyv megerõsítésérõl, annyiban, hogy automatikussá teszi az egyéni panaszt. Úgy értékeljük azonban, hogy ez a szuverenitásunkat érintõ önkorlátozás a jogállamiság megszilárdításának és az emberi szabadságok garanciáinak fontos és elhagyhatatlan módja.
Kedves Képviselõtársaim! Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy nincs már tennivalónk ezen a téren, tehát a jogharmonizációnak ezen a területén. Szeretném ugyanis emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy 1992-ben, az emberi jogi egyezmény megerõsítését indítványozó országgyûlési határozat megtárgyalása során Mészáros István és Szent-Iványi István igen tisztelt képviselõtársaim egy módosító indítványt nyújtottak be, amiben szorgalmazták, hogy az egyezménynek a magyar jogrendszerhez történõ komplett harmonizációja - amely akkor vagy 12 törvényt érintett volna, és kiterjedt az egész szabálysértési eljárásra, illetve annak reformjára - történjen meg 1992. december 31-ével.
Itt jegyezném meg, hogy a szabálysértési eljárás reformjára is született egy terminus, és e terminusként 1994. december 31-ét jelölte meg vagy említette. Hogy pillanatnyilag hol tartunk: szerintem ott tartunk, hogy ezt a terminust nem tudtuk tartani, de a 12 - akkoriban 12 - törvénynek a mondott újraszabályozásából jelentõs hányadot sikerült a jogalkotónak ledolgoznia.
Úgy gondolom, hogy két illúzióval mindenesetre szakítani kell ezeknek a jogharmonizációs törvényeknek a kapcsán; egyrészt azzal, hogy például a fenntartással kapcsolatos jogharmonizáció rövid úton aligha rendezhetõ. Elegendõ utalni azokra a problémákra, amelyek az összes szabálysértéssel kapcsolatos bírósági felülvizsgálat megteremtése körül nyilvánvalóan mutatkoznak. Ettõl függetlenül úgy gondolom, jogos a kérdés, hogy az a fenntartás, amit Magyarország 1992-ben tett - a megerõsítõ okmány letétbe helyezése idején -, meddig tartható fenn. Mert ha jól értelmezem a dolgokat, akkor ma a magyar állampolgár nem fordulhat Strasbourghoz ezekben a szabálysértési ügyekben.
A másik, ami ennél sokkal fontosabb: 1992-ben lehettek illúzióink, hogy az egyéni emberi jogok védelmével kiteljesíthetõ, megszilárdítható a demokrácia.
(16.20)
Ámde elegendõ, ha környezetünkben körülnézünk, szertenézünk, és látjuk, hogy az egyéni emberi jogok mellett legalább ugyanilyen fontosak a kollektív emberi jogok is. Az Európa Parlamentnek van egy 1201. számú ajánlása, amit azonban a miniszterek tanácsa nem fogadott el, de majdnem jegyzõkönyvvé vált, és ez a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól vagy - hogy egészen pontos legyek - a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szól. Kollektív jogokról nem volt szó benne, csak implicite volt benne.
Az 1993-as kihirdetési vitában az akkori külügyi bizottság elõadója szorgalmazta ennek a kérdésnek a megoldását, és én úgy gondolom, ha már ilyen kérdésekkel foglalkozunk, világossá kell tegyem - mindenesetre ez a meggyõzõdésem -, hogy ez a dolog az idõszerûségét sajnos ma sem veszítette el.
Tisztelt Ház! Annak idején a magyar Országgyûlés ezeket az emberi jogi elõterjesztéseket 100 százalékos támogatottsággal fogadta el, akadt olykor egy-egy tartózkodás. Azt hiszem, most sem lesz ez másként. Az emberi jogi bizottság elõadójaként a tisztelt Háznak elfogadásra, megerõsítésre és kihirdetésre ajánlom a most napirenden szereplõ két elõterjesztést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.